Hirdetés

Duna-parti „camera obscura” Esztergomban

A Paradigma Ariadné által tervezett köztéri installáció szeptember végéig látogatható.

Szeptember végéig nemcsak a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház (közismert nevén: Esztergomi bazilika) miatt lesz érdemes felkeresnünk Esztergom városát: a Paradigma Ariadné építészstúdió ezúttal egy méretes „camera obscura” építményt álmodott meg a Duna partjára, amely rendhagyó módon értelmezi, és teszi élvezetessé, játékossá a köztéri kiállítás fogalmát. Természetfotó, építészet és fenntarthatóság egyetlen installációban, ahol a kerékpárosok is egészen biztosan lelassítanak. 
 


Nemcsak a bazilika, de néhány évtizede a Suzuki márkanév is egybeforrt Esztergommal – 1992-ben itt indult be a termelés, a Csaba László által tervezett gyárépület falai között. Ugyan az óváros déli határában dübörgő gyáregység és a neoklasszicista templomépület földrajzilag távol esik egymástól, most egy kis ideig együttesen formálják az esztergomi Duna-part látképét, nem is akárhogyan. 

A Magyar Suzuki és a velük együttműködő Cluso kommunikációs ügynökség ugyanis – az unásig ismételt online marketingkommunikációs kampányok helyett – fizikai közelségbe hozza a természetvédelmet és a fenntarthatóságot egy szokatlan köztéri installáció képében. Az anyavállalat, a Suzuki Motor Corporation több mint tíz éve indította el a vizek tisztaságának megőrzésére irányuló „Clean Up The World” kezdeményezést, melyhez idén a Magyar Suzuki a „Közös kincsünk a Duna” projekttel csatlakozott. A vállalat és az ügynökség eredeti elképzelése az volt, hogy egy fotókiállítás valósuljon meg az Erzsébet parkban. Ahhoz azonban, hogy mindez izgalmas és élvezetes formában öltsön testet, és az idelátogatók izgatott kíváncsisággal közelítsék meg a „kiállítás helyszínét”, rendhagyó építészeti megoldásokra volt szükség.
 


A Magyar Suzuki és a Cluso március végén bízta meg a Paradigma Ariadné építészstúdiót a tervezési és kivitelezési munkálatokkal, akik – a tőlük megszokott módon – a hagyományos formátumokat (például világító displayek) már a tervezés legelején elvetették, s igyekeztek olyan megoldási javaslatokkal előállni, amely tényleges élményt nyújthat a parkban sétálóknak. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, kanyarodjunk vissza azokhoz a köztéren megvalósuló kiállításokhoz, amelyek bevett installálási formulákat használnak, s ahol a művészet elhagyja „természetes közegét”, a kiállítóteret, s helyet követel magának az urbánus közegben.

A városi térbe integrált időszakos kiállítások kapcsán leggyakrabban azzal a jelenséggel találkozhatunk, hogy a műalkotásokat bemutató hordozófelület „csupán” afféle megállítótáblaként szolgál: ilyen esetekben azonban a paravánszerű kialakítás hatásfoka erősen megkérdőjelezhető, hiszen pont az utca, a tér az a közeg, ahol a legtöbb audiovizuális inger ér bennünket. S míg egy kiállítótérbe célzottan, a művészet befogadásának szándékával érkezünk (amely cél és szándék betöltéséhez nagyban hozzájárul az adott múzeum architektúrája is), addig a köztéren megvalósult kiállításhoz egész másképp viszonyulunk, pláne nagyvárosban, pláne az egyre hangosabb vizuális zajban. De még egy kisebb városban, egy kevésbé forgalmas csomóponton, egy ingerszegényebbnek gondolt környezetben is csorbát szenvedhet a műélvezet: a földből előbukkanó paravánokat, táblákat reklámhordozó vagy fontos információk átadására szolgáló felületként, azon pedig a képeket illusztrációként vagy reklámként, de semmiképp sem műalkotásként értelmezzük (és erről a művész tehet a legkevésbé). A képzőművészeti alkotások befogadásához ugyanis tér kell. Tér abban az értelemben, hogy nem áthaladunk, hanem megérkezünk valahová, fizikai és mentális síkon egyaránt. Megérkezünk a helyre, ahol átadhatjuk magunkat a szemlélődésnek, kapcsolatot teremthetünk a műalkotással, legyen az festmény, fotó, szobor, vagy bármi más. 
 


Pontosan ezt a megérkezést és elmélyülést teszi lehetővé a Paradigma Ariadné installációja.

„Egy meghökkentő, de ugyanakkor egy nagyon egyszerű, geometrikus installatív munkát szerettünk volna létrehozni az Erzsébet parkban, ami elsőre vonzza a figyelmet” – meséli Csóka Attila Róbert, a stúdió építésze.

A fából készült építmény már messziről észrevehető, elsősorban talán nem is méretei, inkább szokatlan formája és színe miatt: az élére állított vörös színű gúla láttán az a benyomásunk támadhat, mintha valaki egy óriási kürtöt fordított volna a folyó felé (mellőzve bármiféle kecses görbületet, előtérbe helyezve sokkal inkább a vízszinteseket és függőlegeseket). 
 


A fektetett piramis talpa a Duna irányába néz, csúcsa pedig egy uszadékfán nyugszik. Ahogy közelebb érünk, látjuk, hogy a 9 méter hosszú építmény nem teljesen zárt: a gúla talaj felé fordított oldala hiányzik, szabad bejárást biztosítva ezáltal a kíváncsi járókelőnek. A gúlába belépve érkezünk meg a „kiállítótérbe”, a „camera obscura” belsejébe, ahol Gulyás Attila 12 természetfotója fogad bennünket. Idebentre a Dunát ábrázoló képeken, a direkt nyomott plexi felületen keresztül érkezik a fény, amely a napszakoknak, illetve az időjárási körülményeknek megfelelően változhat, ezáltal maguk a fotográfiák is más-más arcukat mutatják a nézőnek.

„Ha nem is kifejezetten egy tényleges camera obscurát építettünk, de mégis egy vetítő effektus jön létre: a belső térben sötétebb van, a kívülről jövő fény megderíti a plexit, s ezáltal egy éteri hatása van ezeknek a képeknek. Ugyanez igaz az éjszakai használatra is: két napelemes reflektor belülről világítja meg a fotókat, így tulajdonképpen kifelé világít a kúp talpa, s még a túlpartról, a szemben lévő Párkányból is kivehető, hogy itt valami rendhagyó történik” – mondja Attila.

A Duna több síkban is visszaköszön: értelemszerűen a folyó ténylegesen ott van előttünk, majd képek formájában mutatkozik meg a folyó 12 arca, s az építményben tartózkodó háta mögött, a szerkezetet tartó uszadékfában csúcsosodik ki (a szó tényleges és átvitt értelmében egyaránt).
 


A május 25-én átadott, mindössze három nap alatt megépült installáció a tervek szerint szeptember végéig látható, azt követően pedig a felhasznált faanyagot újrahasznosítják.

 

Paradigma Ariadné | Web | Facebook | Instagram


 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Elindult az Othernity honlapja

Elindult az Othernity honlapja

A Ludwig Múzeum sajtótájékoztatóján jelentették be a Velencei Biennále magyar pavilonjáról készült honlap elindulását.

Szabadulni a magyar építészek ősfrusztrációjától

Szabadulni a magyar építészek ősfrusztrációjától

A közelmúlt építészeti öröksége és nemzetközi kontextus a Velencei Biennálé magyar kiállításán.

Építészetesítették a Twitter logóját

Építészetesítették a Twitter logóját

A Paradigma Ariadné fellépett a Twitterre, majd készített erről egy geget, ami persze jóval több is egy gegnél.

Nincs találat!

Hirdetés