Hirdetés

Ernyey Gyula designtörténésszel a Designisso beszélgetett.

Hirdetés

Ernyey Gyula megkerülhetetlen alakja a hazai designtörténet-írásnak. 1965-ben építész-belsőépítész-bútortervezőként diplomázott, de a hatvanas évek végétől a designelmélet felé fordult érdeklődése. Kiépítette az ipari forma egyetemes és hazai története, illetve az egyetemes tervezéselmélet történet tantárgyakat, és több mint ötven éven át tanította azokat. A 80. születésnapját ünneplő szerzővel a Designisso beszélgetett.

Ernyey Gyula

Ernyey jelenleg is három publikáción dolgozik, derült ki mindjárt a beszélgetés legelején: az Iparművészeti Múzeum számára ír tanulmánykötetet a designgyűjteményéről, valamint készül egy szövegválogatás az elmúlt három évtizedben született írásaiból, amelyben a hangsúly a hazai desingon lesz, ám külön részben vizsgálja a nemzetközi kölcsönhatásokat is, mivel „a magyar design önmagában nem értelmezhető igazán, csak viszonyítva valamihez”. A harmadik munka Mintaadók és mintakövetők munkacímmel fut, ebben a szerző azokat az országokat vizsgálja, amelyek mintát adtak a világnak, vagy éppen mintát vettek át – ám jelenleg ezt félretette egy időre.

A beszélgetés során rendre előkerült a design fogalma, annak változásai, értelmezése.

„Manapság a minimális követelmény, a működőképesség is sokszor alárendelődik annak, hogy mit üzen a tárgy. (...) Egy biztos: Magyarországon a design bűvös szó.

Évekkel ezelőtt rémülten kaptam fel a fejem, amikor a Fény utcai piacon két idősebb kávézó kofa beszélgetéséből hallottam, hogy milyen jó a kávés pohár designja.

Ennyire átkerült a közbeszédbe, már a megragadó jelleget, a karaktert is jelöli” – magyarázta Ernyey.

Szóba került a túlfinomítás problémája is, Ernyey pedig elmesélt egy hetvenesévekbeli esetet, amikor tanársegédként egy Ausztráliából érkezett magyar származású fiatalembertől először hallotta, hogy „egy terméket nem az örökkévalóságnak kell tervezni. Mit fog a következő évben csinálni a gyáros, a mérnök és a munkás?

Egy terméket legjobb esetben három évre szabad tervezni, mert a nagyobb gyárakban a gyártósablonok ennyi idő alatt tönkremennek, úgyis le kell cserélni. A profittal szemben szinte halálos vétek, ha ugyanazt a formát gyártják újra.”

A designtörténet-írás nem igazán választható el ezektől a társadalmi, gazdasági folyamatoktól, ahogy Ernyey mondja, „lehet írni pozitivista módon a designtörténetről, épp úgy, mint bármi egyébről. Egészen másfajta megközelítés ehhez képest, amikor komplexitásában próbáljuk vizsgálni – a design önmagában nincs. Ilyen módon önálló designtörténet-írás lehetséges, de nincs értelme. Ha egy valós céllal működő dologról beszélünk, akkor bizonyos területektől nem lehet elvonatkoztatni, a kultúrától vagy a tágabban értelmezett világtól, amiben élünk.”

A teljes interjút itt tudod elolvasni.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A magyar design rövid története a XX. századtól napjainkig

A magyar design rövid története a XX. századtól napjainkig

Márciusban sem hagy program nélkül minket a Mutargy.com.

A kreatívipar is díjazza a Müpát

A kreatívipar is díjazza a Müpát

Az intézmény munkáját több fontos díjjal is jutalmazták decemberben.

Akadálymentesség, sok zöld, nyilvános vécék a Blahán

Akadálymentesség, sok zöld, nyilvános vécék a Blahán

Fél évszázad után újulhat meg Budapest egyik legfontosabb tere.

Hirdetés