Beszélgetés Kiss Zsombor Krisztián tervezőgrafikussal

A vizuális művészeti ágak azonos gyökérről fakadnak, én ezt az eredőt keresem a munkáimban. Természetesen nem gondolom magam szobrásznak, építésznek és minden egyébnek, ezért a társszakmák jeles képviselőivel kooperálva dolgozom” – mondja Kiss Zsombor Krisztián, aki tervezőgrafikusi munkája során rendszerint barangol az építészet és a belsőépítészet területén is. Egyik legfrissebb munkája a 18. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának arculata. Vele beszélgetünk.

 

 

Úgy tudom, egy pénzérme feldobásával döntötted el annak idején, hogy építészkarra vagy tervezőgrafika szakra jelentkezz. Utólag hogy értékeled, jó döntés születetett?

Bár ez egy jól mesélhető történet, nem hiszek a véletlenekben. Az Isteni gondviselésnek tulajdonítom, hogy a Képzőművészeti Egyetemre vezetett az utam. Gyerekkorom óta érdeklődöm az építészet és a vizuális művészetek iránt, amit nagyban köszönhetek a szüleimnek, akik mindketten építészek. Talán ennek a háttérnek tudható be, hogy a grafikusi munkáimhoz a tér irányából közelítek, illetve ha lehetőségem nyílik, igyekszem építészi, belsőépítészi minőségben is kipróbálni magam. Erre volt példa többek között a váci ravatalozó újrafogalmazása.

 

Ezen munkádon keresztül mesélj arról, hogy mit jelent a gyakorlatban a tér felől közelíteni a grafikai projektekhez.

A ravatalozó kifestésével kerestek meg, én azonban továbbgondoltam a feladatot és egy komplex összművészeti tervet mutattam be a megrendelőnek, aminek részét képezte az arculat, illetve az épület belterének és külső megjelenésének megújítása is. A tervezés során az egyszerűséget és közérthetőséget tartottam szem előtt. Ami a logót illeti, egy országalmát formáló betűkompozíciót hoztam létre a Vác városnév betűiből, ami a Váci Egyházmegye területi egységére reflektál. A beltéri elemekből az egyedi tervezésű székeket emelném ki: megjelenésük és szerkezetük nem elválasztható egymástól, a kereszt motívum része a tartószerkezetnek. Ahogy a székeket, úgy a többi bútorelemet is a visszafogottság jellemzi. A koncepcióm olyannyira elnyerte a Váci Egyházmegye képviselőinek tetszését, hogy egy átfogó átalakításba fogtunk bele. Egyedül a külső nem az én terveim és elképzelésem alapján valósult meg, ennek felújítására egy későbbi szakaszban került sor.

 


Ez a munka valóban azt példázza, hogy a tervezőgrafikusi munkádnak szerves része az építészeti, belsőépítészeti gondolkodás. De minden bizonnyal a tárgytervezés is foglalkoztat.

A Képzőművészeti Egyetem elvégzése mellett a MOME Formatervező szakára is áthallgattam. Mindent szeretek, ami kép, tér, forma, két dimenzió, három dimenzió. Meglátásom szerint ezek nem elválaszthatók egymástól. Van egy saját bringatervem, a KZS cycle, mely annak idején több fórumon, például kiállításokon is szerepelt. Ennek azóta megterveztem a gyerekeknek szánt futóbicikli verzióját is. Természetesen nem gondolom magam szobrásznak, építésznek és minden egyébnek, ezért a társszakmák jeles képviselőivel kooperálva dolgozom. A bicajok fejlesztése például a Valorem Stúdióval és Olajos Lászlóval közösen zajlik. Egyébként abszolút tárgymániás vagyok. Fiatal korom óta gyűjtök mindenféle tárgyat. Nem dohányzom, de nagy cigarettásdoboz-gyűjteményem van. Bélyegeket, gyufákat, sisakokat, bringákat, de más banális dolgokat is gyűjtök.

 

Említetted, hogy terveztél egy biciklit, de egyéb termékesített formatervezői munkád is van, mint a régi beton-tartószerkezetű köztéri padokat idéző Budapest Pad.

Ezt a bútorcsaládot egy építész barátommal, Kendelényi Péterrel közösen hoztuk létre. Valóban a Városliget-pad névre keresztelt pad volt az ihletőforrásunk, amit a koncepciója miatt tartottunk érdekesnek. Nem több mint egy fa deszka két pilon közé feszítve. Meglátásom szerint ez a minimál esszenciája. Ezt gondoltuk tovább, tisztítottuk le. A pad tartóelemeit fémből hajlítottuk meg, az ülőfelületet pedig fából készítettük el, többféle felületkiosztásban. Terveink között szerepel, hogy a tartószerkezet világítson is, illetve telefon töltésére is alkalmas legyen, megfelelve a 21. századi igényeknek.

 


Úgy fogalmaztál, hogy bútorcsaládról van szó. Mi egészíti ki a padokat?

A klasszikus padok mellé háttámla nélküli variáció is készült, illetve különböző fajtájú és méretű kültéri hulladéktároló tartozik a családba. Mivel a köztéri kukák rendszerint gyorsan megtelnek, hiánypótlónak tartom, hogy XXL méretben is gyártunk. Amellett, hogy célunk volt megfelelni a különféle megrendelői igényeknek, azt is szem előtt tartottuk, hogy egy fenntartható, könnyen újrahasznosítható, egyedi termékkel gazdagítsuk a piacot. Bízunk benne, hogy sikeres termék lesz, így Budapest, illetve Magyarország hírnevét is öregbíthetjük vele. 

 


Mely tervezők vannak rád nagy hatással, kikre tekintesz példaképként?

Az egyik kedvelt tervezőm Philippe Starck, akinek munkásságában azt tartom példaértékűnek, hogy a tárgyai túlmutatnak önmagukon. A Louis Ghost szék például egy régmúlt kor stílusát értelmezi újra napjaink eszközeivel. De említhetem a Bon étteremlánc moszkvai egységét is, mely társadalomkritikus módon járja körül az orosz luxus témakörét. Találunk ott aranyozott kalasnyikov talapzatú lámpákat, kortárs grafikusok által megfogalmazott rózsaablakokokat, az italok méregszekrényben vannak elhelyezve, de van egy börtön hangulatát idéző különterem is. Nagyon izgalmas a koncepció és a megvalósítás is.

 

Nagyon gazdagon díszített helynek képzelem az éttermet, viszont ha a te portfóliódra nézek, letisztult munkákat látok.

Igen, Starck mellett meg kell említenem John Pawson angol építészt is, a minimalizmus egyik jeles képviselőjét, aki szintén irányadó számomra. A szakrális munkáit emelném ki, köztük a Pannonhalmi Apátság belső terét. De igazán kedvelem Richard Sappert is, akitől van egy Tizio lámpám. Bár egy 1970-es években tervezett tárgyról van szó, mégis kortalan, beleillik napjaink enteriőrjeibe, ami igazán inspiratív számomra.
 

KZS cycle

Az említett alkotók között van építész, formatervező, de nincs grafikus.

Valóban. Sokakat említhetnék, de Auth Attilát emelném ki, aki a Képzőművészeti Egyetemen volt mesterem és nagyban járult hozzá a szakmai fejlődésemhez.

 

Visszatérve a munkáidra: nemrég ismerhette meg a sajtó és ezáltal a szélesebb közönség a 18. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának koncepcióját, melynek te vagy a grafikusa. Mesélj a projektről!

A kurátor Kondor-Szilágyi Mária, a kiállítás fókuszában a Ferencz Marcel építész és a Napur Architect által tervezett Néprajzi Múzeum új épülete, illetve a múzeum gyűjteménye áll. A koncepció kialakulását az épület homlokzatán futó pixelmotívum inspirálta, mely a múzeumban őrzött tárgyakra, azok mintázatára reflektál, ezzel számos kultúra sajátosságát összeolvasztva, mindezt kortárs nyelvezetre lefordítva. Az alkotók közül Z. Halmágyi Judit építészben az fogalmazódott meg, hogy a homlokzat akár meg is szólalhatna. Hogy ez valóban megtörténjen, Mátrai Péter építész, zeneszerző a homlokzati pixelstruktúrát zenei nyelvre fordította le. Haász Ferenc világítástervező munkája által pedig egy speciális, a természetben nem látható lézer fényben rajzolódnak ki a pavilonban elhelyezett, homlokzatot alkotó díszrácsok. A látogatók egy absztrakt világba léphetnek majd be, ahol valamiféle közös, ősi nyelv szólítja meg őket.

 

 

Tervezőgrafikusként miként kapcsolódtál a koncepcióhoz?

A projekt arculatát és a kiállítóterek vizuális megjelenését dolgoztam ki. Hadd emeljem ki a logót, mely a kiállítás címét, a Reziduum kifejezést formázza meg. A rezonanciát fogalmaztam meg vizuálisan, illetve a rovásírás vizualitását igyekeztem megragadni egy mai, modern, letisztult betűkép által. Ehhez társul a QR-kód használata, ami nemcsak az épület homlokzatának már említett pixeles motívumrendszerére utal, hanem a Néprajzi Múzeum gyűjteményrendszerezési módszerére is. A múzeum minden egyes tárgyának adatai ugyanis egy-egy QR-kód által érhetők el. A pixelekből és a QR-ből következő négyzetes formátum is a magyar pavilon arculatának és grafikai koncepciójának meghatározó elemévé vált. Ennek megfelelően a katalógus formai kialakítása is ezt követi. A QR-kóddal a kiállítótérben is játszottunk, ahol szinte mozaikká avanzsálódik a kód. A pavilon bal szárnyában a Néprajzi Múzeum épülete ismerhető meg, a jobb szárnyban a gyűjteménye, a hátsó traktusban pedig a fényekkel, hangokkal játszó installáció lesz megtapasztalható.

 



Kiss Zsombor Krisztián | Web | Behance

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

„Magasan volt a léc”

„Magasan volt a léc”

Beszélgetés Bánáti Csaba látványtervezővel

„Minden jöhet, ami kép, tér, forma...”

„Minden jöhet, ami kép, tér, forma...”

Beszélgetés Kiss Zsombor Krisztián tervezőgrafikussal

„Olyan furán szemléled a dolgokat”

„Olyan furán szemléled a dolgokat”

Beszélgetés Juhász Veronikával építészetről, grafikáról és tipográfiáról.

Hirdetés