Elszigetelt modernizmus a Duna közepén

Lupa-sziget az OCTOGON online lencséjén keresztül

• Szöveg: Gollob Lilla
• Fotó: Farkas-Zentai Lili
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A Lupa-sziget sajátos, lábakra állított modern épületei együtt élnek és lélegeznek a Dunával. Az egész hely szellemét a természet élvezete és a folyónak való alávetettség kettőssége hatja át. Azért cserébe, hogy a tulajdonosok a fővárostól egy köpésre élvezhessék a sziget végtelen nyugalmát, bevállalják mindazokat a kényelmetlenségeket, amik egy ártérrel, és egy olyan üdülőterülettel járnak, amelyet kizárólag a vízen lehet megközelíteni. 

A cikk a júniusi, tematikus Dunára fókuszáló hónapunk záróakkordja, a hazai dunai építészet egyik legemblematikusabb példájának bemutatása. Egy szó szoros értelmében elszigetelt világé, amely a budapesti kiépített rakpartok ellenében összeolvad a vízzel, és amely egy egyedülálló építészeti „stílus-zárványt” alkot. A természetért és az építészetért rajongó budapestiként érthetetlen, hogy a Lupa-élmény eddig kimaradt az életemből, most először jártam a szigeten. Kalauzom, és (rendhagyó módon) az anyag fotósa, Farkas-Zentai Lili, az OCTOGON online főszerkesztője volt, aki gyerekkora óta visszajáró üdülő. 

A nagyjából 800 méter hosszú és 100 méter széles, orsó alakú sziget a Duna szentendrei ágában fekszik. Korábban legelőként és gyümölcsösként használtak, névadója a pomázi-szerb származású Luppa család. Luppa Péter a sziget birtokosa rajongott a Dunáért, fiatalon Bécsből a Fekete-tengerig hajózta végig, később pedig a környék országgyűlési képviselője lett. Életének és a szigethez fűződő kapcsolatának történetét ma egy kiállítás foglalja össze az Országgyűlés üdülőjének emeletén. A harmincas években a Helvétia Építő és Ingatlan Rt. vásárolta meg a területet a Luppa-család örököseitől, majd a partok megerősítése után közművesítették, parcellákra osztották és a tehetősebb budapesti polgárság körében reklámozták. Ezzel egy időben ültették a ma már védett, a szokásosnál magasabbra törő platánsort is. 

Az akkor kialakított hatvan, többnyire partkapcsolatos telek gyorsan elkelt, amiben jelentős szerepe volt a korszakban tomboló nyaralás és sportos életmód kultusznak. 1941-ig harminchárom ház épült,  a sziget pedig megtelt izgalmas karakterek – politikusok, művészek, ügyvédek, orvosok, szerkesztők és gyártulajdonosok – sorával. A teljesség igénye nélkül telek tulajdonos lett Bacsó Péter rendező, aki az első filmjét, a Nyáron egyszerűt is Lupán forgatta, Molnár-C. Pál festőművész, akinek visszatérő múzsája volt a teraszokon ejtőző Luppai Vénusz, vagy Hatvany Lajos irodalomtörténész, aki a Nyugat folyóirat egyik alapítója volt. 

Az építkezések során a nyaralók többsége már a kezdetektől felvett egy karakteres, letisztult, funkcionalista stílust. Le Corbusier, a modern építészeti stílus egyik legfontosabb karaktere, a lupai építkezések előtt nem sokkal, 1926-ban fogalmazta meg az 5 pontból álló manifesztóját az új építészetről: 1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől 2. A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás 3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása 4. Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé 5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapos tető. 

Ezek az elvek Magyarországon sehol sem valósultak meg koncentráltabban – bár itt sem vegytisztán – mint a Lupa-szigeten. A másik emblematikus példa erre a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep, amit egy évvel korábban készült el, és amely szintén Helvétia Építő és Ingatlan Rt. nevéhez fűződik. Ezen a pasaréti lakótelepen azonban nem alkalmazták Corbusier öt pontja közül az elsőt, az épület lábakra állítását. Lupán ez életbevágó volt: a pillérek itt nem szimplán a természetnek adnak vissza területet, hanem a rendszeres áradásokkal szemben védik a lakótereket. Corbusier pontjai közül a legkevésbé a szalagablakok valósultak meg: ebben a tekintetben az épületek többnyire a hagyományos téglalap, vagy hajóablakokra reflektáló kör alakú nyílásoknál maradtak. 

A stílusbeli megfontolások mellett a puritán épületek szintén kéz a kézbe jártak a funkcionalizmussal. A szigetre nem vezet híd, ezáltal az építkezések során mindent kizárólag hajóval lehet átszállítani, ami nagyjából megháromszorozta a költségeket. A felesleges formai burjánzások és ornamentikák így csak tovább fokozták volna a kiadásokat. A sziget „stílusdiktátora” az egyik első beköltöző, Kozma Lajos építész, iparművész volt. Kozma munkásságában érdekes pálfordulás figyelhető meg, korábbi díszes stílusa a harmincas évekre lecsupaszodott, és a nemzetközi modern irányzatokhoz kapcsolódott.

„Kozma Lajos átmeneti korban élt, társadalmak és ideológiák változásának idején, a ki nem alakult polgári építészet dekadenciájának és a forrásban lévő új építészet ütközéseinek, keveredéseinek rövid építéstörténeti szakaszában. A szecesszióból s a romantikus – népi-nemzeti – barokkból indult el, hogy – érzékenyen reagálva az új európai áramlatokra – elérkezzék – kortársai közül egyedül – az új építészetig. Elérkezzék, de úgy, hogy egyéni zamatként minden korszerű művében érezhető legyen az emlékezés erre az indulásra” – emlékezett róla Major Máté 1949-ben, a Kozma által alapított Új Építészet folyóiratban, egy évvel az építész halála után. A Lupa-szigeti nyaralója ennek az új, modern alkotói érájának egyik első és legfontosabb munkája.  

Platán sor 8. alatti vasbeton épület lábai ívesen kapcsolódnak a ház testéhez, az elülső terasz pedig egykor nagyvonalúan kinyúlt a Duna fölé. Ma már alacsonyabb vízszint, így a terasz általában a szárazföld felett lebeg. Az épület karakteres vörösre festett korlátja a hajókat idézi, a teraszajtók pedig visszanyúlnak Kozma korábbi alkotói korszakához, és egy kétszárnyas pajta ajtóra hasonlítanak. A Kozma-ház műemléki védettség alatt álló testvér épülete rögtön mellette található, amit felkérésre tervezett az építész, hasonló tömegformálással, a sajátjával egyező nyílászárókkal és korlátokkal. Kozma elvileg egy másik, sárga-kék épület bővítésénél is közreműködött, de a többi szomszéd is előszeretettel inspirálódott tőle. Egyrészt formaalkotás és anyaghasználat terén, de a vörös részletek, és a hajókorlátszerű elemek is gyakoriak, amelyek bizonyos épületeknél a napozóként funkcionáló lapos tetőre vezetnek. 

Kozma mellett más, a korszak jelentősebb modernista építészei, Forbát Alfréd vagy Körner József is terveztek nyaralót a szigeten. Az első épületek között volt a Farkas Endre és György által tervezett rámpás (és szalagablakos!) hófehér ház, amely a Soros család birtokában állt. A nyolcvanas-kilencvenes évek kiemelkedő alkotása pedig Dévényi Tamás üvegezett híddal összekötött nyaraló párosa, amire az építész munkássága egyik legkedvesebb projektjeként emlékezik vissza.

A szigorúan modern épületek sorát megtöri pár régi és új elütő részlet. Ilyenek például a lábakra emelt fa kempingházak, a színes üveg kompozíciók, egy székelykapu, vagy az új, extra magasra emelt „gólyaláb” épületek. Az utóbbiak a katasztrófavédelem új előírásának eredményei: pár éve határozták meg, hogy a lábaknak, az eddigi legmagasabb árvíznél is egy méternél magasabbnak kell lenniük. A szigetlakók egy része azt vallja, hogy ez az egyeztetés nélküli rendelet sérti a sziget esztétikai összképét, hiszen nagyban elüt a korábban 2-3 méter körüli pillér méretektől.

Lupa egyedi hangulatához a sajátos építészeti állományon és a természeti értékeken kívül hozzájárul még az ikonikus Ebihal büfé a kompátkelőnél, ami mellett jelenleg a Bivak építészeti stúdió mobilis szaunája várja az érdeklődőket a dunai csobbanás előtt. Átkelve pedig kihagyhatatlan állomás Sanyi bácsi büféje, amire a helyiek Lupa szívcsakrájaként hivatkoznak. A sziget művészeti vonatkozása is tovább él, 2015-ben megalakult a rezidencia programok szervezésével foglalkozó LuppArt művésztelep. 

A Lupát akár egy szabadtéri építészeti kiállításként is értelmezhetjük, amely ma 85 darab, korhű és kortárs, jobban és rosszabbul sikerült, de mindenképpen figyelemre méltó épülettel várja a szigetre térőket. Egyszerre korlenyomat a harmincas évek modern építészetéről, ám a teljes konzerválódás helyett folyamatos mozgásban marad, csakúgy mint a folyó áradó és apadó vízszintje, amitől egyik évben sem dőlhetnek hátra a tulajdonosok.