Hirdetés

Interjú az építésszel, aki egyáltalán nem rajzol számítógéppel.

A Művészetek Palotája, a Zugligeti lóvasút végállomása, vagy a Nemzeti Táncszínház épülete - csak néhány Zoboki Gábor hazai alkotásai közül, de külföldön is van mire büszkének lennie. Tervezett kulturális központot a kínai Sencsenben, most pedig versenyben van a Sencsen Operaház tervezésére kiírt nemzetközi tervpályázaton is. Az építésszel a Forbes készített interjút, amelyben Zoboki Gábor azt is elmondta, hogy komolyan gondolta-e a hétszintes lakóhidat Albertfalva és Csepel közé, és hogy hol tart most a magyar építészet nemzetközi viszonylatban. 

Kell-e gyalogoshíd a belvárosba?

Időről időre felmerül a kérdés, hogy kell-e új gyalogoshíd Budapest szívébe, vagy esetleg külföldi minták alapján inkább meg kellene nyitni a Lánchidat a gyalogosok előtt. Az interjú rögtön az elején nekiszögezi a kérdést Zobokinak, aki szerint szükségtelen gyalogos hidat építeni a belvárosban, van már egy jól kialakított hídrendszer a városban.

Egyedül a Margit-sziget áttörését javasolja a Dózsa György út tengelyének mentén, itt huszonméter széles zöld mezőket vezetne át a Duna fölött.

Ha már híd, az interjúban kitér a hétszintes lakóhíd ötletére is, amelyet Albertfalva és Csepel közé tervezett. Zoboki szerint ezzel az ötlettel leginkább meg akarta adni az alaphangot a helyi urbanisták közötti vitának, ez lenne bármilyen új városfejlesztési koncepció első lépése. A hétemeletes lakóhíd Kínában már bizonyított, akár itthon is sikeres lehetne, de először

egyáltalán el kellene indulnia egy szabad párbeszédnek, amelybe az is belefér, hogy a valóságtól kissé elrugaszkodottnak tűnő ötletek is belekerülnek egy nagy kalapba.

A hétszintes híd mellett ilyen ötlet lehet a Vigadó és a Gellért-hegy közé tervezett libegő is, amelynél az építész szerint a műemlékvédelmi szakemberek egyszerűen megijedtek, hogy a libegő megzavarja a világörökségi panorámát, miközben a MOL-torony megépülhet. Az is lehet egy koncepció, hogy a 20. századi technológiai újításokat nem engedjük be a városképbe, de akkor a toronyházakat és a kortárs épületeket is ki kellene zárni a fegyvertárból.

Milyen a trendi irodaház napjainkban?

Arra a kérdésre, hogy milyen ma a szexi irodaház, Zoboki a Graphisoft óbudai kezdeményezését és a Telenor törökbálinti székházát hozta fel példának, utóbbit egyébként az ő irodája tervezte. Elmondása szerint a legméltóbb irodai kultúrát az alacsony építésű és zöldbe ágyazott együttesek képviselik az Alpokon túl. Kiemelte, hogy az építészet nem veszi tudomásul, hogy nem lehet mindig nagyobbat meg többet csinálni, akkor "byebye természet".

Meg kell keresni az egyensúlyt az ember és az élettere között, ezt az elvet azonban a magasházak nem képviselik. Budapest közigazgatási határain belül nem kell magasházat építeni és sajnálja, hogy lesz ilyen. 

És hogy mihez kezdene Budapesttel, ha bármit megvalósíthatna?

Például létrehozna egy biciklivel bejárható egybefüggő zöldfelületet, a Nyugati tér pedig lehetne a budapesti Time Square, ha a felüljárót lebontanák. A Károly körutat a Városházánál "mai-barokk" metodikával fejezné be, és kialakulna végre egy Városháza tér, amit az első Erzsébet-híd építésekor szerinte elveszítettünk.

Na és hol tart az építészet?

A magyar építészet nemzetközi szerepéről azt mondta,

"ha kívülről nézed, zéró. Másik oldalról viszont azt tudom mondani, nem jártam külföldön egyetemre, a Kodály-módszer szerint nőttem fel, kórusban énekeltem, néptáncoltam, kimentem Kínába és megbízást kaptam egy 100 ezer négyzetméteres kulturális központra".

A képzés, amit itthon egy magyar építész kap, azzal bárhol a világon lehet érvényesülni, most már szerte a világon a legnagyobb sztárirodákban magyar képzettségű építészek dolgoznak, Jean Nouvelnél, Herzognál, vagy a BIG-nél is.

Ugyanakkor azt is állítja, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az építészek emancipációja nem zajlott le a rendszerváltás után. Van egy tűrhető építőipar, ezzel jól állunk, a beruházások legnagyobb problematikája azonban az, hogy az építész kénytelen már akkor dolgozni, amikor az építészeti program még nincs tisztázva. Így a tervezés és a kivitelezés állandó változásoknak van kitéve, ami nagyon drága és időigényes.

Az interjút azzal zárja, hogy egyáltalán nem rajzol számítógéppel, a skicc olyan, "mint az énekesnek a beéneklés, vagy a gyakorlás a zongoristánál". Ha az építész nem rajzol, akkor nem beszélget, a rajz pedig az építészet nyelve.

A teljes interjút itt olvashatjátok el. 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Lehet-e egy múzeumi kiállítás virtuálisan ugyanolyan jó, mint élőben?

Lehet-e egy múzeumi kiállítás virtuálisan ugyanolyan jó, mint élőben?

A Szentendrei Skanzen digitális kiállítása kapcsán Vereczkei Döme gyártásvezető mesélt a tapasztalatairól.

A Nemzeti Táncszínház eleven épülete táncba hívja a közönséget is

A Nemzeti Táncszínház eleven épülete táncba hívja a közönséget is

Az épület közösségi karaktere közel áll a Nemzeti Táncszínház szellemiségéhez.

Hirdetés