Szovjet női beategyüttes, fontos városi kiállítások és IBUSZ-képviselet összhangjának fontos helyi, horizontális leképeződése.

Kedves László Könyvműhelye gondozásában tavaly megjelent Salgótarján modern építészete 1945-1990 című hiánypótló sétakönyv 2023-ban az OCTOGON online-ra költözik: minden hónapban egy, a szerző, Hartmann Gergely és a kiadó-szerkesztő Kedves László által kiemelt salgótarjáni épületet mutatunk be – Gulyás Attila nagyszerű fotóival – egy precízen kigondolt ritmus mentén. Ezúttal íme a salgótarjáni művelődési ház (ma József Attila Művelődési és Konferencia Központ).

 

Két évvel a szálló átadása után készült el a Főtér másik meghatározó új középülete, a művelődési ház. Bár két különálló épületről van szó, amelyeket két különböző építész tervezett, mégis egységes kompozíciót alkotnak. Míg a hotel inkább a távolból érvényesül, addig a művelődési ház horizontális kompozíciója erős helyi kisugárzásával szervezi a teret maga körül. A földszintjének egyik szárnyába költözött eredetileg a megyei könyvtár, amely az 1980-as évek végére új, jóval nagyobb épületet kapott. A szálloda irányában a földszinten könyvesbolt és képcsarnok volt, a főbejárat két oldalán pedig az IBUSZ helyi képviselete működött. 
 


Az utcáról az előcsarnokba érkezünk, ahonnan lépcsők indulnak az emeleti foyer-ba. Ennek egyik oldalát Blaskó János festőművész impozáns 120 m²-es mozaikja díszíti, míg másik oldalának hatalmas üvegfalán át a város és a mögötte elterülő táj tárul a szemünk elé. A múzeum épületének átadásáig ez volt egyúttal a város legfontosabb kiállítótere, például a neves Salgótarjáni Tavaszi Tárlatok helyszíne is.

Innen érhetjük el a 650 fős nézőteret. Belsőépítésze Hornicsek László volt, és máig őrzi közel eredeti állapotát. Számos színházi előadás, könnyű- és komolyzenei koncert helyszíne volt. 1974 áprilisában például Rhoda Scott amerikai jazz-zenész, majd még ugyanezen a tavaszon, májusban a Gyevcsáta nevű szovjet női (!) beategyüttes lépett fel.

Az épület – bár az eredeti nyílászárókat lecserélték – a folyamatos karbantartásnak és használatnak köszönhetően jórészt őrzi eredeti megjelenését.
 

Művelődési ház – Salgótarján, Főtér 5.
Tervezők: Szrogh György (Közti)
Épült: 1966

 

„Salgótarján építése olyan, mint egy folytatásos építészeti regény” – írta 1976-ban a Magyar Építőművészetben Kubinszky Mihály építész, építészettörténész. Ennek az épített regénynek, megvalósult utópiának egy lenyomata ez az útikalauz. Az egyes épületek, mint a regények szereplői, önmaguk jogán is érvényes, sőt kivételes egyéniségek, de a történetet az egymással való kapcsolatuk, interakcióik jelentik. Ezeket a fő- és mellékszereplőket mutatja be ez a könyv. Magát a történetet pedig az olvasó személyesen élheti át igazán sétái során, miközben bejárja ezt a kivételes és sokrétű városépítészeti együttest.

Kedves László Könyvműhelye gondozásában megjelent Salgótarján modern építészete 1945-1990 című kötet többek között az ISBN könyv+galériában is megvásárolható erre a linkre kattintva.


És hogy még inkább kedvet csináljunk a könyvhöz, olvassátok el Zöldi Anna „Tiszta Amerika” című írását az OCTOGON online-on ITT.

 



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

MUKI, a világító betontérkő

MUKI, a világító betontérkő

Az S39 Hybrid Design tervezői fényt hoznak a talpunk alá.

Tiszta Amerika

Tiszta Amerika

Salgótarján modern építészete 1945-1990.

Tanösvény a városban? Naná!

Tanösvény a városban? Naná!

Kortárs térhasználat Salgótarjánban.

Hirdetés