Hirdetés

A volumenét tekintve nem túl nagy projektben közel 20 építész és szakági tervező dolgozott együtt az épület újjászületéséért.

A svájci villa típusú épület a Hegyvidék Önkormányzat Helytörténeti Gyűjteményének központja, és természetesen vendéglátó-ipari egységek is helyet kapnak a tereiben. A cikk eredetileg az OCTOGON Magazin 149 - 2019/1 lapszámban jelent meg.

A 19. század második felének legkorszerűbb tömegközlekedési eszköze a lóvasút volt, a Budai Közúti Vaspálya Társaság alapítója, Festetich Béla kezdeményezésére a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda és a Zugliget felé indultak sínek, amiken 1896-ig lovak, utána, felsővezetékkel elektromosság húzta a kocsikat a végállomásokig, utóbbi desztináció esetében a domboldalra épített, tágas svájci házig. 1900. június 4-én súlyos baleset történt, a lejtőn elszabadult az egyik szerelvény, a Virányosi út közelében kisiklott, négy ember meghalt. E tragédia következménye lett az új végállomás kialakítása a Libegőnél (1903), sík terepen.

A szerepét vesztett, Kauser József (1848-1919) tervei alapján megépült svájci házban a későbbiekben üzemelt távírda, posta, sokáig egyetlen kis helyisége a villamosközlekedést szolgálandó, váróteremként is működött, és utóbb lakásokat alakítottak ki a belső terekben.

Átalakítások, bontások, el-eltűnő épülettagozatok, beázás, majd végleg elnéptelenedik, és a kilencvenes évek végétől lakatlanul áll ez a műemléki pavilonokból álló épületegyüttes. Többszöri, elvi kísérlet után, 2011-ben a ZDA Zoboki Építésziroda készített tanulmánytervet a lehetséges hasznosításra, s végül az iroda tervei alapján, 2016 végén indulhatott el a műemléki felújítás.

A lóvasútház kő padozatának lapjai, fűrészelt díszű fa oromtagozatai, kovácsoltvas korlátainak nagy hányada megmaradt, ekként a végleg elpusztult, hiányzó, vagy rettenetesen leromlott részeinek pótlásához ezek a megőrződött elemek, tagozatok lettek a minták. Beszédes adat, hogy ebben a volumenét tekintve nem túl nagy projektben

közel 20 építész és szakági tervező dolgozott együtt az épület újjászületéséért.

A generáltervezők számára a megmaradt elemek – szerkezeti és díszítők egyaránt – vizsgálata, restaurálásuk, konzerválásuk és az eredeti helyekre történő visszahelyezésük kisebb kihívást adhatott, nagyobb fejtörést okozhatott egyrészt a hiányzó elemek szakszerű pótlása, elkészíttetésük, legyártatásuk, hiszen a kapcsolódó szakmák képviselőiből már jó ideje kevés tapasztalt mestert találni a hazai pályán. Másrészt a ház eredeti szépségének visszaállítása a feladat egyik része csupán, mivel a mai igényeknek megfelelő gépészeti rendszerekkel is el kellett látniuk az épületet úgy, hogy például a szigetelési vagy éppen a földszivattyús fűtési rendszer elemei ne rontsák a rekonstruált épület látványát, illetve az alápincézési munkálatok során se sérüljön a ház (a pinceterekbe kerültek a gépészeti és kiszolgáló helyiségek).

„Míg a középső épületrész teljes bontása után itt a pince szerkezetei hagyományos technológiával beépíthetőek voltak – olvashatjuk a műleírásban a koordináló építész, Reppert Béla nyilatkozatát ­– addig az épület két végén álló védett pavilont nem lehetett elbontani, ezért egy speciális mélyépítési eljárással készültek el a pincefalak.”

A tegnap és a ma találkozásának szép példája a két pavilon közötti tér megformálása. Ez a szakasz, avagy a perontér – amit az 1940-es évekre teljesen beépítettek – kialakítása és lezárása csak korabeli fotók és hasonló épületek szerkezetének elemzését követően valósulhatott meg. Ezek alapján történt a rekonstrukció, ami kiegészült egy látványos, ugyanakkor „láthatatlan” kortárs elemmel is: az egykor nyitott várócsarnok két oldalról üvegfalakat kapott, az erdő felőli üveghomlokzat pedig egy önálló, új, a domboldalba ültetett, a jövőben irodáknak, kutatóhelynek, könyvtárnak helyet adó épülettel néz szembe, ami sem formailag, sem méretében nem kel versenyre a rendkívüli szépségű lóvasútházzal.  

A 149 - 2019/1 lapszámot teljes egészében itt töltheted le, ingyen, pdf formátumban.

A lapszám teljes tartalomjegyzékét itt találod.


Projekt adatok

  • Volumen: 1142 m2
  • Tervezés éve (rekonstrukció): 2013-2017
  • Átadás éve (rekonstrukció): 2017
  • Megrendelő: Hegyvidéki Önkormányzat
  • Az eredeti épület tervezője: Kauser József
  • Generáltervező, építésztervező: ZDA – Zoboki Építésziroda
  • Vezető építész tervező: Zoboki Gábor DLA habil. - ZDA – Zoboki Építésziroda, Dobrányi Ákos - Öt Elem
  • Koordináló építész: Reppert Béla - ZDA – Zoboki Építésziroda
  • Építész tervezők: Parizán Borbála - Öt Elem Kft., Romhányi Tamás - Öt Elem; Csiszér András, Szokolay Béla – ZDA
  • Belsőépítész tervező - Helytörténeti Múzeum: Demeter Design Stúdió
  • Művészettörténész: Máté Zsuzsanna
  • Faanyagvédelem: Varga Margit



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Nívódíjat kapott az egykori zugligeti lóvasút-végállomás

Nívódíjat kapott az egykori zugligeti lóvasút-végállomás

Műemlék-helyreállítás kategóriában nyert az épület.

Falusi szerelem

Falusi szerelem

Családi ház bővítés Felsőtárkányban ARKT módra. 

Vendégmarasztaló étkezők
  • 2019-02-27 13:00
  • Deco

Vendégmarasztaló étkezők

Étkező ötletek konyhába, nappaliba, de akár a teraszra is.

Hirdetés