Esztétikum, minőség és gazdaságosság párhuzamos megvalósítása egy Buda-környéki villán

Erről szóló cikkünk a 201-es, 2025/5-ös lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Kovács Péter
• Fotó: Darabos György
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A családi házak – talán – legfontosabb paramétere, hogy pontosan legyenek képesek beteljesíteni azon igényeket, amelyeket a majd benne élők megfogalmaznak, és amelyek által a ház valóban „otthonná” válhat. A Takács S. Sándor által tervezett Buda-környéki villaépület egy olyan család számára épült, akik nagy hangsúlyt helyeztek a természetes fényre és a közös beszélgetéseknek teret adó nappali helyiségre.

Egyszerűen szép – fogalmazódik meg a villaépület láttán, és a közhelyesnek tűnő szavak mögött valódi tartalom bontakozik ki. Egy olyan sallangmentes és átgondolt építészeti szemléletmód (filozófia), amely sikeresen mentes marad mindennemű hivalkodástól, magamutogatástól és öncélúságtól. Pusztán csak a pontos megrendelői igényekre szabott, élhető és az egyszerű szépséget felmutató ház, amely nem bontja meg a környezetét; aki pedig bármennyire tájékozott is a kortárs villaépítészetben, pontosan tudja, hogy ez mennyire nehezen és ritkán megvalósítható szempont. Nincs grandiózusság a léptékben, a két szinten létrejött 180 négyzetméter egyúttal a megrendelői mértéktartást is tükrözi – talán fölösleges is kihangsúlyozni, hogy a jelenkori kultúrában ez milyen sokadlagos szempont csupán.

A homlokzat alapvetően a fehér szín, a fa burkolat és a nagyméretű üvegfelületek hármasságára épül. Az üveg egyébiránt a ház egyik fő szervező eleme, hiszen növeli a természetes fény bejutását a belső terekbe. Teszi mindezt oly módon, hogy az utcafrontról megtartja az intimitást, a bejárati ajtó átlátszóságát belső eltolások ellenpontozzák.

A villaépület egyik legérdekesebb és legszokatlanabb mozzanata a térszervezésben rejlik. A megrendelők számára rendkívül lényeges volt, hogy egy-egy hosszú nap után a nappali helyiségben együtt tudjanak lenni, és a telek adta kilátási lehetőséget, a zöldfelületek jelenlétét minél inkább ki tudják használni. Ebből kifolyólag a nappali helyiségek a ház emeletén kaptak helyet, míg a felnőtt és a gyermek hálók a földszinti részben helyezkednek el. A konyha-étkező-nappali egybefüggő üvegfelületei a természet elemeit gyakorlatilag a belső tér részévé teszik, szükség esetén természetesen árnyékoló megoldásokkal.

A két szint közötti átjárást egy – az épület „testéből” kitüremkedő – feljáró biztosítja, amely az üvegfelületeinek köszönhetően szintén rendkívül világos. Noha a térszervezés sajátossága dilemmát okozott, és a megrendelők is elbizonytalanodtak időnként, a benne élés során nem volt többé kérdés, hogy a számukra legjobb lehetőség valósult meg, így a szokatlanság valóban érvényessé vált. Mivel a telek rendkívül jó zöldfelületi adottságokkal bír, mind a földszinti, mind pedig az emeleti megoldások biztosítják a zöldbe, illetve a medencéhez történő kijutást.

Fontos megemlíteni a környezettudatos megoldásokat,amelyek szintén nem szokványos sémát követnek. Ennek talán legizgalmasabb eleme a napelemek használata, illetve annak nem is elsősorban épületgépészeti, hanem esztétikai dimenziója. Mivel egyre több családi házat szerelnek fel napelemekkel, magunk is megtapasztalhatjuk, hogy ezeknek a tetőn történő elhelyezése nem csupán látható, de a legtöbb esetben domináns elemmé is válik. Ezen felül a minimum 30 fokos magastető-előírás ellenére az építtető inkább egy lapos tetejű karaktert szeretett volna látni.

Úgyhogy e két szempontból kiindulva inkább több kis kontyolt haránttető lett a megoldás, ami a délre tájolás okán a legjobb hatásfokkal működteti egyúttal a napelemeket is. Ez nem csupán a tetőszerkezetet tette izgalmasabbá, hanem egyszersmind el is rejtette a napelemeket, így egyáltalán nem uralkodnak el látványban, vagyis nem határozzák meg a tető küllemét. A házban emellett hőszivattyús rendszer került beépítésre, a kerti öntözőrendszer vízellátásához szükséges csapadékvizet pedig két 10 köbméteres, felszín alatti tartály biztosítja.

Gazdasági megfontolások miatt külön épületgépészeti helyiség nincs a házban, az egyes gépészeti egységek a villa különböző helyiségeiben kerültek elhelyezésre. A gazdaságosság a ház létrejöttének fontos eleme volt, a nagy bravúr pedig abban rejlik, hogy mindez nem látható számunkra. Noha minőségi anyagokból épült és sokrétű gépészeti megoldásokkal bír, ezzel együtt is sikerült olyan árfekvésben megvalósítani, mint egy budapesti, 90 m² körüli, új építésű társasházi lakást. Ebben fontos szerepet játszottak a visszafogott helyiségméretek, a kazánház, a pince és a garázs hiánya (külső kocsibeálló biztosításával), a rendkívül kis különbség a bruttó és a nettó alapterület között, illetve az előregyártott elemek (pl. nyílászárók) nagymértékű használata a helyszíni falazott technológia helyett.

Takács S. Sándor Buda-környéki villaépülete a kortárs építészet egy olyan vonatkozására mutat rá, amely az ilyen jellegű házak esetében kevéssé szokott szempontként megjelenni: ez az esztétikum, minőség és gazdaságosság paramétereinek párhuzamos megvalósítása. Természetesen mindehhez szükség van olyan megrendelőkre is, akik számára nem elsődleges szempont a helyiségek minél nagyobb méretezése (jól mutatja mindezt, hogy a szülői „master” hálószoba is 13 négyzetméter alatt maradt), viszont fontos a minőségi, de nem hivalkodó anyagok és megoldások preferálása. Végeredményben egy olyan családi ház épült, amely kiválóan használja ki a telek és a zöldfelület adta lehetőségeket; letisztult, szép vonalvezetésű és arányú tömegkezeléssel bír, és a négyfős család igényeihez alkalmazkodik azon az áron is, hogy a szokványos térelrendezési sémákat felülírja. Minden szempontból bátor és becsülendő értékszemlélet, amely az épület hátterében húzódik.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!