Két-hárommillió magyart érint a lakhatási válság

Viszont léteznek kiutak, konkrét elképzelések az olcsóbb bérlakás-piac megteremtésére.

Gyors megoldás biztosan nincs a lakhatási válságra, léteznek viszont konkrét tervek, köztük máshol már bevált modellek, amelyek létrehozhatnak egy olcsóbb bérlakás-piacot – hangzott el a KÉK hétfői beszélgetésén.

A Trust your Architect! kerekasztal-beszélgetései ebben a félévben egyetlen, ám hatalmas témát ölelnek át: a lakhatást. A sorozat hétfő esti nyitányán a lakhatási válságról beszélgetett Jelinek Csaba (Periféria Központ), Kováts Bence (Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont), Horváth Áron (ELTINGA Ingatlanpiaci Kutatóközpont), a moderátori szerepet Balázs Bálint (KÉK) vállalta.

A beszélgetés elején az ingatlanárakat felhajtó tényezőket (városiasodás, turizmus, a tőke pénzpiacokra vándorlása, korlátozott/lassan növekvő kínálat) foglalták össze a résztvevők, majd Jelinek Csaba kitért arra, hogy a II. világháború után több jóléti állam a feladatának tekintette a tömeges lakásépítést, ám ez fokozatosan elkopott, a nyolcvanas évektől egyre kevésbé lett igaz, ma meg már egyáltalán nem jellemző.

Krizsó Bernadett szociális bérlakás terve a 2019-es MÉD-en is szerepelt

Jóllehet, a lakhatási költségek kihívások elé állítják a társadalmat, Kováts Bence megjegyezte, hogy ez mindenkit érint, ha más formában is: „Meg kell különbözteti az országokat és a nagyvárosokat, mert az országos átlagok attól is függenek, hogy mennyien élnek vidéken – reagált egy korábban mutatott grafikonra. – A lakásárak Budapesten sokkal gyorsabban kúsznak fel, mint a jövedelmek, a vidéki lakosok viszont azzal fizetnek, hogy kevésbé jó perspektíváik, kevésbé jó munkalehetőségeik vannak”.

Horváth Áron azt is hozzátette, hogy sokan jól járnak a növekvő lakásárakkal: „Miért nem teszik rendbe a bérleti piacot, ami nálunk a fekete-szürkegazdaságban mozog jellemzően? Erre politikai magyarázatot tudnék mondani, vélhetően a döntéshozókat ez kevésbé zavarja, részben mert nekik is lehetnek ilyen befektetéseik.”

A lakhatási válság tehát tovább fokozza a társadalmi különbségeket. Akik tudtak saját lakást venni, jól jártak, akik lemaradtak erről, a vesztes oldalra kerültek, és „vannak a perifériák, ahol előfordul, hogy a lakások 20 százaléka üres, mégsincs kiadó lakás”, jegyezte meg Jelinek. A Habitat for Humanity jelentése szerint

Magyarországon két-hárommillió ember érintett a lakhatási válságban valamilyen formában – ez persze abból is állhat, hogy a jövedelem fele a lakhatásra megy el, így már érinti az alsó középosztályt, és a fiatalokat is.

A moderátor, Balázs Bálint arra is rámutatott, hogy „a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő háztartások száma drasztikusan csökkent az elmúlt években”. Kováts Bence szerint ennek a közmunka bevezetése lehet az egyik oka, meg az is, hogy az Eurostat adatok nem megbízhatóak, ez a mutató ráadásul nehezen mérhető.

A lakhatási problémák egy része abból származik, hogy nagyon kevés az önkormányzati bérlakás: a rendszerváltáskor még 25 százalék körül volt az arányuk, ez tíz év alatt lecsökkent nagyjából öt százalékra, most pedig kettő és három százalék között jár.
 
Nem segít a helyzeten az elmúlt években felpörgő újlakás-piac sem. A frissen a piacra ömlő mennyiség sem töri le az árakat, mert – ahogy Horváth Áron mondta – „történelmileg ezek ma sem magas számok (a 70-es évek első felében évi százezer lakás épült, és onnan esett vissza évi 30 ezerre, majd ez alá), a mostani mennyiség tehát nem oldja meg a lakhatási problémákat. Ezen felül a kiadott építési engedélyek és az átadott lakások száma nem feltétlenül egyezik, például az ötszázalékos áfára nagyon sok építési engedély-kérelmet beadtak, de ezeknek vélhetően jó része nem realizálódik majd.”

A lakásépítések számát az állami programokon kívül az dobhatja meg, ha lazítanak a szabályozáson. Ez építész szemmel nem túl pozitív, de történelmi tény, hogy voltak évek, amikor lazább szabályok mellett több lakás épült. Kérdés, elmegy-e egy ilyen irányba a kormány, most, hogy a CSOK nem jött be, nem vezetett lakásépítési boomhoz.

Lehetséges kiutak

Mérsékelheti a lakásárakat az ingatlanadó, például ahol a tulajdonosnak a második lakása után sokat kell fizetnie, ott inkább másba fekteti a pénzt. Több közgazdász javasolja, hogy a bankok kihelyezett hiteleinek arányában ne legyen túl magas a lakáshitel, mert az emelkedő lakásárakhoz vezet, miközben a termelőszektorba nem áramlik elég pénz, vagyis a nemzeti bankoknak erősebb kontroll-lehetőség kellene. Itthon a különböző lakáshasznosítási módok közt úgy tesz különbséget a rendszer, hogy a társadalmilag leghasznosabbakat adóztatja meg a legjobban (Airbnb vs. bérlakások). Megoldás lehetne, hogy aki három évre szerződtet bérlőt, kevesebbet adózik, vagy itt is vagyonadót fizettetni a második lakástól kezdve.

Jelinek Csaba kiemelte, hogy jelen pillanatban legalább négyféle konkrét javaslat létezik a lakáspolitikai szakértők és a döntséhozók körében:

  • az állam/önkormányzat bérlakásokat épít
  • lakásfenntartó társaságok alapítása, nem feltétlenül önkormányzati tulajdonú cégekkel
  • szociális lakásügynökségek, pl. egy üresen álló lakást kiadnak egy rászorulónak, a bérleti díjat valamilyen forrásból (adomány, állami támogatás) kipótolják
  • bérlői lakásszövetkezei modell: olcsó pénzből építenek (pl. etikus bankok közreműködésével), majd alacsony lakbérekből hosszú távon fizetik vissza a pénzt – sokszor ezt a modellt összekötik cohousing kísérletekkel

Horváth Áron megjegyezte, hogy „iszonyatosan drága az államtól várni a megoldást a lakhatásra, és azt se felejtsük el, hogy nagyon megnőtt az igényszintünk az elmúlt években. Gyors megoldás biztosan nincs, választani kell, hogy a fenti célok közül melyiket akarjuk, és melyik társadalmi réteget támogatnánk.”

Felmerült még a magasabb – akár 40 emeletes – toronyházak építése is, aminek nyilvánvalóak a közgazdasági előnyei, a kérdés, Budapest ezt hogyan bírná el, mely részeken épülhetnének meg a városkép roncsolása nélkül.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Élő feladat, élő együttműködés

Élő feladat, élő együttműködés

Hallgatói tervek Tatabányára

A szociális lakáspolitika kegyelemdöfése

A szociális lakáspolitika kegyelemdöfése

Egy kedd esti törvényjavaslat lehetővé tenné az önkormányzati bérlakások felvásárlását az értékük 30 százalékáért.

Hogyan alakíthatnánk lakóházzá irodákat?

Hogyan alakíthatnánk lakóházzá irodákat?

Az irodapiacot kategóriákra bontva találni megfelelő típust.

Hirdetés