Erről szóló írásunk a 201-es, 2025/5-ös lapszámunkból közöljük.
Az egri borvidéken járunk. Sok borászat a palackozott borok eladása mellett borkóstolókat szervez vagy saját vendégteret üzemeltet. Ezzel kiegészül a borászatok portfóliója is. A pincészetek, boraik minőségén túl, nagy hangsúlyt fektetnek a vendéglátó tereikre is. A Tóth Ferenc Pincészet is ezt a tábort erősíti, már jó ideje szervez piknikeket a Síkhegyen lévő dűlőjükre. Havonta egy alkalommal, ideiglenes bútorzattal kitelepülve fogadnak itt vendégeket. A rendezvények sikere teremtette meg számunkra a tervezési feladatot. Azzal kerestek meg minket, hogy a sokféle és ideiglenes megoldások helyett segítsünk megfogalmazni egy átgondolt, állandó építményt. Az így meghatározott igények is minimálisak maradtak: legyen árnyék a nap elől, legyen védelem az esőtől, a mobil WC egészüljön ki előtérrel.

A helyszínig Egertől alig 10 percet kell autózni, mégis a város közelségét jótékonyan kitakarja az Almagyar-domb, így elszigeteltnek ható panoráma vesz minket körül a Síkhegyen: szőlő, erdő, dombok, hegyek, köztük az Eged és a Kékes. Ehhez hozzátesz, hogy a helyet csak földúton lehet megközelíteni, amit a szőlőbe tartó munkások is használnak. Az ittlét élménye – egy borral a kézben – hasonlít egy színfalak mögötti körbevezetéshez. A hely a borkóstolók számára szimbolikus is, hiszen a környék talán legjobb dűlői vannak körülöttünk.
A földúton zötykölődve már messziről kijelöli a helyet egy dombtetőn álló magányos nyárfa. Mintegy ennek a fának az árnyékát terjeszti ki az új szerkezet. Megérkezve, a tető alatt állva nyersfa póznák merednek mellettünk felfelé a nyárfa törzsével párhuzamosan, a feszítőkábelek beton talapzatai sziklákként bukkannak elő a föld alól, a vászon a széltől hullámzik a fejünk felett, a filigrán szerkezet párbeszédbe lép a természettel. A vászon alatt megmaradt a természetes domborzat és az érintetlen növényzet. A tetőnek csak a nap folyamán vándorló árnyéka jelöli ki a pillanatnyi helyet, a természetben való feloldódás élményét nem tompítja a mesterséges burkolatok érzete.

A másik építmény az erdő szélén, visszahúzott helyen áll. A fadoboz magába foglalja a mobil WC-t, a hozzá tartozó előteret, egy piszoárt, illetve egy fedett helyiséget, amely tárolóként és egy hirtelen érkező nyári zivatar elől védett térként is funkcionál. Tervezés során vizsgáltuk a komposzt WC kialakítását, de annak működtetése a rendezvénnyel összeegyeztethetetlennek látszott, ezért csak a kézmosó és a piszoár lett szalmabálába vezetve, a mobil WC-t végül nem tudtuk elkerülni. A berendezések kiválasztását a célszerűség vezette, például a kézmosótál egy boltokban kapható magaságyás. A felmerülő komfortigényeket kiszolgálja az infrastruktúra, viszont a rendezvények indulásakor kialakult tábori hangulat továbbra is megmaradt.
Az első tapasztalatok szerint a beavatkozás jól működik. Szélsőséges időjárások ugyan még nem érték azóta a rendezvényt, de amire hivatott a vászon, annak megfelelt. A szerkezetnek funkcionális szükségleteken túl definitív hatása is van. A tető alatt ülve a jelenlévők egy közösséget alkotnak. A szőlőben sétálva, majd onnan visszatekintve karakteres kép fogadja őket. Amikor pedig végül az este folyamán távoznak, már az oldalra húzott ponyva látványa búcsúzik tőlük.
Tervezés és kivitelezés: 2024 – 2025
Tervezők: Fajcsák Dénes, Fábián Gábor DLA
Tervező munkatársak: Turóczi Áron Mátyás, Molnár Csenge, ijf. Juhász Péter, Kiss Dávid, Zsófi Zsombor
További képek és rajzok a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.


