A megújult budakeszi Sienai Szent Katalin Konvent 

Az elmúlt néhány évtizedben újra lehetőséget kapott egyházi építészet a múlthoz képest általában visszafogottabb, csendesebb épületeket produkál. A budakeszi domonkos nővérek új rendháza, ha lehet, a még szerényebb vonalat képviseli, ugyanakkor számos apró gesztusával gazdag jelentésrétegeket is magában rejt. Cikkünk az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) lapszámából.

A látszólag puritán, visszafogott épület finoman elrejtett gesztusai újabbnál újabb jelentésrétegeket tárnak fel a jó szemű megfigyelő számára.

Budakeszi az elmúlt évtizedek rohamos fejlődése ellenére megmaradt falusias, csendes, számos kis megbújó részletet rejtő településnek. Az ilyen megbúvó épületek közé tartozik a nemrég elkészült, pontosabban kibővült és megújult Sienai Szent Katalin Konvent. A települést átszelő főutcán szabályosan sorakoznak a megszokott intézmények, központban a Városházával és vele szemben a 18. századi, barokk jellegű római katolikus templommal. A nagy forgalmú főutcából azonban már lényegesen csendesebb, családi házakkal szegélyezett mellékutcák nyílnak, így van ez a templom mögötti térséggel is. A Fő utcára néző plébánia épülete mögötti, a domboldalra futó, egészen az Erdő utcáig tartó keskeny, hosszanti teleksor már régóta egyházi épületeknek adott helyet. 
 


A domonkos nővérek az egyházközség meghívására jöttek Budakeszire és 1998-ban költözhettek be az akkor kialakított rendházukba. A telken ekkor két, egymástól független és megjelenésében is jelentősen eltérő épület állt, az egyikben kolostor, a másikban idősotthon működött. Ez utóbbi a kert hátterébe behúzódva, az előbbi, amelyiken jól érződik a kilencvenes évek építészeti világa, az utcafronton. Nyeregtetős, egyszerű kialakításával beleilleszkedett a környező családi házak sorába, méretével lépett csak valamelyest túl azokon. 

A jól működő rend fokozatosan és jelentősen gyarapodott, ezért két évtizeddel később már kinőtték a rendelkezésre álló teret, szükségessé vált a fejlesztés. Miután a rendház átépítésére és bővítésére a megfelelő forrást is sikerült előteremteni, a tervezésre Fejérdy Péter építészt kérték fel, aki a rend számára már több építményt is alkotott Kőszegen. Éppen ezért nem volt ismeretlen számára a domonkosok világa, elképzelései, építészeti meglátásai. A budakeszi munkát is egy hosszas közös párbeszéd előzte meg, amelyben kirajzolódtak a legfontosabb állítások: a nővérek nem szeretnének egy teljesen minimalista épületet, ugyanakkor, a rend szemléletét is figyelembe vége, az ne legyen romantikusan burjánzó sem. Emellett azonban kerüljenek rá gazdag, de visszafogott jelentésrétegek is. Kiemelt fontosságú, hogy az újonnan épülő templomban megjelenjenek a klasszikus egyházi attribútumok.

A keskeny telek és a terület szellősségének – városképi szempontból is fontos – megtartása miatt az épületek újragondolása és bővítése nem volt egyszerű feladat. A munkálatok három fő elemet érintettek. A legkisebb beavatkozás az idősotthon épületét érintette, itt a belső tereket formálták át úgy, hogy a kertre nyíló alsó szinten kívülről is elérhető, a háztól független működésre alkalmas hittanszobákat alakítottak ki. A külső homlokzat új vakolatot, valamint a további épületekkel egységes, szürkére és fehérre épülő színvilágot kapott.

Ennél lényegesebb változások történtek a másik már meglévő, az 1990-es években emelt épülettel. Ez maga a zárda, ahol a fiatal nővérek, jelöltek laknak, étkeznek, számukra tanulószobákat és könyvtárat is kialakítottak. A nővérek innen járnak főiskolára, egyetemre, viszont az épület belső világa a kívülállók számára már teljesen zárva marad. A megújítás megtartotta az adott geometriai kialakítást, de a korábbi nyeregtetőt elbontották, helyére emeletbővítés került. A földszint ablakkiosztása és -kialakítása megőrizte a korábbi állapotot, ezt az emeleten hasonló elképzelés szerinti egyszerű, de mai megoldás követte. Színvilága is a korábbi, barnás-vöröses árnyalatra utal.

 

Az utcai homlokzaton már megjelenik az épületegyüttes most kialakított vizuális fő gondolati eleme, a kis négyzetekből álló rácsos kisablak-rendszer, amely több helyen is visszaköszön majd. A homlokzatból egy fedett, egyik oldalán teljesen nyitott kisebb folyosó lép ki, innen érhető el a zárda, de ugyanakkor ez szolgálhat az alkalmanként idelátogató külső közönség számára is bejáratként. Az épület előtt elfordulva egy rámpán a templomba, vagy egy lépcsőn a kertbe juthatunk. A zárda átriumos kialakítású. A belső udvarra néző ablakok a földszinten szintén az eredeti formavilágból öröklött hosszanti hasábok, az emeleteken azonban szalagablakok váltják. Az átriumból érkező fény a külső ablakokkal együtt minden irányban jól át tudja járni a házat. A fény szerepe mindenütt kiemelt, így például az alagsori könyvtárszobát is úgy polcozták be, hogy a korábbi boltívekbe bekerülő polcok felső része átlyukasztott, ezáltal a külső világosság a zárt belső terekbe is bejuthat.

A harmadik, teljesen újonnan épült egység a templom. Korábban egy terméskővel burkolt garázs állt itt, lebontásával sikerült kellő területet szerezni a templom számára. Az alapot most is egy, a homlokzattal teljesen egységes fehér kapuval záródó garázs képezi. E mögé került az egyik udvarról közvetlenül és belülről lépcsővel is elérhető, kisebb tárgyalókat, az ezekhez tartozó előtereket, vizesblokkokat és konyhafalat magába foglaló térség.

A templomtér fő bejárása a már említett rámpa felől történik, ezen keresztül akár az utca felől is megközelíthető. A belépőket egy kis előtér fogadja, amit Baróthy Anna (S39) matt, a fényt sejtelmesen áteresztő üvegablaka határolja. Maga a templomtér az ókeresztény római térkialakítást veszi alapul, egyfajta mai átiratként működik. Visszafogott, szerény, de ugyanakkor minden szükséges attribútum megtalálta a maga helyét. A térélmény két legfőbb alkotóeleme a fény és a felhasznált anyagok találkozása. A fény téralkotó szerepe a felső részen körbefutó sűrű négyzethálós résablakok által kirajzolt különböző, folyamatosan változó vetületeken válik szembetűnővé. Ezáltal a templomteret sűrűn látogató nővérek a különböző napszakokban más-más bevilágítással találkozhatnak.

A fehér falak közé finoman kiképezett, tölgyből készült stallum és fenyő szentély került, a padlóburkolat pedig kelheimi kőből készült. Mindezek továbbviszik ugyan a falak visszafogottságát és világos színvilágát, mégis kellő kontrasztot nyújtanak mind anyagukban, mind árnyalatukban. Az egyszerű boltozatot kirajzoló, a fa nyersességét magába fogadó szentély a falaktól ellép, különálló objektként is értelmezhető. Két pillérében rejtett ajtók – ezáltal lényegében maga a fal nyílik meg –, amelyek nem törik meg a fafelület textúráját, egységét, csendjét. Az ajtók egyik oldalon öltözőt és átjárót, a másikon a sekrestyét rejtik. A tér fehér falában kialakított egy-egy kazettába helyezték el a kálvária stációit megjelenítő, már korábban is meglévő homokkő domborműveket, amelyekről az eredeti keretezés is lekerült, ezáltal a munkák megtisztultak, közvetlenebb kapcsolatba kerültek a befogadó épülettel. Szintén a síkban bújik meg a szenteltvíztartó és néhány egyéb attribútum. A szintén már korábban is meglévő kereszt köré Szanyi Borbála tervezett oltárt és elé tabernákulumot. 
 


Az épületrészeket egy két szakaszból álló zárt hídrendszer köti egybe, amelynek egyik oldala zárt, a másik nyitott, a fény ezt is jól átjárja. A hosszan elnyúló telek kertrészei az épületek elhelyezkedése miatt kisebb, intim udvarokra tagolódnak, a területet pedig patakszerűen szeli át egy esővízlefolyó csatorna. Ezt egy szakaszon nagyobb, fapallókból összeálló terasz fedi, amely a számos közösségi találkozópont egyike lett. Míg maga a rend alapvetően zárt, az épületek és a kert kialakításánál több olyan térség is létrejött, amely találkozásra, kisebb vagy nagyobb körben való beszélgetésre, avagy éppen az elvonulásra is lehetőséget nyújt. A látszólag puritán, visszafogott épület finoman elrejtett gesztusai újabbnál újabb jelentésrétegeket tárnak fel a jó szemű megfigyelő számára.
 

Tervezés: 2019
Megvalósítás: 2020 – 2022
Otthonház nettó hasznos alapterület: 727,13 m²
Rendház nettó hasznos alapterület: 1241,83 m²
Kápolna nettó hasznos alapterület: 308,11 m²
Összes nettó hasznos alapterület: 2277,07 m2
Építészet: Fejérdy és Bartók Építészeti Kft.
Vezető tervezők: Bartók István DLA; Fejérdy Péter DLA; Lázár Zsófia 
Építész gyakornok munkatársak: Nagy Stefánia; Hegymegi Júlia; Fajcsi Roland 
Kertépítészet: Takács Dániel PhD és Varró Dorottya
Megbízó: Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek
Helyszín: Budakeszi, Fő utca 192b

 

Megjelent az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) új lapszáma, amelyben sok egyéb mellett a Lauder Javne iskola (Király Zoltán / TIBA Építész Stúdió) által jegyzett bővítéséről, a szállodaként megújuló Drechsler-palotáról (Bánáti Béla / Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft.), a debreceni Csokonai Színházról (Kovács Péter DLA / Archiko Kft., Tisza András / Tisza Építész Műterem Kft.) és a TEK új épületéről (Félix Zsolt DLA, Mudry Luca, Pálfy Máté, Varga Katalin / Építész Stúdió) is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

2023/6 186. lapszám - Octogon

 

 

További képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Finoman megbújó gesztusok

Finoman megbújó gesztusok

A megújult budakeszi Sienai Szent Katalin Konvent 

Építészetileg és történelmileg is jelentős épületek újulnak meg Kőszegen

Építészetileg és történelmileg is jelentős épületek újulnak meg Kőszegen

Összesen hét egyházi épület, hatmilliárd forintból.

Nyaralj az otthonodban Balatonföldváron

Nyaralj az otthonodban Balatonföldváron

Balatonföldvári apartmanház a Finta és Társai Építész Stúdiótól

Hirdetés