Január 23-án nyit a Tadao Ando tervei alapján készült, Pinault-gyűjteménynek otthont adó korábbi tőzsdeépületből kialakított kiállítótér.

Végre megvalósul a 84 éves francia milliárdos François Pinault húsz éve dédelgetett álma: hamarosan megnyit saját kortárs műgyűjteményét bemutató párizsi múzeuma, mindössze néhány háztömbnyire a Louvre-tól. A Pinault-gyűjteménynek otthont adó, 18. században épült, kör alaprajzú egykori tőzsdeépület elegáns felújítása Tadao Ando tervei alapján valósult meg 160 millió euróból. 

François Pinault két évtizede tervezi, hogy kortárs gyűjteményének múzeumot nyit Párizsban, aminek először, 2000-ben egy egykori Renault-gyárat szemelt ki a Szajnán található Île Seguin szigeten, ám a múzeum létrehozása ezen a helyszínen számos akadályba ütközött – egyebek mellett új hidakat kellett volna építeni hozzá – így a terv végül nem valósult meg. Ehelyett Pinault két múzeumot is nyitott Velencében: a Palazzo Grassit 2006-ban és a Punta della Doganát 2009-ben, és csak évekkel később, amikor a Bourse de Commerce épületét ötvenéves bérletre kínálta fel a francia főváros, került elő ismét a párizsi múzeum gondolata. Bár az épület külső és belső felújításával időben végeztek, a múzeum megnyitását többször el kellett halasztani, legutóbb 2020 szeptemberében a koronavírus-járvány miatt.

„Nagyon örülök, hogy hamarosan megnyit a Bourse de Commerce – nyilatkozta a Designboomnak Pinault. – A hely nem csak azon intézmények sorát gazdagítja majd az európai színtéren, melyek elkötelezettek a kortárs művészetek bemutatása iránt, de egy olyan nehéz év után, amit 2020-ban Franciaország és a világ átélt, ugyancsak hozzájárul majd a párizsi kultúra újjáélesztéséhez.”

Bár Francois Pinault már azelőtt kiválasztotta Tadao Andót, mielőtt a gyűjteményének bemutatására szolgáló épületet megtalálta volna, érdekes egybeesés, hogy a Pritzker-díjas japán építész karrierje során maga is gyakran tervezett kör alaprajzú épületeket, legutóbb például a He Art Múzeumot Kínában, amiről itt írtunk. Andóhoz hasonlóan az épület eredeti építésze, Nicolas Le Camus de Mézières is hitt a formák emberi érzelmekre gyakorolt szuggesztív erejében. Az Építészet géniusza című értekezésében azt írta építészeti hitvallásáról, hogy egy épületnek „nem elég a szemnek tetszeni, a lelket is meg kell érintenie”. 1977-ben Ando hasonlóan „alapvetően érzelmi térként” jellemezte az építészetet.

Az eredeti Halle Aux Bles épülete 1818-ból, oldalán a Medici-oszloppal (Forrás: Wikipedia)

A Bourse de Commerce története a 16. századba nyúlik vissza (az eredeti épület egyetlen megmaradt eleme a Medici-oszlop), és elválaszthatatlan Párizs történelmétől. Az épület szerkezete folyamatosan változott, idomulva az általa betöltött különböző funkciókhoz, és a Halles nevű negyed változásaihoz, ahol található. Az először Halle aux Blés-nek nevezett búzatőzsde 1763. és 67. között épült Nicolas Camus de Mézières tervei alapján, és kezdetben nyitott belsőudvarral rendelkezett, amit először egy fakupolával, majd 1812-ben vaskupolával fedtek le.  Miután az épület 1888. és 1889 között átesett egy – Henri Blondel irányításával megvalósult – felújításon, Bourse de Commence néven nyitott újra, szemben vele, a Rue du Louvre-on – Párizs Haussmann által megalkotott tengelyén – állt a Baltard által tervezett Halles, aminek drámai lebontása után, 1975-ben a Bourse de Commence-t mérföldkőnek számító történelmi emlékművé nyilvánították, és François-Joseph Bélanger 1782-ben tervezett, de csak 1807-ben megalkotott kupoláját is emlékműnek minősítették. Az 1970-es években az épülethez egy új lépcsőházat csatoltak, és megkezdték az eredeti külső fa részek cseréjét is.

A mostani felújítás két cél tűzött ki maga elé: az egyik, hogy az épületet 1889-es állapotára állítsák helyre, ugyanakkor megfeleljen a mai kor elvárásainak is. 

Az épület külső és belső homlokzatának, bejáratának, freskóinak és kupolájának elegáns felújítása mellett, az épület eredeti formájához igazodva Ando egy központi, hengerszerű falat tervezett az épület hatalmas kupolája alá, amivel tulajdonképpen leválasztotta az épület központi magját, és az azt határoló, újonnan létrejött tereket. A betonhenger falába vágott négy egyforma méretű lyuknak és az átriumnak köszönhetően így is kellő mennyiségű természetes fény jut az épület belső részébe, melyet egykor búza tárolására használtak, majd a gabonatőzsde központja lett. Ez a belső mag korábban közvetlenül a párizsi utcákra nyílt. A betonhenger mögött egy körkörös lépcső köti össze a szinteket, és vezeti végig rajtuk a látogatókat. 

Az épületbe belépve a látogatók a földszinti fogadótérbe jutnak, mielőtt a hatalmas belmagasságú galéria felé vennék az irányt. A földszint alatti részen egy nézőteret alakítottak ki, melynek színpada szintén a központi körhöz igazodik.

Az első emeleten egy kisebb kiállítótér található, míg a második emeleti galériák két pontból is megközelíthetők. A legfelső szinten egy étterem és egy lounge kapott helyet, ahonnan az épület csodálatos freskói mellett a város látványa is megcsodálható. A múzeum belső tere összesen háromezer négyzetméter kiállítóteret kínál, mely különböző projektek, események helyszíneként is remekül funkcionálhat.


(A cikk megírásához a Bourse de Commerce – Pinault Collection oldalán található anyagokat használtuk fel.)




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Utópisztikus forgatókönyve is van a klímaváltozásnak

Utópisztikus forgatókönyve is van a klímaváltozásnak

Perspektívát váltott a Szeged Vision: milyen jövő vár ránk, ha mindenki megteszi, amit tud?

Új kilátó készül a Naplás-tóra

Új kilátó készül a Naplás-tóra

A terveket a Gutowski Architects készítette.

Hirdetés