Interjúnk a 206-os, 2026/2-es lapszámunkból közöljük.
A design nem csupán esztétika, hanem folyamatos küzdelem a mérnöki precizitás és a művészi szabadság közötti egyensúly megtalálásáért. Hogyan válik egy 1748-ban alapított cég központi ipartelepe úgynevezett „new work” alapú campusszá? Erről beszélgettünk a céget alapító család kilencedik(!) generációját képviselő Constantin von Bochhal, aki jelenleg az „architects&designers projects” elnevezésű részleg európai vezetője.
Octogon: Hogyan egyensúlyoz egy ilyen patinás európai gyártó tradíció és innováció között?
Constantin von Boch: Fontos tudni, honnan jövünk. Amikor az ügyfelek szembesülnek azzal, hogy a cégünket a barokk korban alapították, elképednek. De a közel 280 éves múlt veszélyes is lehet, mert ha nem fejlődik egy ilyen tradicionális vállalkozás és nem tesszük versenyhelyzetekben folyamatosan próbára magunkat, könnyen válhatunk pusztán egy múzeummá, ahelyett, hogy sikeres piaci termékeket gyártanánk. Mondok egy példát arra, hogy a múltunk hogyan jelenik meg a mában. Az archívumunk hatalmas kincs, különösen a színek tekintetében. A történelem során a színek periodikusan térnek vissza. A '70-es évek harsány árnyalatai után volt egy hosszú fehér korszak, most pedig az elmúlt nyolc évben újra felfedeztük a színek hozzáadott értékét. A ma újra felefedezett színeink azonban a történelmi referenciapontjainkból táplálkoznak, amiket a kortárs tervezők modern kontextusba helyeznek.
Octogon: Építészeti, de talán a magyar „barnamezős” fejlesztések szempontjából is a Mettlach 2.0 ipari-reurbanizációs program bemutatása volt látogatásunk fő oka. Mi volt a fejlesztés stratégiai célja?
Constantin von Boch: Mettlach nem a világ közepe, egy 4000 fős település. A legnagyobb kihívásunk a fiatal, immár „digitális bennszülöttnek” tekinthető szakemberek megszólítása volt, akik számára Hamburg, Frankfurt vagy London kétségtelenül vonzóbb célpont. Létre kellett hoznunk egy olyan közeget – egy campust –, ahol jó dolgozni és találkozni a kollégákkal, jókat lehet enni, tulajdonképpen élni itt, a Saar folyó partján, közel a francia és a luxemburgi határhoz. Két fő elemet emelnék ki ebből a reurbanizációs és a „new work”-fókuszú fejlesztésünkből. Az egyik az értéktelen, funkcióját vesztett gyárépületek lebontása és helyükön zöldterületek kialakítása a régi főépületünk és az apátság épületének környezetében. A másik az épített örökség megmentése. A Fabrik N°09 irodaház vagy a BoardingHouse elnevezésű vendégházunk eredetileg régi termelőegységek voltak. Hosszú kemencék álltak ott, irodai munkára alkalmatlan terekkel. Az építészeti koncepció kialakításakor meg kellett találnunk a módot arra, hogy megtörjük ezeket a hatalmas, egybefüggő, de szintenként elválasztott tereket és olyan környezetet hozzunk létre, amely ösztönzi az interakciót és a közösségi létet.
Octogon: Manapság a fenntarthatóság megkerülhetetlen kérdéskör. Hogyan jelenik meg ez egy olyan helyszínen, ahol évszázados ipari struktúrák dominálnak?
Constantin von Boch: A fenntarthatóság az építészeti világban számunkra egy specifikus kérdést vet fel: hogyan bánunk a meglévő állománnyal? Számomra a projekt egyik legkedvesebb aspektusa éppen ez az „építészeti újrahasznosítás”. Felelősségünk van abban, hogy azokat az épületeket, amelyek komoly építészeti szubsztanciával bírnak, ne hagyjuk az enyészetté válni. A Fabrik N°09 kiváló példa: ahelyett, hogy lebontottuk volna a régi épületet, új funkciót adtunk neki. Olyan találkozási pontokat hoztunk létre benne, amelyek ösztönzik a modern munkavégzést, miközben tiszteletben tartják a múltat. Az, hogy nem hagytuk ezeket az épületeket végleg lepusztulni, hanem a mai tevékenységeinkhez igazítottuk őket, a mi olvasatunkban a valódi, hosszú távú fenntarthatóság.
Octogon: Folytassuk a terméktervezési folyamattal. Hogyan működik a kreatív munka a Villeroy&Boch világában?
Constantin von Boch: A design természetesen nálunk kulcselem, ugyanakkor állandó, de termékeny feszültség forrása. A gyártmányfejlesztő mérnöki technológia és a formatervezés folyamatosan harcol egymással: a kérdés mindig az, hogy a funkció, a gyárthatóság vagy az esztétika domináljon-e. Egy formabontó designmegoldást általában nehezebb legyártani, de nálunk a vállalati kultúra designvezérelt. Ez azt jelenti, hogy a tervezőké az utolsó szó, mielőtt egy termék piacra kerül. Nagy hangsúlyt fektetünk a tervező partnereink kiválasztására. Mindkét üzletágban – asztali kultúra és fürdőszoba – együtt dolgoznak a belsős és a külsős tervezők, hogy folyamatosan friss ötletek kerüljenek be a folyamatokba, ugyanakkor mindkét üzletágban a külsős és belsős csapatok harmonikus együttműködése adja meg fejlesztéseink gyümölcsöző dinamikáját. A célunk, hogy közel 280 év után is relevánsak maradjunk. Olyan igényekre is választ adunk, amiket a fogyasztó talán még meg sem fogalmazott magának – mint például nemrégiben az Antao kollekció (tervező: kaschkasch), amely a pandémia utáni, természetközeli vágyakat öntötte formába.
Octogon: Nemrégiben az Ideal Standard márka is a portfólió része lett. Hogyan fér meg egymás mellett a két különböző tervezői DNS?
Constantin von Boch: Mindkét márkának megvan a maga létjogosultsága. Meglepő volt látni a párhuzamokat: az Ideal Standard is nagy hangsúlyt fektetett a designra a '70-es években, olyan nevekkel dolgoztak, mint Gio Ponti. Bár volt egy időszak, amikor a tisztán funkcionális termékek felé fordultak, az elmúlt években Roberto Palombával közösen visszatértek a designvezérelt üzenetekhez. A feladatunk most az, hogy ezeket a történeteket hangosabban meséljük el, és kiaknázzuk a közös örökségben rejlő lehetőségeket.
Octogon: Végül egy személyes kérdés. Mi az, ami a kilencedik generáció tagjaként is fenntartja a lelkesedését ebben a mindennapi munkában?
Constantin von Boch: Az interakciók, a beszélgetések. Függetlenül attól, hogy New Yorkban vagy éppen Budapesten tárgyalok, az ügyfelek történetei mozgatnak. Másfelől, amikor eljönnek hozzánk Mettlachba, és végigvezetjük partnereinket, vendégeinket a gyáron, az egy szemfelnyitó, rácsodálkozó élmény, ami mindig lenyűgöz. A mai generáció hozzászokott a digitális gombnyomáshoz, nálunk viszont azt láthatják, hogy egy termék elkészülte során 27 érintési pont van az ember és a kerámia között. Munkatársaink, dolgozóink szakértelme és az emberi mozdulatok mindenkire nagy hatással vannak. Ez az emberi szakértelem és a munka, a gyártás emberi oldala az, ami a márkánkat ma is hitelessé teszi. Ezért érdemes minden reggel felkelni.
A Villeroy&Boch központjáról szóló írásunk itt olvasható.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
