Cikkünket a Deco Bookazin 2024/1-es lapszámából közöljük.
Minden alkalommal hallatlan izgalmas olyan építészeti projektekről írni, amit összefoglaló néven az „építész saját háza” címkével illetünk. A Juhász Veronika építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus és Fábián Gábor építész-házaspár saját háza nem pusztán a kétgyermekes család saját otthona, hanem valami olyan alkotás, amit – ha irodalmi mű lenne – manapság az autofikció műfajába sorolnánk. Olyan alkotás, ami nem egyenlő ugyan magával az alkotók és lakók ontológiai létezésével, életével, személyével, de a lírai alany, a lírai én (ez esetben a ház) és az alkotók személye szétválaszthatatlan. Minden részletében személyes, sőt a kézműves – saját maguk alkotta, építette, tervezte – részletekben önazonos ház.
Már a Szentendre ódon városmagjának szélén lévő szűk telek „feldolgozása” is valódi kihívást jelenthetett úgy, hogy a ház közvetlen környezetében lévő zsebkendőnyi kertrészleteket ne „elépítsék” a házzal, hanem olyan oldalkerti és előkerti szituációkat komponáljanak a családi ház köré, amik szerves részét adhatják a lakótérnek. Járdák, teraszok, lépcsők helyett közvetlenül a házba lépünk be a kertből, illetve kertbe, tulajdonképpen városi zöldbe lépünk ki a házból, ami nem pusztán az áramló külső-belső terek rendszerét teremti meg, hanem egy természetközeli életformát definiál.
A határoló szerkezetek esszenciális lényegét a vasbeton- és fa szerkezeti vázat kitöltő, kézműves módon kivitelezett kenderbeton-falazat adja, ami homogén anyaghasználattal a falon és tetőn közel azonos rétegfelépítéssel épült fel, pigmentálás nélküli finomszemcsés mészvakolattal. Ez a lélegző, szinte élő rendszer megengedte, hogy költséghatékony módon a válaszfalak, határoló falak és bútorfelületek harmadosztályú (!) elliotis fenyő rétegelt lemezből készüljenek. Ezek mintázata mintha a tipográfus feleség szakmáját idéznék, egy megsárgult, elfolyt „tintájú” pergamenlapot.
Az alsó teret optikailag felosztó két létra-lépcsőn jutunk a gyerekszobát, fürdőt, szülői hálót rejtő, természetes fénnyel elárasztott tetőtérbe, míg az alsó szint nappali-konyha-étkező térfolyamát egy hatalmas üveg tolóajtóval lehet az oldalkerttel összekötni. Ez a ház lélegzik, lebeg és suttog. A falak lélegzését segítően szerkesztett és kézzel a helyszínen épített bútorok, csavarok nélküli, tipli csomópontjai szinte metaforikus kisugárzással bírnak a család összetartozása, belső dinamikája kapcsán: támogatás, támasztás, kapcsolat, stabilitás olvasható ki ebből a rendszerből. Olyanok, mint a kicsi, fából készült ház-makettek, amik az épület, építészet és a valóságos élet kapcsolatát hirdetik.
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
