Szokatlan formájú, szoborszerű családi nyaraló a Balaton partján

Erről szóló cikkünk a 179-es, 2022/7-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

A Balaton partján felépült szokatlan formájú, szoborszerű családi nyaraló a praktikus térkialakítása mellett minden elemében a tóval és a túloldali Badacsonnyal lép kapcsolatba.

Létezik egyfajta különös, játékos, de mégis komoly érvekkel győzködő rivalizálás Pest és Buda lakói, de hasonló módon a Balaton északi és déli parti nyaralótulajdonosai között is. Ez utóbbiak azzal szokták álláspontjukat alátámasztani, hogy mindig barátságosabb látványt nyújtanak délről az északi part kellemes rajzolatú, helyenként karakterisztikus helyvonulatai, mint onnan letekintve a déli partszakasz egysíkú, néha egy-egy modern nagy szállodával megszakított horizontja.

Feltételezhetően ez az érvrendszer is motoszkálhatott a megrendelő fejében, amikor a déli oldalon keresett saját célra és befektetésnek is használható part menti területet. Végül Balatonlellén, a vízparttal párhuzamos és folyamatos átalakuláson áteső Honvéd utcában talált egy igencsak méretes, 8000 négyzetméteres telekre, amelynek északi oldala egészen a part menti fövenyes szabadstrandig nyúlik el. A terület számos fával árnyékot nyújtó, ligetes, ugyanakkor részben elhanyagolt volt. Építményként mindösszesen egy leromlott állapotú, de mindenképpen megmentendő, századfordulós villa állt rajta.

A telket újdonsült tulajdonosa négy részre osztotta, a saját maga számára beépítésre kerülő rész végül – balatoni viszonylatban még így is kiemelkedő méretű – 2000 négyzetméteres lett, ezen indult meg az építkezés. A terveket elkészítő Varsányi András és Vas Norbert (Zenit Stúdió) alapvetően komolyabb megkötés nélkül gondolkodhatott a beépítési lehetőségekről, és ez a szabadság jól érződik az elkészült nyaralón is.

Az építészeti alapkoncepció valóban egy szabadon szárnyaló elképzelésből indult ki, amely nem is konkrétan egy nyaralóról, hanem inkább egy szoborszerű építményről szólt. A lehetőségeket erősítette az is, hogy a környezetben lényegében nem volt olyan kiinduló, kapcsolódó pont, amely igényelte volna az építészeti igazodást. Maga a méretes telek is önmagában jelentős szabadságot nyújtott, valamint az, hogy az utca további épületei sem hordoztak olyan építészeti egységet, amely igényelt volna bármiféle igazodást. Mi több, a hasonló nyaralósorokkal ellentétben itt, ha lehet, még vegyesebb a kép: néhány kisebb, az 1980-as években épült, jellegtelennek is mondható nyaralóháztól kezdve találunk itt vállalati üdülőt az 1960-70-es évekből, kétes építészeti minőségű panziót a rendszerváltás utánról, de ezt az utcát sem kímélte meg az utóbbi évtized Balaton-parti társasházépítési dömpingje sem.

Az építészek a telek kedvező adottságait – pompás fekvés és kilátás az északi part felé – és a kellemes ligetes, rejtőzködő alaphangulatot, valamint a szomszédos századfordulós ház meglétét vették alapul. A meglévő és a jelen pillanatban felújítás alatt álló, szolid méretű építmény a maga idejében szintén modernnek, újdonságnak számított, ami felbátorította a tervezőket arra, hogy ők is egy karakteres, a kortárs világból valamelyest elemelkedő, meghökkentő épületet emeljenek.

A tervezés alapvetése azonban mindenképpen egy olyan nyaralóról szólt, ami a család igényeit kiszolgálja. Szülők két nagy fiúgyermekkel, akik időnként közösen szeretnének pihenni, máskor inkább visszahúzódnának a maguk intimebb térségeibe. Ezt a kettősséget kellett a háznak megoldani, amelyben megtalálható a közösségi tér és a szeparáltság, az együttlét és a visszahúzódás, emellett viszont igyekszik kerülni a hagyományos nyaraló avagy családi ház elrendezést: földszint a közösségé, az emelet a cellaszerű intim tereivel a családtagoké.

A kettősség kérdésére egy olyan látványos választ sikerült adni, ami nem csak a ház belső, funkcionális elrendezését határozza meg, hanem nagyban hozzájárul a szokatlan, szoborszerű formájához is. A két, egymásba boruló aszimmetrikus ív erőteljes karakterisztikája adja azt a bizonyos, sokat emlegetett szoborszerűséget az épületnek. Az északra, azaz a vízpart felé pozicionált ház ebbe az irányba tárja fel fő arcát, nyitottságát. A nyugati oldalon magasabbra szökve, merészebben ível, majd ez borul rá a kelet felől csendesebben, elnyújtottabb formában érkező ívre.

A két rész szinte lebeg egymás fölött, nincs közös találkozási pontjuk, csak a homlokzat elé került, felfelé finoman kinyíló oszlopsor egyik eleme fűzi össze a két különálló héjat. A feszített vasbetonhéj-szerkezet egyfajta játékos utalás a Balaton partjának néhány ikonikus vasbetonépületére az 1960-1970-es évekből: például a tihanyi vagy badacsonyi kikötőre, a szántódi révre. A könnyeden lebegő szerkezet hatalmas üvegfelületet tud keretbe foglalni, ami szintén egybevág a megrendelői igényekkel.

A ház tájolása és funkcionális kialakításának alapvetései szinte adták magukat. Az északi főhomlokzat nyitottságával teljes mértékben befogadja a vízparti panorámát, s az épületen belül mindez egy szinte teljesen egybenyitott, hatalmas légteret, egy hosszan elnyúló nappalit takar. A déli, az utca felé irányuló, igaz, attól szerencsésen kellőképpen távolra eső oldalra fűzték fel az intimebb, illetve kisebb helyiségetek: hálókat, fürdőket, a gardróbot.

Az épület lényegében három teljes értékű alapelemből, a szülői, valamint a két nagyfiú számára kialakított lakóegységből áll. A szülői rész nagyobb, összetettebb, a fiúk számára készült két egység azonban teljesen azonos, egymás tükörképei. Mindkettő a földszinti, egy-egy konyhával egybeépített nappalival indít, majd külön lépcsők vezetnek fel a galériaszintre, amelyről szintén remek panorámát kapunk a Balaton felé. Mögöttük fürdő, valamint a hálószoba húzódik. A két lakóegység a földszinten, az utcafrontról egy közös bejárton és előszobán keresztül érhető el. A szülői résztől egy méretes, eltolható üvegajtóval választható le a két fiú lakrésze, vagy igény szerint nyitható össze minden egy egybefüggő légtérré.

Az alacsonyabb, emelet nélküli, de így is szellős egységben rendezték be a szülői részt, a nappaliból nyíló, pontosabban azzal szinte teljesen egyterű háló- és dolgozószobával – ebben egyedi polckiképzéssel – és konyhával. Az egybefüggő nagy légtér szolgálja a megrendelő azon vágyát, hogy az egész nyaralóból, de főleg a hálószobából zavartalan kilátás táruljon fel a Balatonra és a túlparti Badacsonyra. Míg az északi oldal az adottságai miatt természetes árnyékoláshoz jut, addig a déli oldal homlokzatán kialakított apró nyílászárók védenek a nyári túlmelegedés ellen. A könnyű acélszerkezetes háznak azonban a part közelsége miatt alkalmanként igen nagy szélterhelést kell kibírnia, de ezen a téren is eddig jól teljesített. A vízparti sétány azonban egy olyan látványos, valóban kortárs építészeti elemmel gazdagodott, ami üde színfoltként hat a sokszor egysíkú divatot követő balatoni nyaralóépületek között.