Erről szóló cikkünk a 136-os, 2017/4-es lapszámunkból közöljük.
Őrfi József építész évek óta közöl építészetkritikákat a Magyar Nemzet és a Válasz online kiadásán, ami mellett saját blogot is szerkeszt. Bátor, nyelvileg pallérozott, dagályos, üres frázisoktól mentes, hiteles megszólaló ő annak ellenére, hogy Makovecz Imre egyik utolsó jelentősebb tanítványaként ez távolról sem kézenfekvő. Kiérlelt ízlés, szókimondás, egyenesség jellemzi megnyilvánulásait, amik szinte teljességgel mentesek az organikus (szerves) építészeti iskola gyakran doktriner, merev, bezárkózó, vonalas megnyilvánulásaitól. Építészként megépült házai: Pilisszántó csupakő kápolnája, Kallósemjén-Újfalurét ravatalozója, kápolnája, szelestei, gyimesfelsőloki kápolnái Makovecz Imre szellemének közvetlen hatását mutatják, sőt a pilisszántón felépült kápolna terveinek vázlatát „a mester” maga rajzolta tanítványa számára.
Őrfi elképzelt szótárunk fontos alkotótársa. Példának okáért pont a „mester” szócikknél szinte megkerülhetetlen. Történetileg mégis úgy alakult, hogy munkái közül az Octogon szerkesztőségének figyelmét mégsem korábbi házai keltették fel, hanem legfrissebb munkája, saját otthona, kétgyermekes családjának hajléka. Saját ház, saját terv, oroszlánrészt saját kivitelezés. Ráadásul a történet ott kezdődik, hogy évekkel korábban építész édesanyja választotta ki ezt a piliscsabai telket, amire saját magának és fiának épített harminc-harminc négyzetméteres földszintes ikergarzon úgy, hogy azok a telek sík platóján álljanak. Ideális helyzet volna, ha a szabadon hagyott telekrész nem húsz foknyi rézsűben törne le a kert túlsó oldalán. Itt áll a bővítmény.
Megérkezésünk után vendéglátónk hamar rátér az „építés drámájának”, a két évig tartó kivitelezés nehézségeinek elbeszélésére. Ha pontosan emlékszem, valahogy úgy fogalmaz: „az építőanyagok nem akarnak házzá válni. Mindent megtesz akár a leghétköznapibb léc is, hogy nehogy ház váljék belőle.” A pénzügyi források szűkössége mellett a tervezés, a távolról sem egyszerű engedélyeztetés Őrfi generál kivitelezővé, műszaki vezetővé, beszerzővé is avanzsál és a villany-, vízhálózaton kívül szinte mindent egyedül, vagy családtagjaival, főképpen ács édesapjával, barátaival épített meg. Építettek maguk köré egy házat.
Kézműves ház, ugrik be az elképzelt „ideális építészeti szótár” szócikke. Pontosabban ez a szó ugrana be, ha az agyonsztárolt gasztro-forradalom nem falta volna fel kis „mangalica pálinkával” (WGA) leöblítve a kézműves szót. Építészeti szövegben így szinte használhatatlan, gyenge, véleményes kifejezés volna, problémás dolog kézművesnek titulálni egy házat. Miközben itt pont arról van szó, hogy minden döntés, vállalás, elképzelés mögött az áll, hogy az építész alkotó ismeri az anyagi lehetőségeit, fizikai határait.
Így válik a házban minden kézenfekvővé, átéltté, kitalálttá és megformálttá. Ott él minden szögletében, anyagában, megoldásában az építész. Semmi öncélú, semmi formalizmusba hajló nem látható itt, pusztán kristálytiszta, leszűrt, bensőséges, átélt realitás, az apró gesztusok, intim részletmegoldások lélekkel teli összessége. Mit neveznénk organikusnak, mit neveznénk kézművesnek, ha nem ezt? Szinte minimalista fogásokkal operáló összekapaszkodását léleknek és anyagnak.
Olyan megoldásokról beszélek, mint amilyen a favázas, könnyűszerkezetes ház pontalapozása, amivel elkerülhetővé vált, hogy az épület kivitelezése során gyökereket vágjanak át. Így vált megmenthetővé az utcai homlokzati szakasz beszögellésében álló két fenyőfa, amiket a homlokzati sík udvariasan kerül ki. Az Égigérő blogon időnként kommentált házépítés egyik legjobb történetéről az építész ottjártunkkor is szívesen beszél. Az élére állított deszkákból rakott, betonoszlopos megtámasztás nélkül hosszan kifüggeszkedő, olcsón, szépen építhető terasz ötlete álomszerű sugallatként jutott az alkotó eszébe, de a pince-garázs-műhely egységet határoló falak rusztikusan, szemre hosszába elvágott burkolatának lécezése is az építés közbeni ötletek, rögtönzések egyik csodálatosan sikerült darabja.
Jó látni, hogy a két évig tartó önerős építés bizonyos befejezetlen részletei még évekig elkísérhetik a család életét. A telek már említett letörése miatt megépített tároló feletti műhely a jövőben építésziroda lesz, ahonnan anya és apa tetőterébe lehet majd felmenni. Valódi funkcióját keresi a terasz felé nyúló tetőszakaszban elhelyezett sín is, amiről hintaágy függeszkedik, de árnyékoló, vagy bármi más is függeszthető, mozgatható még itt. Figyelemreméltók a terasz belvilágának, betonyp-lappal burkolt, vagy feketésre festett szakaszai, illetve az étkezőpulthoz, szülői hálószoba deszkáihoz mérhető belsőépítészeti finomságok.
Ennél ház nehezen lehetne személyesebb történet. Nézem anyát és apát, akik még mindig örömmel pihentetik meg szemüket egy-egy részleten, vagy ahogy finom lebegéssel a térben, a ház körüli csodás kertben mozognak. Látom Őrfi szemében a munka fáradalmait és az alkotás örömét. Végigsimogatja pillantásával ezt a teljesen favázas, betonalap nélküli, a földhöz szerkezeti elemeivel is kötődő, puha szigetelőanyagainak rétegeivel, néhol nyolc méter magas lécfallal határolt, fateraszos épületlényt. Anya, gyerekek, apa hazaérkezett.
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
