Látogatóközpont az egykori Verestorony romjainál

Hawrlant Benjámin, Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének MSc diplomásának diplomamunkája.

A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének friss MSc diplomásainak diplomamunkáival már korábban is foglalkoztunk, most Hawrlant Benjámin tervét, a Nagytemplom nyugati oldalán található egykori Verestorony romjainak és környezetének látogatóközponttá alakítását mutatjuk be. A hallgató egyszerű építészeti eszközökkel hozott létre egy különleges teret, ahol két világ kettéválását tapasztalhatjuk meg. A tervet a hallgató leírásával közöljük.

Látványterv: Hawrlant Benjámin

Műemléki környezetbe tervezni mindig összetett és szenzitív feladat, ugyanis a helyszín történeti és materiális rétegeit felfejteni és értelmezni oly módon kell, hogy az interpretált adatok a tervezés során, gyakorlati módon tudják a segíteni a koncepcionálás folyamatát. A tervezés során számos, látszólag konfliktusos helyzettel találja szembe magát a tervező (funkció ↔ prezentáció, régi ↔ új) amelyek megfelelő építészeti eszközökkel feloldhatóak.

Helyszínválasztás

Az évek során sok hazai és külföldi példát láttam műemléki környezetben megépült közösségi terekre és kiállítóhelyekre amelyek – a hely tiszteletben tartása mellett – egy gazdag történeti környezetben valósultak meg, frissességet és funkcionalitást adva az adott helyszínnek.

Debreceni polgárként tudtam, hogy van egy hely a belváros szívében, ami méltatlanul alulreprezentált a jelenlegi állapotában, és ami megfelelő beavatkozás után értékes helyévé válhatna a belvárosnak. Így esett a választásom a Nagytemplom nyugati oldalán található egykori Verestorony romjaira és környezetére.

Előzmények

A koncepcióalkotás folyamata közben alapvetően három tényező volt az, ami befolyásolta a tervezési programom alakítását.

Az első, a városi térszint alakulása: Debrecen belvárosában változó mértékben, de jelentősen megemelkedett a járószint magassága. A múlt századokban a gyakori esőzések, valamint az alacsony járószint miatt gyakori volt, hogy a város egy dagonyás hellyé változott. Ennek megoldására a város egy, csak „Nagy híd”-ként emlegetett, fa pallókból ácsolt közlekedő sávot alakított ki a város főterén, ami hosszú időn keresztül meghatározó elemnek számított.

A második, a templom története: A mai debreceni Nagytemplom helyén már a 12. században állt templom, aminek Szent András templom volt a neve. Ez a gótikus templom pusztult el a 1564-es tűzvészben. A leégett templom évtizedekig romokban állt, majd Bethlen Gábor támogatásával kezdték el újjáépíteni 1626-ban. Az András templom pusztulását az 1802-es tűzvész okozta, így 1803-1805 között elbontották templom romjait. Az egyház Péchy Mihályt bízta meg egy új templom megtervezésével, ezután alakult ki a ma is ismert Nagytemplom. Az ezredfordulón a templom jelentős támogatáshoz jutott, ennek köszönhetően számottevő megújuláson eshetett át, beleértve egy templomtúra kialakítását.

A harmadik pedig a Verestorony és a védfal története: A Verestorony az András-templomot övező erődfal mentén épült a középkorban abból a célból, hogy elhelyezzék benne a Rákóczi György által 1636-ban adományozott több mint 5,5 tonnás nagyharangot. A Verestorony is leégett az 1802-es tűzvész alkalmával. Az ásatások során megtalálták a Verestorony falait, támpilléreit, valamint a templomot körülvevő fal csatlakozásait is. Az ezredforduló után a meglévő romokat kipótolták és a tetejét egy üvegpiramissal fedték le.

A pinceszinti alaprajz

Koncepció

Az elképzelésem egy olyan látogatóközpont létrehozása volt, aminek a Verestorony szerves részét képezi, és méltó módon mutatja be – egyébként történelmi épületekben nem túl gazdag – Debrecen és a Nagytemplom történetét. A másik, általam megfogalmazott tervezési pont az volt, hogy ne egy különálló létesítmény legyen, hanem tudjon együttműködni a jelenleg is funkcionáló nagytemplomi kiállítással.

A Verestorony körüli teret a járdaszint alá süllyesztettem, aminek többszörös célja volt. Egyfelől a Verestorony és az egykori védfal romjait oly módon lehet prezentálni, hogy az ne borítsa fel a tér vertikális egyensúlyát, és közben meg lehet óvni őket eredetiségükben. Nincs szükség egyéb építészeti gesztusra, hiszen a régészetileg felszínre hozott romok önmaguk alakítják a teret és teremtik meg az egykori térrendszer mását. Másfelől – utalva az egykori városi térszintre – a látogató olyan perspektívából szemlélheti a templomot, mint a korábbi városlakók évszázadokig.

Látványtervek a romokhoz

A süllyeszték kialakítása során a helyszíni adottságok befolyásolták a kontúr létrehozását, úgymint az egykori védfal vonala, a szemközti épületek helyzete, a templom helyzete, valamint a templomkert kialakult határai. Az így létrejött tér egy átmenet a városi köztér és a kiállítás között, egyfajta fogadótérként funkcionál, ahova az emberek akár a kiállítás megtekintése nélkül is bemehetnek, és időt tölthetnek el a tér végében elhelyezett vendéglátóhelyen.

Vendéglátóhely......és a két világ kettéválása

Mielőtt azonban megérkeznének, egy különleges látvány fogadja a látogatót, ugyanis

a teret fedő filigrán üvegtető szemmagaságban véget érő éle egy képi határt hoz létre. A romok felé nézve azt tapasztalja az ember, hogy a két világ kettéválik, más minőségben látni a régmúlt romjait és a ma is álló impozáns templomot, mint amikor a vízfelszín határán lebeg az ember.

A térbe egy hosszú lépcsősor vezet le, amin ülőhelyeket alakítottak ki, tovább erősítve a köztér funkciót. A lépcsőt elhagyva közvetlenül az egykori torony falai mellé érkezik a látogató, ahol végig a templom és a romok különleges együttállásának vizualitása kíséri el. A fogadóteret elhagyva a templom alapfalai mentén jut el a látogató a templom előtt fekvő, felszín alatti kiállítótérbe, ahol a templom és város történetével ismerkedhet meg és csodálhatja meg a – jelenleg a kollégiumban kiállított – emlékek és régészeti kincsek sorát.

A kiállítás a templom keleti tornyánál csatlakozik rá a meglévő templomtúrára olyan módon, hogy a toronyban meglévő liftet és lépcsőt a süllyesztett szintre vezetve érheti el azt. A keleti toronyból indulva folytatódik a túra egy kiállítással, a padlástér megtekintésével, majd a tornyok között húzódó panorámajárdával. A nyugati toronyban megtekinthető a Rákóczi harang valamint az egykori tűzfigyelő szoba. A kiállítás végeztével a nyugati torony aljánál lehetőség van elhagyni a kiállítást a Kossuth tér irányába vagy pedig visszatérni a kiindulási ponthoz a Verestoronyhoz. 

Több látványtervért és rajzért kattints a galériára!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Újrahasznosítás magasabb szinten, hazai designnal

Újrahasznosítás magasabb szinten, hazai designnal

Somogyi Zsuzsa (MOME Formatervező Tanszék) diplomamunkája.

Jövőbiztos ételtárolót tervezett a MOME hallgatója

Jövőbiztos ételtárolót tervezett a MOME hallgatója

Nincs többé egy kijelölt hely az étkezésnek, mondja Kispál Márton. 

Növényrajongóknak tervezett bútorkollekciót egy fiatal designer

Növényrajongóknak tervezett bútorkollekciót egy fiatal designer

Leaf me alone címmel fut Czikkely Anna munkája.

Nincs találat!

Hirdetés