Cikkünk a 209-es, 2026/5-ös lapszámunkból közöljük.
Művészettörténészek kezdeményezésére indult társadalmi összefogás azért, hogy Lugossy Mária Forradalom Lángja című emlékműve visszakerüljön eredeti helyére, a Parlament elé.
Többszörösen összetett képletre kellett megoldási javaslatot adniuk azoknak az építészeknek, akik elindultak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campus utolsó elemének megtervezésére kiírt pályázaton. A megvalósítandó programnak ugyanis meg kellett felelni a több irányba való illeszkedés és az összetett funkciók által támasztott igényeknek, ugyanakkor az együttes sokoldalúságát úgy kellett finoman elkülöníteni, hogy mindeközben az egész épütetkomplexum megtartson egy egységes nyelvezetet.

A beérkező pályaművek közül a Fazekas Artur vezető tervező és az Óbuda Group – korábban Óbuda-Újlak Zrt. – által benyújtott elképzelés valósulhatott meg. Nekik kellett a Pollack Mihály-féle örökséget folytatni, vagy ahogy ők fogalmaztak: befejezni, lezárni. Az 1808-ban alapított Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia építészeti alapjait ugyanis Pollack tette le az 1836-ban elkészült klasszicista főépülettel, valamint a különböző kiszolgáló-épületekkel és a lovardával. A katonai képzés egészen a második világháború idejéig zajlott a falak között, majd a komplexum elvesztette eredeti funkcióját, főépületébe az ELTE egyes tanszékeinek irodái költöztek, a fedett lovardában pedig az Alfa mozi működött, ami 1992-ben leégett.
A leromlott állagú Ludovika épületegyüttes megújulásának első lépése a mozi helyén kialakított, 1996-ban megnyílt Természettudományi Múzeum volt. 2012-ben kormányzati döntés nyomán indult újra a katonai felsőoktatás a Ludovikán, és alapították meg a korábbihoz képest lényegesen összetettebb funkciójú Nemzeti Közszolgálati Egyetemet. A folyamatosan fejlődő campus utolsó elemeként készült most el az északi oldal méretes épületegyüttese, amely képzési központot, irodákat, kollégiumot és egy tűzoltóállomást is magába foglal.

A területen eredetileg istállók álltak, majd sokáig kihasználatlan volt, a Ludovika tér csonkán maradt. A mostani épületegyüttes ezt a hiátust kívánja pótolni úgy, hogy közben kapcsolatot teremt az Orczy kert és az abba befutó Illés utca között, valamint kellő térfalat kínál a téren és a parkon kívül a Korányi Sándor utcának is. Ezt a többtengelyű csatlakozást sikerült úgy megoldani, hogy az minden irányba teljes lehessen. A gyújtópontba egy díszkút került növényekkel, valamint az intézmény névadójának, gróf Széchenyi Ödönnek – a hazai állami tűzoltóság megszervezőjének – a mellszobrával, Solti András alkotásával. Az így létrejött teresedés agoraként is szolgál, ami egyfajta párbeszédbe is kerül a szemközti Füvészkert sarkával. Az együttes lényegében két fő egységből áll: egyrészt a Ludovika tér záróelemeként szolgáló, kisebb volumenű épületből – amely tömegében, megformálásában, ritmusában a szomszédos volt lovardára, a mai Természettudományi Múzeumra reflektál és szinte testvére annak.
A másik az összetettebb tömb, ami mind alapterületében, mind magasságában túlszárnyalja társát, egyszerre képez térfalat a szomszédos utcának, ugyanakkor a kert felé U alakban kinyílik, hatalmas szárnyakkal öleli magába a rekonstruált rózsakertet. Ennek kiépítése során, a földmunkák alkalmával egy 18. századi vörösmárvány kút került elő a mélyből, ami most megfelelően restaurálva kapja vissza eredeti szerepét. A két egység közötti összekötő szárny alsó szintjei árkádos átjárót képeznek, amely lényegében az Illés utcát vezeti be a campus területre.

A funkcionális összetettséget különböző finom építészeti jegyekkel jelölik. A külső homlokzaton az eltérő ritmusok utalnak a belső használatra: irodák és oktatótermek részlegére, kollégiumra, valamint a Katasztrófavédelmi Intézet bázisára, belül a következetes színhasználat jelöli az eltérő funkciókat. Emellett a teljes homlokzati kialakítást a visszafogottság jellemzi, amit leginkább a campus Pollack-féle nyugodt, kiegyensúlyozott világához való igazodás indokol.
A lábazat kövezése a múzeumra és a főépületre utal, a felsőbb régiókban pedig hol fehér vakolást, hol pedig különlegesebb, kompozit alumínium lemez kiképzésű, nagytáblás mezőkitöltéseket találunk, amelyek a nyílászárók közötti falszakaszokat borítják. Ezek elbillennek a különböző irányokba, így a surlófények játékának köszönhetően a homlokzat minden napszakban más és más arcát mutatja. A magastetőkre hagyományos vörös cserepezés került, a padlástér pedig decensen rejti magába a gépészetet. Az ablakokon központilag szabályozott okosárnyékoló-rendszer segíti az energiahatékony működést.

A Korányi utca felőli kis tér szolgál a központi főbejáratként, innen érhetőek el a különböző funkcionális egységek. Az oktatási tömbbe a felszín alá vezető díszlépcsőn keresztül jutunk le, azon kiképzett pihenő- és ülőfelületekkel. A lépcső egy tágas aulába vezet, amelyből az étterem és az amfiteátrum előtere nyílik, kifelé pedig csatlakozik az előtéri süllyesztett teraszhoz, ami egy újabb lépcsősorral teremt kapcsolatot a campus többi részével, valamint elágazva az Illés-kút mellett, a Ludovika térrel is. Az oktatási tömb magját az az ovális, felfelé gyűrűsen táguló, fával burkolt amfiteátrum adja, ami szinte külön életet él, ház a házban elvvel. Mögötte zöld növénnyel felfuttatott nyitott lépcsőház – ez a megoldás egyébként az épületegyüttesben több helyen is visszaköszön –, ami a különböző előadó- és kisebb szemináriumi termekhez vezet. Ahol lehet, a diákok számára minél több pihenő-, tanuló-, beszélgetősarkot alakítottak ki.
A méretesebb tömb legnagyobb részét az oktatást segítő adminisztratív részleg irodái, valamint egy 220 fő befogadására alkalmas, kényelmes kollégium alkotja, amit a megfelelő közösségi terek – a szintenként kialakított társalgóval, étkezővel kibővített konyhák – egészítenek ki. A keleti szárnyon a katasztrófavédelmet és a nemzetbiztonsági oktatást szolgáló tereket hozták létre szintén irodákkal, egy négy szerkocsi-állásos gyakorló- és aktív vonulós tűzoltóállomással, valamint a hozzá csatlakozó laktanyával.

A Ludovika Campus most megépült tömbje záróelemként méltó módon, visszafogottan reflektál a korabeli fő- és melléképületekre, egyben a terület építészeti lezárását is megadja, hiszen megléte óta most áll össze először az Orczy kertet körbelelő épületegység.
Tervezési év: 2022 – 2023
Kivitelezési év: 2024 – 2026
Nettó alapterület: 24 972 m2
Generáltervező, építészet: Óbuda Group
Elnök: Lipcsei Gábor
Vezérigazgató: Kálmán Péter
Vezérigazgató-helyettes: Germán Géza
Felelős vezető tervező: Fazekas Artur
Vezető tervező: Plájer János
Projektvezető (tervezés): Korcsák Jeliszej
Projektvezető (tervezői művezetés): Szücs Tamás
Építész munkatársak: Erdélyi László, Farkas Ádám, Hegyi Gábor, Jakab Eszter, Jeszenszki Anett, Lipcsei Csilla, Makovics Eszter, Priboj szki Szabolcs, Silló Dániel, Nagy Zoltán
Tartószerkezet: Óbuda-Újlak Zrt.
Vezető tervezők: Vértesy Tamás†, Mihucz Levente
Tartószerkezet tervezők: Mihálszkyné Fazekas Katalin, Skenderija Dejan, Bognár-Varga Zsófia, Csongrádi Péter, Hajdú Sára, Horváth Áron, Máté László
Belsőépítészet: Óbuda Group
Belsőépítész tervezők: Balogh Boglárka, Soós Márta, Molnár Andrea Éva
Tájépítészet: vezető tervező: Szloszjár György
Tájépítész tervezők: Helfrich Franciska, Fülöp Borbála
További képek és rajzok a cikk végén találhatók!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.


