Hirdetés

Tótszabó Tamás, a Pyxis Nautica építésze a 150. születésnapját ünneplő fővárosról

A budapesti bázisú Pyxis Nautica építész- és belsőépítész csapata bár országszerte épít kis- és nagy léptékben, a fővárosban leginkább a belvárosi paloták felújításairól, az OCTOGON online-on is több ízben közölt Aranypaloták projektről ismertek. Elhanyagolt értékeket alakítanak át a jelen igényeire, egy olyan formanyelvvel, ami eltávolodik a poros és fellengzős historizmustól. Egy olyan szellemiséget képviselnek ezzel, amely úgy kell 2023 Budapestjének, mint egy falat kenyér. Most Tótszabó Tamás, az iroda egyik alapító építésze mesélt nekünk Budapesthez fűződő kapcsolatához, amely majd húsz éve az otthona. 



Miért szereted, kötődsz Budapesthez?

Debrecenben születtem, és éltem egészen 18 éves koromig. 2005-ben jöttem Budapestre, a Műegyetemre, tehát most már régebb óta élek itt, mint a szülővárosomban. Itt jártam egyetemre, itt kezdtem el dolgozni és itt alapítottunk saját építészirodát. A gyerekkori barátaim debreceniek, akik közül sokan szintén ideköltöztek.

A közeli családomon kívül így már szinte minden ide köt. A várost azért szeretem, mert van benne elég tér, lehet benne mozogni, különböző részei vannak, és sosem fogy el a felfedezni való sem benne, sem körülötte.


Milyen kedvenc, vagy meghatározó pillanataid vannak a várossal?

Ezt a kérdést először „kedvenc helynek” értettem, de végül is a pillanatok is sokszor helyekhez kötődnek. A Budai Vár számomra nagyon kedves hely, az egész környéknek jó a hangulata, kicsit olyan, mintha nem is Magyarországon lenne, pedig ez a szíve. A kedvenc helyem a Bécsi Kapu, melynek a tetejéről klassz kilátás nyílik dél felé a Dunára és a „hegyekre”. Szeretek itt üldögélni és gondolkozni. Kevesen tudják, hogy ide fel lehet jönni.

A legfrissebb izgalmas élményem pedig az, amikor lekajakoztunk Szentendréről a Kopaszi-gátig. Jó volt látni, ahogy a természeti környezet szépen folyamatosan elfogy, és urbánusra vált a városba érve. A hullámok felerősödnek, ahogy visszapattannak a kiépített rakpartról. Aztán meglátod alulról, békaperspektívából a hidakat, a rakpartot és a Parlamentet, miközben alig van más rajtad kívül a vízen.


Melyik a kedvenc épületed Budapesten? Miért fontos számodra? 

Nem is épületet mondanék, hanem parkot, a Millenárist és Szélkapu Parkot. Van szerencsénk a parkra néző irodában dolgozni, és nagy élményt ad a látványa nap, mint nap. Hirtelen beugrott egy kedvenc épületem is, az is a Váralján található, a Ponty utca 6. szám alatt. Azt hiszem, Csomay Zsófia tervezte. Látszik, hogy egy régi épület az alapja, ami kortárs bővítést kapott, és az egész egy koherens, monokróm összhangot sugároz. Korábban a Donáti és Ponty utcát összekötő lépcsőn lévő épületegyüttesben volt irodánk, amit Reimholz Péter tervezett, és nagyon szerettük azt is. Lehetett nézegetni a részleteket, csomópontokat, anyagokat. Kezdeményeztük a lépcső elnevezését Reimholz-lépcsőre, amely folyamat el is indult, de valahol elakadt.
 

Bécsi Kapu

Hogyan látod a főváros jövőjét? Milyen változásokat látnál szívesen? 

Látok jó folyamatokat a városban, így bizakodó vagyok. Sok épület és tér felújítása történt meg az elmúlt években. Az egyetemi éveimhez képest bizonyos helyekre már rá sem lehet ismerni, pozitív értelemben. A vizuális kultúra szemmel láthatóan fejlődik, ha valaki bárt, éttermet vagy szállodát nyit, vagy irodát üzemeltet, már nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon a tér esztétikájával és kulturáltságával. Ugyanakkor látok kihívásokat is. Tervezőként bizonyos kerületekben egyre nehezebb eljutni egy engedélyezett projektig, annyira bürokratikus a folyamat, és sokszor túlkapásokat is tapasztalok.

Parlament a kajakbólPonty utca


Mi többek között belvárosi palota felújításokon dolgozunk, ahol az a célunk, hogy jól használható, és városképbe illeszkedő rekonstrukciókat hozzunk létre, de itt is bizonyos hatóságok érthetetlenül nehezítik meg a dolgunkat. Szívesen látnám azt, hogyha egy fejlesztő komoly büdzsével meg akar menteni egy belvárosi (vagy bármilyen) ingatlant, akkor a város érdekeit szem előtt tartva segítsék a projektet, amellett, hogy betartatják a szabályokat. 

A másik kihívásnak a város energia- és közműhasználatát látom. Budapest, és a környező agglomeráció csapadék-vízelvezető rendszere megtelt. Sok helyen az új telkeket már nem lehet rákötni a csatornára, mert nincs akkora kapacitás. Bizonyos kerületekben a telken sem szikkaszthatod el a vizet, hanem tárolnod kell, majd ellocsolnod. Idén nyáron volt olyan, hogy Solymár környékén nem volt ivóvíz, mert elfogyott.

Az elmúlt évek energiaválsága rámutatott, hogy nincs ingyen a gáz és az áram, sőt ezek egyre drágábbak és értékesebbek. Jobban át kell gondolnunk, mennyi erőforrást használunk, fogyasztunk, mert ezek az erőforrások nem végtelenek.

 Csalogány utca


Pyxis Nautica | Web | Facebook | Instagram 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Budapest mint szintézis, avagy a városegyesítés metafizikája

Budapest mint szintézis, avagy a városegyesítés metafizikája

URBANUM meets OCTOGON – Kulcsár Géza írása az aktuális Budapest 150 tematikánk kapcsán.

Címlapon Budapest, ahogy még nem láttad!

Címlapon Budapest, ahogy még nem láttad!

Ilyen lenne a mi The New Yorker magazinunk

Nekem Budapest | Tótszabó Tamás

Nekem Budapest | Tótszabó Tamás

Tótszabó Tamás, a Pyxis Nautica építésze a 150. születésnapját ünneplő fővárosról

Hirdetés