Bachman Zoltánra emlékezünk Bojár Iván András 2012-ben megjelent írásával a PTE Kutatóközpontjáról. 

A kortárs építészet világában Pécs pár év alatt hatalmasat lépett. Az EKF révén beömlő milliárdok – noha üzemeltetési szempontból bizonytalan sorsú csúcsberuházásokat hoztak tető alá – városképileg meghatározó tömböket teremtettek: a Kodály és a Tudásközpontot, valamint megújították az imádnivaló Zsolnay Negyedet.

Ezek sajátosságai, hogy az építészekben dúskáló városban az egykori pályázatnyertesek jellemzően nem pécsiek voltak. De lám csak, a pécsi építésztársadalom is képes nemzetközi léptékben is figyelemre méltó szellemi alkotásra. Mégpedig úgy, hogy abban a friss technológiai és kortárs esztétikai megoldásokon túl a költségoptimalizáló tervezői kreativitás is főszerepet kapott. Ez a házcsoport a pécsi egyetemi építészeti oktató és alkotóközösség mestermunkája, névjegye. Új időszámítás Pécs architektúrájában.

fotó © The Greypixel Workshop

Azok a jó házak, amelyek minden ízesülésükben összhangot alkotnak a tartalommal, amely bennük helyet kap. Tartalommal, amely több, mint pusztán a használat összege. Több, mert magán viseli a megvalósulásáig vezető gondolkodás evolúcióját, a funkciót. De a ház jövendő történetét is. Ez a szerepkör pedig messze túllép a szokványos tervezési elvárások határain. Túllép a városfejlesztés fizikai, de szellemi irányaiba is. 

A ma már PTE Szentágothai János Kutatóközpont néven illetett pécsi Science Center az ambíciózusan építkező egyetemváros legfrissebb büszkesége. Formai megoldásaival tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt a lendületet kifejezze, hordozza, jelképezze, formát adjon az oktatási intézmény új identitásának. De nem tehetné meg, ha pusztán csinos homlokzatok mögé bújtatott épületről lenne szó. Ez esetben ugyanis a megjelenés egy összetett gondolkodássorozat szükség-szerű következménye. Ebből válik megérthetővé a házcsoportot jellegzetessé tevő, absztrakt geometrikus formavilág, amely a gondolkodási folyamat következtetéseit hordozó makettek sorozatán csiszolódott.Az ott kiérlelt, feszes makettesztétika felnagyítása a ház, ahogyan a végső formát öltött funkcióséma is ennek a következménye. 

fotó © The Greypixel Workshop

A Tettye déli oldalának mediterránba hajló klimatikai és hangulati sajátosságokkal bíró vidékén korábbról már állt jó néhány meghatározó egyetemi és klinikai tömb. A közintézményi és családi házas zónák határa eddig mégsem volt egyértelmű, s ez a projekt alkalmat kínált arra is, hogy a sokszínű, szórt összképben valami gyógyhatású egyértelműséggel vágjon rendet. Korábbi képeket, s a mai állapotot látva, ez a szándék maradéktalanul sikerült. Hatá-rozott, erős identitású, építésének korát magas szinten képviselő házcsoport született.

A Science Center három tömbje − mint hegyoldalról guruló kockák – esetlegesség érzetét keltve, változó távolságban követik egymást. A főépület mögött húzódó lepényépületbe, a menet közben bővülő program következtében egy ún. kavics, amolyan beékelt buboréképület került. Háromszáz férőhelyes előadóterem – irizáló kerámiamozaik burkolattal, melyeket a puha forma körül hagyott hasadék üvegfödémjein bezuhanó fény simogat. Az eredeti szándékok között nem szerepelt, hogy a kutatóműhelyeknek, laborató-riumoknak szánt épületegyüttes nagyobb közösségi programok helyszínévé is váljon. Ám kiderült, az épület attraktivitása vonzani fogja a betérőket, mi több, életet generál. 

fotó © The Greypixel Workshop

Kívülről bár egyformának hatnak a házak, azok alaprajzi kialakítása különböző. A főépület középső közlekedőmagja a mögötte lépdelő házakban már a főhomlokzat mögé szerveződött. Mivel ez utóbbiakban alapvetően laborok, kutatóhelyiségek kaptak helyet, azok természetes fényigénye behatárolt. Mindez természetesen a homlokzat formálására ható következmény, amely a tervezés korai állapotában még szinte ablak nélküli, itt-ott keskeny sliccelésekkel feloldanak, geometrikus raszterhálóval tagolt, de monolit megoldást eredményezett.

fotó © The Greypixel Workshop

Feszes és sarkosan kemény architektúra ez, melynek sűrűségét a kutatótömb üvegezett növény- és állatházai jótékony játékossággal oldják. Ez a tervezési fázis volt az, amikor eldőlt, hogy a konkrét felől a tervezők egyértelműen az absztrakció irányába tesznek lépést. A tudományos intézet, a metodikai alapokon nyugvó racionális gondolkodás számára ezen a logikai és alkotói lépcsőn keresztül érkezett el a ház ahhoz, hogy belső tartalmi, és külső formai egysége megszü-lessen. A mai végső változat, a hozzá rendelt fényes fehér alumínium burkolati elemekkel, zenei játékossággal sorakozó ablaknyílásaival már egy sokkal oldottabb, humánusabb, de a meglelt identitáselemeket megőrző, végső formát mutat. 

fotó © The Greypixel Workshop

Mi is ez az identitás? Egyrészről természetesen a kutatóintézeti, laboratóriumi funk-ciókból adódó jelleg. Másrészt az a tervezői és beruházói meggyőződés, hogy a 2010-es évek középületei esetében elengedhetetlen a fenntartható fejlődés nem pusztán eszmei, de nagyon is gyakorlati, technológiai megoldásokkal való érvényesítése. Mintegy száz földhőszivattyú, klímahomlokzatok, s más korszerű, a működtetést, üzemeltetést olcsóbbá tevő, a környezetet mind kevésbé megterhelő, ugyanakkor csak itt, és csak most alkalmazott homlokzati klímarendszerek jellemzik. Külön bravúr, ahogy az épület gépészete a homlokzati burkolatok alatti síkokra függesztve, mintegy 2000 m2 belső teret fölszabadítva, egyszersmind a fal és a burkolat között amolyan klimatikai pufferzónát hoz létre. Ha az ilyen, a kezdeti lépéseknél megfogalmazott elvárások, a funkcióséma, majd az alaprajzi szerkezet kialakí-tása, végül a mindezt összefogó külső architektúra megbonthatatlan egységet képez, akkor ez az erő továbbél a ház jövőjében is. Hiszen az itt működő fenntartható technológia nyilvánvaló használati értékein túl, egyfajta építészeti kísérleti terepként, a makettesztétika elveivel összhangban lévő, 1:1-es modellként is működik. A házat tervező alkotócsoport ugyanis az elkövetkező években itt mért értékek tapasztalatait tervezi beépíteni későbbi munkáiba is. 

Szöveg: Bojár Iván András
Építész: Bachmann Bálint DLA, Bachman Zoltán DLA
Fotó: The Greypixel Workshop

Építész tervezők: Hutter Ákos DLA, Rohoska Csaba DLA, Borsos Ágnes DLA, Molnár Tamás DLA, Szösz Klaudia DLA –
Bachman & Bachmann Építésziroda Kft.
Ökoépítészet: ifj. Kistelegdi István DLA
Belsőépítészeti tervezés: Benedekné Soós Klára, Gaál Sarolta DLA, Kapcsos Beatrix DLA
Tervezés: 2007-2009
Kivitelezés: 2011-2012
Bruttó szintterület: 7400 m2
Bruttó beruházási költség: 3,4 milliárd Ft

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2012/08-as lapszámában.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Elhunyt Alessandro Mendini

Elhunyt Alessandro Mendini

87 éves korában elhunyt az olasz építész és designer. 

Elhunyt Tokár György

Elhunyt Tokár György

Elhunyt Tokár György Ybl-díjas építész.

Hirdetés