Hirdetés

Pajer Nóra és Soltész Noémi háza a budaligeti domboldalban. 

Hirdetés

Amikor egy-egy új villaépületről esik szó, az ember gyakran hajlamos távol tartani magától, mondván, ez nem az én anyagi szintem vagy méretem, ez túlzás, ez a lakhatás fetisizálása. A „milyen legyen?” döntésének folyamata is sokakat riaszthat, hiszen legtöbbször nincs pontos esztétikai önképünk - ami egy ekkora beruházásnál ráadásul sokszor életfogytig meghosszabbítottnak látszik -, és az energiák is előbb fogynak el, mint a problémák. 

Fotó © Bujnovszky Tamás

A családiház-építés nagy kaland és legtöbbször előbb van kedvünk abbahagyni, mint lehetne. Az utóbbi lassan tíz év házai viszont már „válságházak”, és nem a látványos gazdagodás emlékművei. Ezen a házon is minden más látszik, sem mint a steril befejezettség. Még sok munka van hátra rajta és körülötte – és direkt nem írtam villát, mert tulajdonképpen ez egy kis ház (három szintjén összesen 140 négyzetméter), ha úgy alakult volna, bármelyikünké lehetne.

Vagy mégsem. Mert a médiában dolgozó tulajdonos feleségével egy olyan telket szúrtak ki, aminek meredek lejtője tele volt óriásfákkal, nem volt saját bejárata, sőt külön hozzáférése sem: az adottságok tehát nagyrészt meghatározták a lehetőségeket. Ahogy ismerősek voltak a környéken, úgy találták meg a leendő építészeket, Pajer Nórát és Soltész Noémit a Nanavíziótól, ismerősökként – az építészek első jelentősebb megbizatása ez volt. A telken állt már egy téglából épült, lapos tetős kisház (36 négyzetméteres, alápincézve) abból az időszakból, amikor a környéken még főleg erdő és néhány hétvégi ház volt csak. A valahai síoktató hajléka pirosra festett ereszeivel azonban meghatározó volt a választásnál, nem is bontották el, hanem melléépítették a folytatást. 

Fotó © Bujnovszky Tamás

Az új ház két különböző, egymásra merőleges elforgatott kubus összeillesztéséből áll, a zártabb, fekete tömbhöz egy fémszínű és -borítású kapcsolódik. Utóbbi karcsúbb, és jobban el is válik a környezetétől, a jelentősen nagyobb üvegfelületek és a tömbjének a homlokzati síkból való kisebb kiugratása csak kiemelik szolid különbözőségét. Az erős lejtőben a ház egy vasbetonplatón ül, ami a kiviteli tervekért felelős Korompay Attila ötlete alapján a hegy oldalán, lépcsőzetesen és karomszerűen kapaszkodik a földbe, akadályozandó a megcsúszást. Az első tervek még egy fa köré épített házról szóltak, de ez kivitelezhetetlennek bizonyult, maradt viszont a meglévő fák különleges közelsége – összesen kettőt kellett kivágni az építkezés miatt. Sudár tölgyek (a bejáratnál álló éppen 150 éves), szelídgesztenyék és erdei fenyők veszik körbe a házat, a madárdal mindennapos, a felső ablakok mindenhol bőven a lombkorona vonaláig érnek. (Az épület olyannyira illeszkedik a fák közé, hogy a madarak gyakran kamikaze repülésekkel átjárhatónak is vélik – ottjártunkkor éppen a nagy üvegfal madármatricázása volt napirenden.

Fotó © Bujnovszky Tamás

A kívülálló persze itt kétszeresen is kívülálló: egy szigorúan magánhasználatra készült épületben vajon mennyi az, ami ezeken a falakon túl is érvényes lehet?

Pajer Nóra és Soltész Noémi háza a budaligeti domboldalban azzal lep meg, hogy noha karakteres – és a mellette, fölötte lévő tégla, illetve fehér modern (a Minusplus tervezte, 2012-ben átadott családi házról van szó / OCTOGON 2012/9 - szerk.) között is jól egyensúlyoz – újdonságában nincs semmi hivalkodó. Minden oldalról más képet mutat, de mivel körbejárni amúgy sem lehetne, igazi arcának nevezzük a domboldali teleknek megfelelően lefelé, a völgy irányába forduló frontját. Ez ugyan észak-északnyugat, de a fák miatt nincs baj a benapozás mennyiségével. 
És belül sem a prospektusok csillogóan steril termékuniverzumát találjuk – a konyhában mintás, magyar cementlap, térelválasztóként nagy ötlet volt a kerítésrácsként ismert, dunaújvárosi Heidekkert használni – a legkülönlegesebb elem itt az egyedileg gyártott és két szintet átfogó üvegfal. A mennyezetek és a falak látszóbetonja itt szintén nem ideológiai kérdésnek tűnik: olcsó és ergonóm, bár ez megint az a bizonyos határ, a benne élőknek így is tetszett.

Fotó © Bujnovszky Tamás

A három szintet egyébként belülről is az inkább laza, mint aszketikus egyszerűség uralja. Alul talán idővel külön lakrész lesz, középen a fő lakótér egy ázsiai út emlékét őrző bútorokkal, a felső szint pedig a később továbbosztható gyerekszobáé. Ezekből a falakból nem a száz- vagy kétszázmillió mindenhatósága süt, ezt a házat a környezeti illeszkedéséért lehet igazán szeretni. És még nincs csúcsra járatva – akkor lesz az igazi, ha teljesen elkészülnek majd oldalsó, alsó és felső teraszai is.



Építészet: Pajer Nóra, Soltész Noémi (Nanavízió)
Projekt- és belsőépítész: Korompay Attila (Térhálózat Design)
Világítás: Jánosi András (Lumoconcept)
Szerkezeti tervező: Lakos Gellért
Épületgépész tervező: Korompay Zoltán (Gerappa Kft.)
Szerkezetépítés: Virágh István
Üvegszerkezetek: Kovács Üveg Kft.
Alapterület (össz): 140 m2 (pince 30 m2 + földszint 65m2 + tetőtér 45 m2)
Tervezés éve: 2010
Kivitelezés, kiviteli tervek: 2010-2014

Szöveg: Torma Tamás
Építész: Pajer Nóra, Soltész Noémi, Korompay Attila
Fotó: Bujnovszky Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/01-es lapszámában.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 117 - 2015/01. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Családi ház Minszkben és Prágában, Gettofal-emlékmű, Prezi, Emarsys, Galax, National Instruments irodák, Sáo, Alap, Dob3 ... 


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Merőleges viszonyulások haladóknak

Merőleges viszonyulások haladóknak

Újrarendezték az elemeket egy törökbálinti családi házban: lett benne ég, föld, víz és különleges tűz is. 

Falusi szerelem

Falusi szerelem

Családi ház bővítés Felsőtárkányban ARKT módra. 

Ismerős, mégis új

Ismerős, mégis új

Fábián Gábor és Fajcsák Dénes tervezte egri családi ház.

Hirdetés