Ilyen az, ha egy balatoni nyaraló luxusa rafinált és rejtőzködő

Cikkünk a 208-as, 2026/4-es lapszámunkól közöljük.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Hlinka Zsolt
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A sporaarchitects által tervezett nyaraló a legnagyobb luxust nyújtja tulajdonosainak: a hivalkodásmentes építészeti minőség, az átgondolt tervezés kiváltságát. A kívülről szerény építészeti eszközökkel „tüntető” házban minden okkal, természetes módon került a helyére. Hiába közhely: ehhez a megbízó és a tervezők kivételes összhangja elengedhetetlen volt.

Balatonfüred hagyományosan a tóparti társasági élet központja. Nem a nyugalom szigete, sokkal inkább a nyüzsgés, kultúra és szórakozás terepe, klasszikus építészeti miliő, és feledhetetlen krémesek emléke. A vele határos, sőt összenőtt Balatonarács valójában Füred külvárosa, csendesebb, befelé forduló környék. Az utca, ahová az ikerház épült, hajdan erdészeti terület volt, sok különleges növény őrzi ennek emlékét – többek között ez is meghatározta az építtetők hozzáállását. Az eredetileg is ikerházban gondolkodó tulajdonos egyedi nyílászárók gyártásával foglalkozik, és saját bevallása szerint a népesség azon ritka szegmenséhez tartozik, amelyik szeret építkezni. Ez eleve kiváló alapot adott az értő közös gondolkodásra megbízó és tervezők között, akiket egyébként a közös szülőváros, Debrecen is összekapcsol.

Az alapvetés adott volt: kortárs megjelenés, visszafogott méretek, őszinte szerkezetek és anyaghasználat. Ha valamivel kirí a ház a vegyes utcaképből, akkor az éppen a szemmel láthatóan átgondolt, tervezett egyszerűség. Ebben a házban minden az, aminek látszik. Beton, acél, kő, fa és magas minőségű, szinte keret nélküli alumínium nyílászárók állnak össze értelmes konstrukcióvá, amelynek ugyanolyan integráns része a szabad tér és a növényzet, mint az épített szerkezetek.

A méretek nem növik túl a szükséges mértéket: a földszinten konyha, az étkező és nappali egy térben, csak a bútorozással tagolva, közvetlen kapcsolattal az épület előtt végigfutó terasszal és intim kerttel. A közös térhez galériával kapcsolódik a második szint, ahol a hálók és fürdő találtak helyet. Klasszikus, mondhatni semmi extra alaprajzi formálás, amelynek a minőségi részletképzés és anyaghasználat, és persze a tulajdonos védjegye, a több esetben is speciálisan ide kikísérletezett nyílászárók adnak karakteres atmoszférát. A kint és bent összekapcsolása mintaszerű, a belső tér együtt él az udvarral, amely épp akkora, hogy medencével együtt is lakályos, belakható maradjon.

A telek szerencsés adottsága, hogy két oldalról megközelíthető, így az ikerház lényegében két azonos tömeg eltolt telepítésével tudott megvalósulni, a köztük húzódó nyaktag pedig átrium jellegű udvarokra osztja a kertet. A térfalak formálása és a rakott kőburkolat erre ráerősít, egyszerre idézve a mediterrán kertek intimitását és a hagyományos balatoni építészet karakterét. A megtervezett módon telepített növények is tudják a dolgukat, tagolják a teret, burjánzanak vagy épp szolidan igazodnak, ahogy a szükség kívánja. A tulajdonosok sokféle növénnyel kísérleteznek, köztük ritkaságokkal is, melyek láthatóan meghálálják az odafigyelést.

A ház teljes egészében vasbeton-szerkezettel épült, az aktuális feltételek között ez tűnt a leggazdaságosabb megoldásnak. A szerkezet és technológia azután kívül-belül alapvetően meghatározta az építészeti karaktert. A nyílások felett körben a kiváltók magasságában végigfutó I-gerenda tagolja vízszintesen a kétszintes, enyhe hajlású tetővel fedett tömegeket. Alatta a rakott kőfal textúrája dominál, felette a vakolt homlokzatok előtt csúsztatható fa zsalutáblák ritmusa. Az árnyékolás ilyen megoldása a szinte láthatatlan tokszerkezetből következett. A két tömeg homlokzatképzése szinte azonos, alaprajzuk is hasonló, csak a galériás megoldásban különbözik, amely az egyik lakrészben elmaradt.

Az anyaghasználat a belsőben szintén azonos: betonlazúrral kezelt látszóbeton, természetes fa, a tok síkjába simuló fa nyílászárók, gumipadló. A megnyugtató, szerkesztett rendet ellenpontozza a balatonszőlősi kőbányából hozatott, a helyszínen darabolt, márványkeménységű, kőből habarcsba rakott fal természetes rusztikussága, amelynek kivitelezése az építkezés leghosszabb munkaidejű folyamatává nőtte ki magát. A kézi munkával rakott falba a balatoni nyaralóépítészet barkács-hagyományainak idézeteként még egy vitorláshajó motívuma is belefért. Szintén a helyi hagyományokra kacsintó idézet a galériakorlát megformálása: a szabálytalan mintában futó pálcák betonvasból készültek.

A korlát megvalósulása jól demonstrálja a tervező és tulajdonos közti összhangot, amely az egész kivitelezést jellemezte. És jól demonstrálja a teljes építés során jelen lévő szemléletet, ami komfortosan illeszkedik a sporaarchitects tervezői filozófiájához, és megjelenik a kész ház harmóniájában. A tervezők számára egy ház komplett rendszer, kívül-belül megbonthatatlan egység, minden részlet valamiből következik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az utolsó szögig lerajzolnak mindent, sokkal inkább a rendszert határozzák meg.

A jó végeredményhez kell az értő megbízó, aki rezonál a tervben foglalt gondolatokra, és abban a szellemben folytatja őket, ahogy azt a tervező elképzelte és kódolta a rajzokon. A tulajdonos ezt úgy élte meg, hogy nem is tudta volna másképp berendezni a házat, megformálni a részleteket, mert az épület maga vezette a kezét. A korlát esetében például nem méretezett rajzot, hanem csupán jellegábrát adtak a tervezők, a kivitelező azonban pontosan érezte és megértette a feladatot, és azt készítette el, amire szükség volt. A balatoni buhera így nőtt túl önmagán és nemesült értékes belsőépítészeti elemmé.

A ház egyik érdekessége a tetőfedés, a tető anyaga, ami tipikus ütközési pont a szakmában. Az illeszkedés szabályaiból elméletileg cserépfedés következett volna, de a főépítészi egyeztetések nyomán a hatóság számára is világossá vált, hogy ez a ház karakterétől merőben idegen. Felmerült a bontott cserép használata, de az kivitelezési szempontból tűnt túl bonyolultnak. Végül a kishajlású tetőn lapostetős rétegrend valósult meg, amit a gerinccel párhuzamos fém szerkezettel biztosított kőzúzalék borít. Ez a megoldás, amellett, hogy illeszkedik a természetes anyaghasználathoz, védi a műanyag szigetelést és a hőháztartásban is segít. Szintén egyéni megoldás a terasz burkolata, amelyet a sporaarchitects már korábban más házaknál is sikerrel alkalmazott: a kavicsban úsztatott, különböző nagyságú zsaluzott betonlapok is némi szocialista építészeti ízt idéznek.

A következetesen – még a Holdról is jól láthatóan – derékszögű koordináták közé szerkesztett épületegyüttes megnyugtató rendje békés kikötő a balatoni nyüzsgésben, és ugyanakkor jól szolgáló keret a háziak élénk társasági életéhez. A ház luxusa rafinált, rejtőzködik, akár a méretes, osztás nélküli ablakok szerkezete. Nem hivalkodó mozzanatokban érhető tetten, hanem az átgondolt tervezésben és kivitelezésben, amely legalább annyira a tulajdonos, mint a tervezők érdeme.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!