A MOME hallgatóinak kiállítása a Magyar Építészeti Múzeumban

Évtizedek óta alig vetül figyelem a második világháború utáni modern építészet egyik legjelentősebb szakmai centrumára, az Ipari Épülettervező Vállalatra (IPARTERV). A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) új kiállítóterének első kiállítása most ezt a sok ezer létesítményt számláló örökséget és a mögötte húzódó történeteket hivatott újra felfedezni. A MOME hallgatói által kurátorként rendezett „Ismeretlen IPARTERV – Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970” nyolc szekcióra bomlik, amelyeket egy háromrészes cikksorozatban mutatunk be.


Nyolc tematikus részleg kísérletet tesz arra, hogy a hagyományos építészettörténeti megközelítéstől részben elszakadva, a társadalmi-kulturális összefüggésekre rávilágítva és a jelen aktualitásain átszűrve hívja fel a figyelmet az eddig „takarásban” rejtőzködő IPARTERV-örökségre. Az első válogatásban az IPARTERV építészei kerültek előtérbe, most a vállalathoz kapcsolódó sikertörténetről és a progresszív fotóműhelyről lesz szó. 
 


MI AZ IPARTERV SIKERTÖRTÉNETE?
Bálint Júlia

Ha ma meghalljuk az IPARTERV szót, először talán nem a kiváló épületek, építészeti megoldások és Kossuth- vagy Ybl-díjas építészek jutnak eszünkbe, hanem az a neoavantgárd képzőművészeti csoport, amelynek megalakulása két – az IPARTERV székházában – rendezett kiállítással indult 1968–1969-ben. Ugyanakkor az IPARTERV mint vállalat a hazai és nemzetközi építész szakma, az ipar, és az épületeket ma is használó emberek szempontjából kiemelkedő jelentőségű.

Az IPARTERV működésére jellemző volt a technikai progresszivitás, a nyitottság és a szakmai szempontok előtérbe helyezése, valamint a szocialista iparosítás pozitív vonásaként értelmezhető közösségi szemlélet. Ezt a működést támogatta a vállalatot övező tudatos kommunikációs propaganda, egyfajta sikerpropaganda, mely minden jelentős újításról, újfajta építészeti megoldásról és az ezeket követő elismerésről beszámolt vállalati kiadványaiban, a hazai és nemzetközi szaksajtóban, de még az olyan közéleti napilapokban is, mint a Népszava vagy a Népszabadság.

A vállalat által tervezett és épített épületek, illetve a tervezők számos díjban és elismerésben részesültek, és ezek évről évre egyre jelentősebbek lettek. A szakmai események a hazairól a nemzetközi színtérbe is átkerültek, a folyamatos dokumentálás hatására pedig kialakult egy „ideálkép” a vállalatról. Ez a kép eleinte a vállalat dolgozóinak tudatában alakult ki, később viszont az építész szakmára, sőt a közvéleményre és a rendszerváltás utáni időben a kollektív emlékezetre is kiterjedt.

 


A vállalat körül kialakított sikerpropaganda – ezt ma PR-nak neveznénk – négy témára osztható. Az első a vállalat és a dolgozók által elnyert hazai és nemzetközi díjak témája, melyeknek ma is van értékük és rangjuk mind szakmai, mind közéleti szempontból. A második téma a nemzetközi rangú eseményeken való részvétel, illetve azok hazai szervezése, melyek szakmai szempontból jelentősek. A harmadik téma a vállalat folyóiratain keresztül történő kommunikáció, melyet tudatosan Nyugatra is szántak, a negyedik pedig az exporttevékenység, ugyanis a hazai tervezéseken túl az IPARTERV számos külföldi épület tervezésében is szerepet vállalt. Ezek a kiállításon egy magazin formájában összegezték. 



FOTÓ-ARCHITEKTÚRA
Pokker Lili Nadin
 

Az IPARTERV 1949-es alapításától kezdve dokumentált archívuma a II. világháború utáni magyar építészeti és ipari fotográfia különleges emléke. 21 650 fekete-fehér albumokba rendezett kép alkotja, melyek ma már digitalizált formában is elérhetők a Modern Ipari Építészetért Alapítvány (MIEA) kezelésében. Az archív képeket alkotókhoz rendelni nehéz, ugyanis az IPARTERV Fotóosztályán a vállalat megalakulásától 1959-ig az archívumot gondozó Aczél Márta és Balassa Ferenc közösen fényképezett, majd utóbbit Bognár János váltotta, aki 1964-től egyedül dolgozott. Emellett a vállalat megbízására az MTI fotósai is készítettek képeket, ezek jellemzően beállított felvételek, az MTI-nél is dolgozó Balassa Ferenc, Seidner Zoltán és Fényes Tamás fotói. A kiállításon a fotográfiák válogatásából látható egy installáció. 

 


A kötött, dokumentatív jellegű témák ellenére a geometriai játék, az ismétlődő elemek sajátos ritmusa, a perspektívák és irányvonalak érzékletes megjelenítése művészi szintű fotográfiák születését is lehetővé tette. A fekete-fehér képek hangsúlyos fény-árnyék hatásai és az éles kontrasztok absztrakt kompozíciókká sűrűsödnek az éjszakai felvételeken. A modellfotók – az épületek, szerkezeti elemek vagy egész gyárkomplexumok kicsinyített másairól készült felülnézeti, a makett valós arányait érzékeltető képek – mellett jellemzők a modell horizontvonaláról vagy akár az alacsonyabbról készített, egy valódi épület közelében álló ember nézőpontjának illúzióját keltő képek.

A mai szemmel akár már komikusnak ható, előre megrendelt, életszerűtlen, beállított propagandafotók mellett pedig a munkások életét és a munkafolyamatot bemutató pillanatkép jellegű fotókat is találunk, amelyeknél a kompozíció már a fotós saját látásmódját tükrözi. Az építkezéseken készült képeken éles kontraszt figyelhető meg az emberi lépték és az ipari létesítmények monumentális méretei között, mely szinte érzékelteti a tervutasításos rendszer nyomását, az erőszakos iparosítás és a munkások helyzete között feszülő ellentétet. 

A kiállítás szerdától vasárnapig 10.00-18.00 között látogatható. Meghosszabbítva októberig!
Helyszín: MÉM MDK – Walter Rózsi-villa | Műhelytér (1071 Budapest, Bajza utca 10.)
Az időszaki kiállítótér megközelítéséhez kérje a Walter Rózsi-villa munkatársainak segítségét a jegypénztárnál.


Forrás: MOME 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Növényfal, zöld szigetek és élettel teli közösségi terek: ilyen a Baker Street irodaház belseje

Növényfal, zöld szigetek és élettel teli közösségi terek: ilyen a Baker Street irodaház belseje

A MádiLáncos Studio tervei szerint valósult meg az E.ON Hungária Csoport új, budai irodája. 

Az új BakerStreet irodaház kreatívan alakítja át közvetlen mikrokörnyezetét

Az új BakerStreet irodaház kreatívan alakítja át közvetlen mikrokörnyezetét

Az utcafrontról visszahúzott, megtört tömege hatásosan elkülöníti és felismerhetővé teszi az irodaházat. Erről szóló írásunk a 194-es, 2024/6-os lapszámból közöljük.

Cikcakkban nyit a Balaton felé ez az apartmansor Akarattyán

Cikcakkban nyit a Balaton felé ez az apartmansor Akarattyán

Ennek az apartmansornak az erőteljes formálása merőben eltér minden környékbeli urbánus formától, de épp az épített környezet karakternélkülisége legitimálja a markáns húzást. Erről szóló cikkünket a 194-es, 2024/6-os lapszámunkból közöljük.

Hirdetés