Saját magának készített családi otthont a fiatal építész házaspár Pécsen

Cikkünk a 203-as, 2025/7-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Gyüre Lilla DLA
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

„Ez a panellakás-méret egy kerttel már nem is olyan vészes” – válaszolta a fiatal pécsi építész-házaspár arra a kérdésre, hogy mi az, ami mindenképpen említésre méltó a maguk által tervezett és saját kezűleg átalakított otthonukkal kapcsolatban. Belépve a házba, valóban nincs hiányérzete az embernek, hiába látja át tulajdonképpen az egész belsőt. A kert éppúgy része a családi életnek, mint a nappali. Ezt tapasztalatból mondom, hiszen külső szemlélőként (vagy épp ad hoc segédmunkásként) végigkövettem a ház átalakulását idejétmúlt hétvégi házból családi otthonná.

A tervezők az egyetemről kilépve, pályakezdő építészekként, korlátozott anyagi lehetőségekkel vágtak bele a tervezésbe. Mivel volt már tapasztalatuk kisebb léptékű projektek kivitelezésében, így magabiztosan kezdtek az átalakításba, vállalva az ezzel járó kihívásokat és hibázási lehetőségeket. Ebből kifolyólag sokszor spontaneitásra és találékonyságra volt szükség; így nehéz is lenne szentimentalizmus nélkül jellemezni a végeredményt.

Megismertetni a projektet a kontextust bemutatva,…

A Pécsre érkezés délről, az autópálya felől a legjobb. Ilyenkor elénk tárul a város minden rétege: a sík kertvárosi városrészektől kezdve a történeti belvárosban zöldellő dzsámi kupoláján keresztül a hegyoldalra kapillárisokként felkúszó kis utcák és dűlőutak rendszeréig. E kapillárisok mentén pöttyöznek – a Mecsekoldalt – a donátusi lakóházak fényei is. Már a városrész neve is utal a hajdan itt jellemző tevékenységre: Szent Donát a szőlőskertek és szőlősgazdák védőszentje – az egykor Tokajjal versenyző pécsi bortermelés ezeréves történettel bír. A szőlőültetvények nem olyan rég, az ötvenes-hatvanas években kezdtek eltűnni a város terjeszkedése miatt.

A telkeket családi házakra optimalizálva újraosztották, a présházakat felváltották a beépíthetőséget maximalizálva társas- és lakóházak. A hegyoldal sűrűsödése, a megnövekedett lakosságszám és ezzel együtt a gépjárművek száma miatt szinte hihetetlen már, hogy itt egykor a magyar bortermelés egyik központja volt. Emlékét már csak a kertekben megmaradt egy-két sornyi tőke és a dűlőutak őrzik; valamint az elvétve megmaradt, présházból hétvégi házzá lett kis épületek, melyek potenciálisan átalakíthatók lakóházzá. Így tekintettek erre a helyzetre kezdő építészekként a ház tulajdonosai is.

Az eredetileg az úgynevezett „dombóvári típusú” faház a Donátus nyugati hegyoldalában, egy kis zsákutcában bújik meg. Szó szerint: az odavezető útról már csak a kapuból tűnik fel a ház oromfala és teteje. A megérkezésnek egy erre épített dramaturgiája van: gondosan megválasztott növényzet övezi az útvonalat az utcáról a bejáratig, a szintkülönbséget kihasználva, a panorámából egyre többet láttatva egészen, amíg az ajtóhoz érünk.

…a tervezési programot, koncepciót leírva…

A házaspár a COVID-járvány idején talált rá a telekre, amikor a nagy udvarok megléte, a természetközeliség egyébként is felértékelődött. A Jakab-hegyre való kilátást itt semmi sem zavarja, a telket egyik oldaláról kisebb erdő övezi, valamint az említett sűrűsödés ide már nem ért el, és szomszédból is kevés akad. A kert és a ház méretének aránya egymáshoz viszonyítva valóban az egyik nagy előnye a teleknek; s itt találkozott az átalakításban rejlő lehetőség is a költségkerettel. Az új családi otthon kialakítása és a tervezési program azon az elven alapszik, hogy a ház pillanatnyi paraméterei a család adott életfázisában fellépő igényeket tudják kiszolgálni.

Ez lehetővé tette a meglévő geometrián belül maradást a kezdeti években, ami ezen a bő 40 négyzetméteren viszont kompromisszumokkal is járt. Külső szemlélőként fel is merülhet a kérdés, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e hamarabb: a faház léptéke formálta át az igényeket, vagy a már megfogalmazott igényeket szolgálja ki a méret? Akárhogy is, túlépített jelenünkben az, hogy nem a tárgyainknak, ruháinknak, autó(i)nknak építünk házat, nagyon is megfontolandó.

…építészeti, szerkezeti megoldásokkal,…

A tervezői döntések meghozatala sehol sem „szépészeti” elvek mentén történt, sokkal inkább a költséghatékonyság, az „esztétikus minimum” érhető tetten. Az, hogy a meglévő kontúrokon belül lehessen maradni a felújítás és funkcióváltás során, valójában sokszor nehezebb feladat, mint egy új lakóházat tervezni. Ugyanakkor a redukált tervezési program és a kötöttségek szinte maguktól vezették a tervezőpárt az átalakítás során. A külső megjelenés is az egyszerűség elvét szolgálja az egységes fehér felületekkel; ezt tulajdonképpen csak az eresz és a felkiáltójelként megjelenő kémény bontja meg. Ilyen kis léptéknél nem zavaró ez a fehérség; sőt, bájosan hat az örökzöldek közt.

Elsősorban magát a tartószerkezetet volt szükséges megerősíteni, mind a külső falak, mind a tető esetében. Ennek a faház típustervnek az oldalfalai nagyjából hat centiméter vastagsággal próbálták hordani a cserépfedéssel ellátott tetőszerkezetet. Így a tehermentesítés a héjalás cseréjével kezdődött; a választott új anyag fehér korcolt fémlemez, amely a ház végső karakterének is meghatározó eleme. Miután a tárcsaként is működő álmennyezet (!) kikerült, további szerkezetmegerősítés volt szükséges – új fapillérek és három mestergerenda került be a tartószerkezeti rendszerbe; ezek pedig a belső tér látható elemei. A tetőtér így megnyílhatott, a belmagasság és a térélmény is megnőtt.

Minimalizált lakóteret tervezni kihívás, itt viszont mégis adott volt sok alaprajzi evidencia. Egyrészt a kilátással, kerttel való kapcsolatból következett a közösségi tér – a nappali, konyha, étkező – tájolása, ebből kifolyólag a fürdő és a hálótér helyzete is. Utóbbiak fölött galéria, melynek funkciója szintén a család pillanatnyi szükséglete szerint alakul: előbb tároló, majd dolgozószoba, később viszont lakószobává válik majd. A lehető legkevesebb belső falból kialakított alaprajzi rendszer izgalma valójában a részletekben és az anyagokban rejlik. A látszó faszerkezeteket a bontott, kisméretű téglából épített válaszfalak egészítik ki – nem csak az anyagok színbeli harmóniájában, hanem mint kiegészítő merevítésként és hőtároló tömegként is szolgáló szerkezeti elemekként.

A költséghatékonyság a belső térben is tetten érhető: számos belsőépítészeti megoldás saját eszközzel, a házból korábban kibontott anyagból készült el. Ilyen például a kályha hátfala, mely korábban a terasz burkolata volt; vagy épp a családi örökségből származó ötvenéves étkezőasztal és a leselejtezett nappali bútor, amelyet mintha pont ide terveztek volna. De a terasz korlátja is az elbontott cseréplécekből készült, illetve már áll a kertben egy tároló a régi zsalugáterekből. Azzal, hogy minden precízen a helyére került, a jövőbeni bővítés vállalt problémái adottak maradnak. A közvetlen környezet, a meglévő-megmaradt terasz és a domborzati viszonyok támpontként szolgálnak, de egyúttal nehézséget is jelentenek. Ezzel együtt a magam részéről kíváncsian várom, hogyan nő és fejlődik majd organikusan együtt a családdal.

…anekdotákkal és tanulságokkal érdemes.

A felújítás körülményei szintén említésre méltóak, ugyanis – a nagy falpillérek és a mestergerenda behelyezésén kívül – klasszikus kaláka munkamódszerrel történt. Családtagok és barátok összefogtak (ha úgy adódna, a jövőbeli kölcsönös segítségben bízva), és ahogy a definíció is írja, együtt, társaságban, szórakozva bontottak, majd építettek. Hobbiburkolók, alkalmi ácsok és kőművesek keze nyomát őrzi az eredmény; az építés öröme közös, a gyakorlati tanulságok és emlékek szintén.

Nem mindig adatik meg egy építésznek, hogy megtervezze, majd önmaga kivitelezze saját otthonát, így e ház valójában ennek az ideális, szinte már túl romantikus elképzelésnek a produktuma. Nem számítottak hibátlan végeredményre persze, az attitűd mégis egyfajta ars poeticából ered. Mindemellett pedig bizonyítékul szolgál arra, hogy az újrahasznosításnak nem kell megállnia a műanyag szemétnél; hogy tárgyainknak szentelt négyzetméterek elhagyásával is teljes értékű otthonunk lehet, mely otthon határai nem állnak meg a ház falain belül.