És harmadnapra felépült... Az építészeti fotós házat épít – tízrészes sorozat az alapozástól a kész házig a Pyxis Nautica és a WOOD IS MORE közreműködésével. Kövessétek velünk egy álom megvalósulását!

Az egyik legjobb érzés volt eddigi életemben, amikor Vígh Tamással és Nagy Józseffel a WOOD IS MORE kivitelezőjével és építészével a főút mellett egy pékség teraszán ültünk, és egyszer csak elgördült mellettünk egy csurig megpakolt teherautó, rajta a házunk egyharmad részével. Tökös fuvaros volt, a legfelső panel a legnagyobb elem volt a házból a maga 9 méteres hosszával – kevés ember vállalta volna be azt úgy elhozni, ahogy ő tette.

Én Jaksa Bálint építészeti fotógráfus vagyok, és ez a mi házunk építésének története.

 

Egy kellemes kedd reggel volt, amikor a telekhez értem, és a fent említett szakembereink épp nézegették a már első körben odaszállított paneleket majd ezután mentünk ki abba a bizonyos kávézóhoz azt a bizonyos második fuvart meglátni. A teljes szállítmány kamionra pakoltan érkezett meg az ausztriai gyárból a fuvaros telephelyére, ahol a srácok szétpakolták és válogatták, mivel a különböző méretek miatt sajnos nem lehetett sorrendben felrámolni, és a kamionról azonnal beemelni a helyükre. Mire visszaértünk a telekre, addigra a darus nagyjából pozícióba állt, és miután leemelték a rakomány tetejéről a koronának is hívható megafalat, utána el is kezdődött a panelek helyükre emelése.
 


Ahogy a korábbi részekben is említettem, a WOOD IS MORE-t egy fotózás kapcsán ismertem meg, ott láttam előszőr a munkájukat, és az építészük, Józsi által elmondott technikai információi alapján azonnal beleszerettem a CLT-be. Fotózás közben én is sokat szoktam érdeklődni, ha újdonságot látok, de Józsit sem kell kétszer kérdezni, ha építészként olyanról mesélhet, amit imád. Aznap szinte minden elemit megtudtam a CLT ház épüléséről, előéletéről, a tervezés részleteiről és a jövőjéről. De mindezek után sem lehet arra felkészíteni, hogy milyen átélni élőben egy ilyen ház épülését. Hozzá vagyunk szokva, hogy egy építkezésen komótosan nőnek tégláról-téglára, sorról-sorra az elemek, de ez a ház, amit akkor fotóztam a maga 140 négyzetméternyi alapterületű falával, reggeli kezdéssel, szinte teljesen szerkezetkész állapotban zárta a napot.
 


De, hogy mindez milyen volt a saját házunknál végignézni?! Nehezen megfogalmazható élmény. Látni az első falat, ahogy a helyére kerül abból a házból, ami fél éve még tervezőasztalon is csak skiccek szintjén volt meg, most pedig már érzem a fa illatát, amiből épül. Leírhatatlan! Amit addig csak papíron láttunk alaprajzként, látványterveket nézegetve álmodoztunk, hogy majd milyen lesz a falak között sétálgatnunk, az kb. nettó 28 óra alatt valóságot öltött. Mindez azért „csak” ennyi idő alatt, mert a felső szint emelései időigényesebbek, és az időjárás sem volt végig kegyes hozzánk, de a kivitelezőnk Tamás emberei rendületlenül állták a sarat, és végtelen elhivatottsággal és precizitással dolgoztak végig.

Az első napon, végül kora délután indult meg és került a helyére az első fal, ami a nappalink záró fala volt. Napsütés, rengeteg szakmabéli és felszabadult hangulat volt. Mint utólag megtudtam, szegény kivitelezőnk előző este nem sokat aludt, a következő napok sikerén állt vagy bukott szinte minden. Hiába az osztrák precizitás, az ottani gyárban is emberek dolgoznak és erre bizonyíték volt az is, hogy amikor megérkezett a kamion kora reggel a telephelyre, akkor a paneleken lévő azonosítószámok valamiért nem egyeztek a küldött dokumentumon lévőkkel. Egyedül az elemekre írt megrendelői nevünk volt az ami reményt adott arra, hogy a mi házfalaink jöttek meg, és végül a szortírozáskor derült ki teljesen, hogy minden rendben. De Tamás, a WOOD IS MORE kivitelezője is talán csak aznap este nyugodott meg igazán, miután gond nélkül helyére került a gigantikus 9 méteres panel, és aznap estére a teljes alsó szint falai össze nem álltak.
 


Emlékszem, végig fotóztam és telefonnal videózgattam, majd amikor ezt a hatalmas elemet leemelték a teherautóról, az olyan látvány volt, hogy mindenkinek leesett álla. Olyannyira lefagytam, hogy engem is Józsi „ébresztett” emelés közben, hogy videózzam, mert ilyen nem lesz többet. Euforikus hangulatban voltunk mind. Kezdve az építészünkkel, Tótszabó Tamással, akinek az első CLT háza valósul meg, de a WOOD IS MORE féle Tamás és Józsi is még mindig őszinte örömmel követték végig, ahogy halad az épülés. Kicsit olyan volt, mintha valami forradalmi új dolgot látnánk születni, és nem hiszem, hogy ezt az állapotot valaha meg lehet unni. Bennem most is, ahogy írom ezt a szöveget, akkor is élénken él az aznapi érzet, hogy valami különlegesnek vagyunk a részesei.
 


Csak egyetlen dolog árnyékolta be az aznapi mámoros hangulatot, hogy késő délutánra sajnos megérkezett a korábban már említett zivatar, de szerencsénkre nem tartott sokáig és este, miután mindenkitől elbúcsúztam, még ott maradtam egy keveset, hogy zavartalanul átélhessem a házunk születésének aznapi fázisát. Hihetetlenül jó volt a leendő otthonunk falai között sétálni, még ha szabad ég alatt is, bár csak pár óra választott el attól, hogy tető kerüljön a házra.

Másnap reggel pocsolyák árulkodtak az éjszakáról, de már korán indult a munka, mivel a falak kétharmadát már a telekre szállították. Először felkerültek a födém lapjai, mint egy kártyavár elemei rakódtak egymás mellé, majd azt követték az emelet oldalfalai és a nap végére a tető egy része, mivel az is CLT lapokból készült. Tudtuk, hogy szép ház lesz, de hogy ennyire megragad mindenkit a látvány, arra nem számítottunk. Mindenki csodájára járt az utcánkban, hogy milyen hamar formát öltött. Persze inkább a technológia általi csoda fogta meg az embereket, hogy a telek, amin másfél napja még semmi nem volt, arra hirtelen honnan került egy majdnem kész ház. Az a ház, amit végül a harmadik napon minden gond nélkül, pár óra alatt be is fejeztek, tetővel fedett, szerkezetkész állapotban.


Aznap este, emlékszem, hogy milyen érzelmek jártak át, ahogy először felmentem a szakemberek távozása után az emeletre és onnan ki a teraszunkra. Elképzeltem, ahogy a látványterven is látható mesébe illő teraszunkon állok, amiről szinte látom a tavat. Sajnos túlzás ezt állítani, de a szakemberek elmondása szerint a tetőről rálátni a fák között a néhol felsejlő vízre. Annyira feldolgozhatatlanul gyors az élmény és olyan örömteli, hogy a CLT milyen hamar meg tud valósulni, hogy az már szinte zavarba ejtő. Biztosan lesznek olyan házak, amelyek tömegüknél vagy formájuknál fogva nem lehet ilyen módon építeni, de azt is tudom, hogy többszintes és íves falú építmény is készülhet CLT-ből. Tehát végtelen lehetőséget rejt magában a technológia, mindezt úgy, hogy töredékére vágja a szerkezet épülésének idejét, és közben a földért is tettünk valamit a magunk szintjén, amiért természetes anyagból építkeztünk.
 


És, hogy mire kell gondolni előre egy CLT ház épülése kapcsán? Mi az, amiben eltér egy hagyományos háztól? Igen, erről a 4. részben lesz szó.

 

Jaksa Bálint | Web | Facebook | Instagram
Pyxis Nautica | Web | Facebook | Instagram
WOOD IS MORE | Web | Facebook | Instagram
Wood Life / kivitelezés | +36 30 824 2507


 

További képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Nyírábrányi szólamok

Nyírábrányi szólamok

Kastélyrehabilitáció Bányai Lili diplomatervében.

Szociális lakhatás volt állami gondozottaknak

Szociális lakhatás volt állami gondozottaknak

Manhertz Albert diplomamunkája.
 

Egymásra nézve

Egymásra nézve

Családi ház Rákosmentén. Cikkünk az OCTOGON magazin 176-os (2022/4-es) lapszámából.

Hirdetés