Martinkó József írása a Rem Koolhaas tervezte milánói Fondazione Prada épületéről. 

Talán túlságosan is töményre, koncentráltra sikeredett két nap után, kissé kótyagos fejjel indultunk el a neten kikeresett cím felé, a milánói LARGO ISARCO 2-es szám alá. Ott jártunkkor mindössze két hete, egy városi vasúti csomópont mellett nyitotta meg kapuit a Fonda-zione Prada galéria. Az időzítés természetesen nem véletlen, hiszen a városban világkiállítás zajlik október végéig, vagyis milliószám özönlik a vendég az észak-itáliai metropoliszba. Így annak ellenére is érdemes volt a kortárs művészeti központot átadni, hogy a mostani ütem tulajdonképpen csak a kiállítási terület kb. kétharmada. Noha jól dokumentált a Prada divatház és Rem Koolhaas holland sztárépítész, valamint a svájci Herzog & deMeuron iroda közti évtizedes együttműködés, az ember mégis valami dekadensen túlcsordultra számított, hiszen a Prada cég 1913-óta Milánóban van otthon, ez az abszolút hazai pálya.  

Fotó COPYRIGHT SIGN Bujnovszky Tamás

Kezdjük ott, hogy ebédidőben szálltunk le a földalattiról a Lodi megállóban azzal a szorongásos érzéssel, hogy valószínűleg a fél Porta Romana csomópontot meg kell majd kerülnünk ahhoz, hogy célba érjünk, ami az Expón töltött napok megpróbáltatásai után rettenetes kihívásnak tűnt. Éppen félúton lehettünk, amikor a Via Brembo egyik utcára nyitott üzletablakában hurkás, tetovált alkar, szőrös, atlétatrikós hát kért figyelmet. Helyben vagyunk, gondoltuk. Ebédidő van. A szőrös hát ugyanis egy barátságosan lepattant, koszos-lambériás kocsma-étterem enteriőrjét, az Osteria Tajoli belterét takarta. A pohár borral, kávéval, elő- és főétellel tíz euróba kerülő menü, amit egy hajpántos, verejtékben úszó Giorgio Chiellini szolgált fel, mintegy beavatásként hatott: kellően proli a vendégkör ahhoz, hogy erre járva a Prada-kurátorok még jó ideig az „Avanti o popolo, alla riscossa”-t dúdolgassák. 

Fotó COPYRIGHT SIGN Bujnovszky Tamás

Koolhaas ezért ideális alkotótárs. Nagy formátumú, ugyanakkor hollandként szigorú, rigorózus, intellektuális, aki soha nem dőlne be holmi pompőz lihegésnek. Feszes és tiszta gondolkodású, akitől távol áll a hatásvadászat még akkor is, ha Pekingben már majdnem elveszítette a fonalat. Itt Milánóban azonban testhezálló volt a feladat ahhoz, hogy a legjobb formában lévő OMA mutassa be magát. A luxuscég alapítványának vezetői közül Miuccia Prada és Patrizio Bertelli kitűnő helyszínnel és programmal támogatták mindezt. A városközponttól délre található, kissé jellegtelen százéves szeszfőzdetelepének múzeumi átalakítása kapcsán arra kérték az alkotókat, hogy szakítsanak a „fehér cipős doboz”-múzeum képzetével, és egy olyan változatos „múzeumi tájat” hozzanak létre, amiben rendkívül sokféle kiállítói szituáció adódik. Bővítsék ki azt a múzeumi téri tipológiát, amiben a többi kortárs kiállítóhely mozog. 

Fotó COPYRIGHT SIGN Bujnovszky Tamás

Végül az udvarok átnyitása és keretező, régi épületek feltárása, helyreállítása után három nagyobb beépítés valósul majd meg, amiből az időszaki kiállítások fénnyel átjárt, üveg-függönyfalas épülete, egy tükörburkolatú előadóterem-mozi már megnyílt, míg a kilencemeletes kiállítótornyon még gőzerővel dolgoznak. A három nagyobb egységet keretezi és egészíti ki minden régi épületszárny, ami a múzeumi funkcióhoz megkívántatik, legyen az a pinceszinten, vagy az aranyfüsttel színezett tornyocskában. Régi és új kapcsolatai mindenütt világosak, könnyen olvashatóak, ahova új szerkezetet kellett építeni, ott a szerkezet indusztriális megjelenésű fémoszlop, fémgerenda. Régi és új sajátos egyensúlya érezhető minden szegleten. Koolhaas ezt az egyensúlyt a rendkívül kisszámú, ugyanakkor lenyűgöző síkokat, textúrákat produkáló burkolattal és némi festéssel hozta létre. Az összetartozó formák egyneműsödtek, egyszerűsödtek és kapcsolatot teremtettek a szomszéd épületelemmel. 

Fotó COPYRIGHT SIGN Bujnovszky Tamás

Nyilván mindenki számára az időszaki kiállítás pavilonjának külső-belső fémhab burkolata lesz a legemlékezetesebb. Ennek az épületrésznek a két emeletén jelenleg a Serial Classic kiállítás  látható, amit  Salvatore Settis  és  Anna Anguissola kurált , és  ami az antikvitás  és  reneszánsz szobrászat másolat-másolás kultuszával foglalkozik. Habosított fémet, konkrétan habosított alumíniumot mintegy tíz éve fogtam először a kezemben, mert a miskolci műszaki egyetem dolgozott a technológián. Így száz meg  száz négyzetméteren, burkolatként felhasználva úgy,  hogy márványpadlóval találkozik, még nagyobb élmény volt. A fémhab rendkívüli tulajdonsága, hogy az apró buborékok szövedékében nincs egymásra hasonlító egyetlen négyzetcentiméter sem. Ráadásul a viszonylag egyöntetű felszínhez közelebb-közelebb lépve bomlik csak ezer részletre, ezer kis „mikro-barlangra” a felület. Mint egy fraktál, úgy szippantja az embert be a látvány, míg ha újra távolodunk tőle, akkor a részletek kisimulnak, a kép összeáll.

Fotó COPYRIGHT SIGN Bujnovszky Tamás

Annyira erős az élmény, hogy tulajdonképpen a Wes Anderson rendezősztár által berendezett Bar Luce kissé csalódás is, ugyanakkor ismerve a Fondazione Prada filmtörténeti programsorozatát, teljességgel indokolt a díszlet megjelenítése. Egyet bizton állíthatok: a második ütem, vagyis a kiállítási torony átadása után biztosan újra eljövünk ide, a vágányokon túlra.


Szöveg: Martinkó József
Építész: Rem Koolhaas, Chris van Duijn
Fotó: Bujnovszky Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/4-es lapszámában.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 120 - 2015/04. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Séta Milanóban, Leiviskä-interjú, villák és családi házak


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A műszőrmefal találkozása a zöld márványpadlóval

A műszőrmefal találkozása a zöld márványpadlóval

Feszültséggel teli díszletet készített Rem Koolhaas és az AMO a Prada legújabb férfikollekciójának bemutatójához.

Az elmúlt két évtized 10 legjobb épülete

Az elmúlt két évtized 10 legjobb épülete

A világ első online építész magazinja szerint.

Hirdetés