Hirdetés

"Az építészet számomra maga az élet"

Jamamoto Aszakóval beszélgettünk.

Jamamoto Aszako egy kiotói építész, aki eleinte nem mert a szülővárosban tervezni, aki a fény különleges szerepével foglalkozik és akinek az építészet magát az életet jelenti. A kiotói Alphaville Architects építészével a Ludovikán tartott Keletiek Nyugaton, nyugatiak Keleten: Építészkongresszus 2019 című konferencián tartott előadása után beszélgettünk. 

Jamamoto Aszako Kiotóban nőtt fel, ott tanult építészetet, majd egy európai kitérő után az ősi japán fővárosban alapította meg az Alphaville Architects irodát társával, Takegucsi Kentatóval. Jamamoto a budapesti előadása elején a franciaországi tanulmányairól beszélt: azt tapasztalta, hogy nemcsak a két ország klímája tér el, hanem a természetes fények színe is. Az erősebb és világosabb japán napfényt szabályozni kell, Jamamoto ezért kevés, rafináltan elszórt megnyitást alkalmaz. A fény különleges szerepét számos példával illusztrálta prezentációjában, amelyről részletesebben írtunk korábban.

Az előadás után megkérdeztük, szétnézett-e egy kicsit a városban, mire gyorsan talált egy párhuzamot Budapest és Kiotó között: „Nem láttam túl sok mindent, de úgy érzem, nagyon nehéz lehet ebbe a gyönyörű városba építeni. Kiotóban bizonyos mértékig hasonló kihívással szembesülünk: össze kell békítenünk újat és régit.”

Kiotói épületet tervezni nyilvánvalóan különleges felelősséget jelent, elvégre Japán ősi fővárosáról van szó, amelynek 17 szentélye szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. 

„Amikor fiatal voltam, gondolni sem mertem kiotói tervezésre – árulta el Jamamoto. – Túl fiatal voltam felvállalni ezt a felelősséget, és csak lassanként, évről évre barátkoztam meg a gondolattal. Azt is figyelmbe kell venni, hogy a helyi faépítményekben könnyen kár keletkezhet, ez szintén fokozza a felelősséget.”

Éppen az előadás előtti napon ítélték oda a Pritzker-díjat Jamamoto honfitársának, Iszozaki Aratának. Jamamoto a hír hallattán el volt ragadtatva, mert Iszozaki „egy rendkívül okos építész, aki sokat örlődött az európai és a japán építészet között. Mindkettőről nagyon sokat tud, több könyvet is írt a kettő konfliktusáról és összeegyeztethetőségről. Sajnos nem ismerem személyesen, de a könyveit többször is olvastam.”

Iszozaki a nyolcadik japán Pritzker-díjas, egyetlen nemzet építészeit sem ismerték el többször – az Egyesült Államok szintén nyolcnál jár. Mitől ilyen kiemelkedőek a japán építészek? „Ezen én is gondolkoztam. Valószínűleg az az oka, hogy Japán nem csak a Távol–Keleten van, de még Ázsiához képest is Kelet. Mi a perifériáról szemlélünk minden kultúrát, számunkra semmi sem természetes vagy megszokott, éppen ezért a japán építészek mindent a nulláról, az alapoktól értelmeznek.”

És hogy mit jelent az építészet Jamamoto számára? „Talán mondhatom, hogy magát az életet. Úgy értem, Japánban nagyon kevés dolog szolgálja annyira a közösségi életet, mint az építészet. Nálunk nagyon ritka foglalkozás a miénk, a női építész különösen ritka, számomra tehát ez nemcsak személyes kérdés, de egy lehetőség is, hogy adjak valamit a közösségnek.”

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Ennél jobb helyről nem is lehetne nézni az Aurora Borealist

Ennél jobb helyről nem is lehetne nézni az Aurora Borealist

Építészek és túraegyesületi tagok menedékházak építésébe kezdtek Norvégia festői szépségű táján. 

Dániában a vízen is lehetsz kollégista

Dániában a vízen is lehetsz kollégista

Hajógyár helyett lebegő konténerek: a Bjarke Ingels Group kollégiumot tervez Koppenhágában.

Mint az egymásra hullott falevelek

Mint az egymásra hullott falevelek

A japán KIAS építészei megalkották a tökéletes erdei búvóhelyet.

Hirdetés