Iszozaki Aratát a világháborús pusztítás traumája indította el az építészet felé, az újabb generációkat viszont már az ő munkái inspirálják. 

A japán Iszozaki Arata kapta meg a legrangosabb építészeti elismerést, a Pritzker-díjat. Az 1979-ben alapított díj nyolcadszor kerül japán építészhez, ennél többször egy nemzet építésze sem kapta meg az elismerést – és szintén nyolcszor nyerte el egyesült államokbeli alkotó.

Egy korai munkája, az Oita Prefektúra Könyvtára - Fotó: Yasuhiro Ishimoto

A 87 éves Iszozaki a hatvanas évek óta aktív, hosszú ideje egyfajta látnokként tartják számon. Merészen futurista, valódi nemzetközi építész, akinek jóval több mint száz épület fűződik a nevéhez, és rendkívül erős hatást gyakorolt a kortársaira. Jelentős építészetre törekszik, a munkái magas minőséget képviselnek, amelyek dacolnak bármiféle kategorizálással – szól a zsűri ítélete. – Az épületei mindig friss megközelítésről, és folyamatos fejlődésről tanúskodnak. Iszozaki pedig mindig is úgy érezte, hogy „a legfontosabb kilépni egy keretrendszerből vagy esztétikai tudatosságból”, ami számára csak teher.

1931-ben született Oita városában, tinédzserként élte meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombákat, de a saját városát is porig rombolták a háborúban, éppen, amikor elkezdett kinyílni a szeme a világra.

„Így hát az első építészeti tapasztalatom az építészet hiánya volt, és elkezdett érdekelni, hogyan építik újjá az emberek a házaikat és a várost” - mondta később.

A Tokiói Egyetemen diplomázott 1954-ben, ott is PhD-zett, majd az első komolyabb munkáját Kenzo Tange irodájában töltötte be. A későbbi Pritzker-díjas hamar a tanítványává fogadta Iszozakit, aki 1963-ban alapította meg a saját irodáját.

Pala Alpitour - Fotó: Szuzuki Hiszao

Japán akkoriban még mindig nem volt túl egészen a háború sokkján, Iszozaki nem horgonyozhatott le egyetlen stílusnál, ha minden problémára megfelelő választ akart.

„Állandúsult a változás. Paradox módon ebből alakult ki a stílusom.”

A korai munkái határozottan futurisztikusak voltak, mint a lebegő város terve: Tokió híres Sindzsuku kerülete fölött lebegett volna az új városrész, egyfajta extrém reakcióként Japán akkori, szédületes ütemű urbanizációjára. Mindez csak terv maradt, de megadta az alaphangot Iszozaki későbbi munkáihoz, aki számos városfejlesztési mesterterv ihletője lett világszerte.

Centennial Hall Narában - Fotó: Szuzuki Hiszao

Maga Iszozaki 1970-ben vált világszerte ismertté, a Japánban rendezett világkiállításra tervezett Festival Plazával, amely lenyűgözte a globális közönséget. Sorra épültek a jelentős munkái: a Los Angeles-i Kortárs Művészetek Múzeuma, a Mito-torony, a barcelonai olimpiára készült 17 ezres, félig a föld alá süllyesztett Palau Sant Jordi aréna. Jöttek a díjak is, a RIBA Aranyérem 1986-ban, az AIA-elismerés 1992-ben, a Velencei Biennále Arany Oroszlánja 1996-ban. Az építész, várostervező, teoretikus az utóbbi években a barcelonai D38 Office és a milánói Allianz Tower tervezésével foglalkozott. 

A zsűri kiemelte Iszozaki szerepét annak megértetésében, hogy a globális és lokális építészet egyetlen közös kihívás vetületei, és az erőfeszítését, hogy a komoly építészeti hagyományokkal bíró régiók terjesszék is a hagyományaikat, és közben tanuljanak is a világ többi részétől. A Pritzker-díjat májusban adják majd át Párizsban.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Építészeti kitekintés Brazíliába

Építészeti kitekintés Brazíliába

Megnéztük, milyen házakat építettek mostanában Brazíliában, és kicsit a múltba is visszamegyünk Walter Gropius nyomán.

Elkészült London legboldogabb utcája

Elkészült London legboldogabb utcája

A Happy Street projekt kicsit olyan, mintha Londonban jártak volna a Kétfarkú Kutyák.

Éjszaka magától világító kerékpárút az új divat

Éjszaka magától világító kerékpárút az új divat

Pontosabban a naptól világít az út, amitől balesetmegelőzést remélnek. 

Hirdetés