Erról szóló írásunk a 133-as, 2017/1-es lapszámunkból közöljük.
E ház határozottan nem is villa, amikkel egyébként szerencsére manapság már egyre gyakrabban találkozhatunk. Tehát nem villa, mert méreteiből, a belepakolt funkciókból célzatosan hiányzik az az extrém faktor, amit a kivagyiság vagy kivételességre törekvés táplál. Szóval elsősorban csak lakni akarunk valahol, és a körítés nem számít annyira.
Persze természetesen számít. Jól látszik ez a nagykovácsi Kaszáló utcában is, hiszen ahány ház, annyiféle válasz a lakhatásra. A tipikusnál egy kategóriával újabb és gazdagabb agglomerációs környezetben járunk. A tekintet még a durva téli szürkületben is néhány szempillantás alatt képes befogni a mediterrán ihletésű alacsony és féltetőket, napelemes és tornácos családi házakat, üres telket, téglával kombinált és rusztikus lécekből kirakott kerítést. Az iskola közelében viszonylag friss negyed ez – ahogy az utca neve is mutatja –, de ha lefelé, a főutca felé nézünk, azért a pásztázásunkba néhány régi (családi) ház hátsó udvara is beköszön.
Akad tehát itt minden elképzelhető abból, amit az elmúlt évtized tengerparti nyaralásokban megedzett vágyai, költségkímélő kényszerei és kényszerképzetei egymásra, illetve egymás mellé helyezhettek. Itt áll az általunk kiszemelt ház, persze lapostetős, még kerítése sincs. Tiszta mértan, vízszintesek és függőlegesek, semmi organikusan vöröslő cserép vagy tégla; egy magasabb téglatest az alacsonyabb, fekvő téglakubusnak támaszkodva áll.
Persze, ha ez egy totális nyugalmi helyzet lenne, nem is volna több a hetedikes fizikakönyvnél, de ahogy odatámaszkodik, ráül, abban némi feszültség is teremtődik. Nem sok, de éppen annyi, hogy érdekes legyen, és történetesen ahol a két épülettömb összeér/metszi egymást, ott a bejárat. És a bejárat egyben tengely is lesz, ami hátul az épülethez tapadó teraszban végződik. Kézenfekvő fordulat lenne azt állítani, hogy ez a skandináv szikárság talán nem is illik ebbe a városszéli mindenfélébe, de ez nem igaz, mert közelébe érve már csak vele foglalkozunk.
Tömbszerű tömörség, ami belül levegős egyterűségre vált, az előtérből előbb a konyhasarokba lépünk, majd az ebédlőrész mellett tovább haladva eljutunk a nappaliig – ami már újra kint, a nagyobbik teraszban folytatódik. Szolid lehatárolásokkal, nyugodt, homogén felületek között haladunk előre (a két épülettömböt találkozásuknál, azaz középen egy pillér és a kandallót is magába fogadó T idom tartja), egyedül az emeleti lépcsőfeljáró lebegni látszó, fém-fa rácsozata válik kivételes hangsúllyá. Itt a fekete és faszín, nem pedig a fehér és szürke világos egyszerűsége határozza meg ezt a családi házat, valamint az egyszerű tagolás: felül a három gyerek szobái egy fürdővel, alul a közös részek mellett még a felnőtt háló és egy vendégszoba kaptak helyet.
Mindez nagyjából 170 négyzetméteren, ami a környező villák között – és szigorúan ingatlanforgalmazási értelemben - átlagosnak tekinthető. De csak rá kell nézni, hogy lássuk, hogy ez se közelről, se távolról nem minden.
Alapterület (nettó): 165 m2
Vezető tervező: Tima Zoltán
Munkatársak: Hegedűs Judit, Schreiber Gábor
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
