Az Oscar-gálán taroló koreai filmben egy épület képzi le a társadalmi berendezkedés szélsőségeit.

Leképezheti a fennálló társadalmi berendezkedést egy épület? Lee Ha Jun látványtervező olyan épületet valósított meg, amelyben a minimalista homlokzat mögött végtelen komplexitás és gazdag szimbólumrendszer rejtőzik.

A legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv és a legjobb nemzetközi film díját is elnyerte a dél-koreai Bong Joon-ho (Pong Dzsunho) filmje, az Élősködők a vasárnap esti a 92. Oscar-gálán. Külön említésre méltó, hogy nem angol nyelvű film még nem vihette haza korábban a legjobb filmért járó szobrot. A film számos érdeme közül az egyik a térhasználat.

A film plakátja a LaBocaDesigntól - az Oscar balra, az asztal alatt

Bong korábban is látványosan alakította filmjeinek tereit, a 2013-as Snowpiercer – Túlélők viadala című filmjében egy vonat egymást követő vagonjaiban rendezi újra az emberiség nációit. A vonat első kocsijaiban a gazdagok élnek tágasan és kényelmesen. Ahogy haladunk egyre hátrébb, úgy ismerjük meg a társadalmi osztályok egyre mélyebb rétegeit, míg elérünk az utolsó vagonig, ahol szegények ezrei nyomorognak a sötétben. Az Élősködők tehát nem a semmiből érkezik, mégis sok újdonságot mutat.

Horizontálisról vertikális irányra váltunk, illetve a társadalmi paletta két szélsősége mutatkozik csak meg, így a kapcsolódás helyett a kontraszt lesz az irányadó.

Adott a lecsúszott, pincelakásban élő, négytagú Kim család, és a dombon élő gazdag Park család – ez utóbbi házában bontakozik ki a  cselekmény.

Milyen is ez a ház? A történet szerint a házat egy híres koreai építész tervezte, eredetileg saját magának, majd idővel elköltözött. A valóságban azonban a produkció egy üres telket vásárolt, ahol a nulláról építették fel a díszletet. A Park-házhoz összesen csak négy díszlet épült, amelyeket az utómunkálatok során illesztettek össze.

A néző a film első harmadában a barátját helyettesítő „angoltanár”, Kim Ki-woo szemén keresztül fedezi fel a ház építészetét. Az elsődleges tér a hatalmas, nyitott nappali a konyhával, és a kettő között egy rövid, széles lépcsővel. Hosszú lépcsősor vezet az emeletre és a pincébe egyaránt. A konyhából további lépcsősor vezet egy, a ház alatt húzódó rejtett föld alatti bunkerig.

A nagyvonalú, mégis zegzugos terek kulcsfontosságúak a történetmesélés szempontjából: egyfajta fedezékként funkcionálnak, amikor a filmben hallgatóznak, rejtőzködnek, különböző tárgyakat rejtenek el.

A gazdag családi ház berendezésénél a kellékekre is nagy hangsúlyt fektettek, ami sok pénzébe került a produkciónak. A bútorokat, az asztaloktól a székekig és a lámpákig, egy Bahk Jong Sun nevű modernista asztalos készítette, egyedi igények szerint. A cseresznyefából készült asztal 19 800 dollárba, az ebédlőasztal 22 300 dollárba került. Seungmo Park acélból készült erdőt ábrázoló műalkotása, a Maya 2078 pedig 120 000 dollárt számlál. Nem csoda, hogy a film cselekményében a Park család a házat szinte szentélyként tiszteli. Ahogy állandóan kapcsolatba lép a szereplőkkel, a ház maga is már-már főszereplőjévé lép elő.

A rendező szerint a színészi játékra is hatással volt a szokatlan, különös környezet, másfelől a föld alatti bunkerhez vezető hosszú lépcsősorra azért is szükség volt, mert az egyik jelenetben végigszáguldunk az egész téren, a bunkerből a lépcsőn át a konyhába, majd tovább, a nappalin keresztül ki a kertbe.

A Kim család pincelakásának megtervezése szintén kihívást jelentett, de egészen más szempontból. Álomvilág helyett igazi valóságot kellett sugároznia. A rendező nyilatkozata szerint még a koreai közönség sem vette észre, hogy az alagsori lakás, és az azt körülvevő, raktárakkal és házakkal teli sikátor épített díszlet volt – ugyanis valódinak hitték. Mindezt úgy érték el, hogy a kormány által lerombolt fejlesztési területekről szerezték be az anyagokat, így a lakást nagyrészt leselejtezett berendezési tárgyak alkotják: ajtók, ablakok, csempék, keretek, sőt még az elektromos vezetékek is használtak. Ezáltal a kopás és a szennyeződés hitelesen jelenik meg a vásznon. 

A gyártó-tervező csapat a Kim családot övező szomszédságnak is különálló történeteket készített, húsz épülettel, amely mintegy negyven háztartást jelentett – az ott élő lakók karakterét szintén kidolgozták.

Látvány terén pedig érdemes tenni egy kirándulást a film – szintén lenyűgöző – plakátjaihoz is, a hivatalosokon túl fan arttal, sokféle nyelven, humorral.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A móló lebeg, és az ember a vízen jár

A móló lebeg, és az ember a vízen jár

Izgalmas film készült Christo Javasev vízen járós projektjéről, amelyet megnézhetsz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Nők a Bauhausban

Nők a Bauhausban

Ez volt az első oktatási intézmény, amelyet nyíltan látogathattak nők, ám a feltételek itt sem voltak egyenlőek.

Ezt az öt filmet nézd meg az Építészeti Filmnapokon!

Ezt az öt filmet nézd meg az Építészeti Filmnapokon!

Március 7. és 10. között újra Budapesti Építészeti Filmnapok a Toldiban.

Hirdetés