Az Orczy-kert rekonstrukciójáról beszélgettünk Szloszjár György tájépítésszel.

Budapesten különösen kevés műemléki védettségű történeti kert, park található, közülük az egyik az Orczy-kert, ami a Ludovika Campus-projekt keretében újult meg. Hogy mit is nevezünk Orczy-kertnek, milyen értékei vannak, és hogy mi lett volna ha… többek között ezekről is beszélgettünk Szloszjár György tájépítésszel, a Garten Studio Kft. vezető tervezőjével.

Orczy-kert rekonstrukció - fotó: Bujnovszky Tamás

A Kerttörténeti Tudományos Dokumentációban az áll, hogy a Ludovikához kapcsolódó kert önmagában is műemlékként védett. Mit jelent ez a gyakorlatban a tájépítész számára?

SzGy: A műemléki védettség jelentette a vezérfonalat az Orczy-kertnél. Viszonylag kevés történeti kertünk van Magyarországon – a legtöbb inkább kastélyhoz kapcsolódik, azzal együtt élvez védettséget, vagyis egy „saját jogán” védett park, ráadásul Budapesten belül különösen nagy érték. Sajnos a kezelése során ez nem tükröződött, a terület – bár népszerű volt – erodálódott, a zöldfelületet vegyes beépítés határolta. Két út állt a beruházó előtt: vagy lebontja ezeket az épületeket és utána rehabilitálja a kertet – visszaállítva az eredeti nagyságát –, vagy ezeken, a kerttől már elvett területeken új beépítések történnek. Az utóbbi gondolat mentén valósult meg az NKE beruházás, így a történeti kertként nyilvántartott park határa az új Szabályozási tervben beljebb húzódott. Bár tájépítészként érthetően a nagyobb mértékű rekonstrukciót is támogattuk volna, az egységes intézményi funkció, az új épületek megjelenése bizonyos védelmet is nyújt, és intimitást kölcsönöz az Orczy kertnek.

Mit jelent a tájépítészetben az, hogy egy kert, egy park műemléki védettségű?

SzGy: Ahogy az épületeknél, úgy a kertépítészetben is megvoltak a meghatározó stíluskorszakok: barokk kert, tájképi kert, utóbbin belül a szentimentális kertek, még korábban a reneszánsz vagy kolostorkertek. Itt nem csak a növényanyagra kell gondolni, legfontosabb a kertek szerkezete, építményeik, úthálózatuk, burkolatuk, anyaghasználati sajátosságaik, díszeik, szobraik stb. Ezek a kertek, parkok egy épülethez hasonlóan komponált, szerkesztett terekkel, tengelyekkel rendelkeznek. Azoknál indokolt a műemléki védettség, ahol ezek a szerkezeti és épített elemek föllelhetők, kutathatók, megtalálhatók, illetve jól dokumentáltak. A műemléki védettség ezt a komplexitást hivatott megóvni. Az Orczy-kert a stiláris jellegzetességei alapján tájképi stílusú kert. Ahogyan például a Városliget, az Orczy-kert sem spontán kialakult, hanem tervezett park volt.

Melyik korszakot kellett a leginkább figyelembe venniük a rekonstrukció során?

SzGy: Nyilván ez a típusú tervezés egy kicsit „ingoványosabb”, mint egy épületnél, de azért a mi munkánk is úgy kezdődött, hogy a korabeli, különböző korszakokból fennmaradt terveket tanulmányoztuk, az ábrázolásokat alávetítettük a jelenlegi állapotnak. Megkerestük az egyezéseket, igyekeztünk az útvonalrendszert úgy igazítani, hogy az történetileg hiteles legyen. Több korszak volt. Már a Ludovika Akadémia előtt több évtizeddel létrejött a park, ez a korszak jelentette a kert egyik fénykorát. (A terület tulajdonosának, Orczy Lőrinc bárónak a fia, László 1750-1807 között hozta létre itt a korabeli Pest legnagyobb és legszebb angolkertjét, ami az 1830-1836 között megépült Mária Ludovika Magyar Hadi Tanoda, utóbb Ludovika Akadémia épülethelyének kitűzéséig nyilvános parkként működött – a szerk.) Idézve a szerzők, Dr. Fatsar Kristóf és Klagyivik Mária átfogó, számunkra sorvezető kerttörténeti dokumentációjából: „az Orczy-kert tehát nem egyszerűen a Ludovika környezete volt, hanem éppen fordítva: a kerthez épült fel az akadémia épülete.” Tehát a kert meghatározó, iránymutató volt a Pollack-féle Főépület tervezésekor, melyet egyébként nem a parkba, hanem a park mellé, annak határára építettek. Végül ez volt az az érett korszaka a kertnek, amit meg lehetett célozni a tervezésnél.
 

Szloszjár György tájépítész az Orczy-kert rekonstrukciójáról. Az interjú megjelent az OCTOGON Magazin Ludovika Campust bemutató különszámában


Mit nevezünk Orczy-kertnek? Hol vannak a határai: ahol a kerítések láthatók ma, vagy az épületeket is beleértjük?

SzGy: Az Orczy-kert – úgy gondolom, – akkor volt az épületével egységes park, amikor még csak a Főépület állt. Tulajdonképpen akkor lehetett azt mondani, hogy van egy park és a parkban áll egy épület. Ma úgy határozhatjuk meg a kert pozícióját, hogy vannak a campus épületei, amelyek közrefogják az Orczy-kertet. Noha patinás, védett épület, de szerintem már a 20. század elején épült Lovarda sem tartozik az Orczy-kerthez, nem tekintem a kert részének. Magának a Ludovika térnek is a kerttől független, önálló, hiteles történeti szerkezete van, melyet igyekeztek is visszaállítani (még ha helyenként az Orczy-kert Ludovika előtti részének is nevezik). De ennek az esetében sem beszélhetünk teljes történeti rekonstrukcióról, éppen úgy, mint az Orczy-kert esetében sem.

Miért nem?

SzGy: Mert ahhoz egy részletesebb kertrégészeti kutatás kell, ami itt nem történt meg, és funkcionális értelemben is tiszta program szükséges (nem fér bele például a rönkjátszótér vagy a kalandpark megtartása a védett területen belül). Ezért inkább rekonstrukciós célú megújításról beszélhetünk, amely alapvetően a tudományos dokumentáción, levéltári adatokon, ábrázolásokon, fotókon alapszik, de figyelembe veszi a parkhasználattal kapcsolatos beruházói/üzemeltetői döntéseket is. Minden kertstílusnak az egyik legnagyobb történeti értéke a szerkezete, és épp a kertrégészet hivatott arra, hogy feltárja, pontosan beazonosítsa ezt – például az útvonalakat, az alkalmazott anyagokat, kerti elemeket. Ma a szélesebb, térkő burkolatú sétány, a Campus körút jelöli ki nagyjából a történeti kert határát. A modernebb építészeti beavatkozások ezen a határon kívül történtek meg, kivéve a Csónakda épületet, amely új elem a parkban.

Hogyan sikerült összekapcsolni a fejlesztés eredményeként a „rekonstrukciós céllal megújított” történeti kert jelleget a mai igényeknek megfelelő, modern közpark funkciókkal?

SzGy: Ez minden történeti kertnél kihívás, és sajnos muszáj egy-két árnyvonalat is húznunk az összképbe. Ahogy mondtam, a szerkezet nagyon fontos. A tájképi kerteket nagy tisztásokkal, körötte „sűrűségekkel”, átlátási pontokkal, tóval alakították ki. Ez azt jelentette, hogy a növényállomány nagyon szerkesztett, komponált volt: tudatosan hagytak nyitott részeket, és két fás állomány között olyan átlátásokat, ahonnan séta közben föltárul egy épület vagy romantikus parkrészlet. Az Orczy-kert is ilyen tájképi kert volt, ami viszont az évtizedek alatt beerdősült: a faállománya nőtt-nőtt, valaki ültetett mondjuk egy emlékfát, a magoncokból méretes példányok lettek stb. Egy ilyen kert-vagy parkrekonstrukciónak szakmai szempontból az lenne a feladata, hogy az egykorvolt szerkezetet visszaállítsa. Ez jelentős számú fa kivágásával is jár, nyilván ezek pont nem a történeti fák volnának. Hiszen az lenne a lényeg, hogy megkülönböztessük azokat, amelyek odavalók, esetleg az eredeti korszakból marad idős – vagy legalábbis az eredeti térszerkezetet követő – példányokat azoktól, amelyeknek semmi közük a park eredeti geometriájához. Most erre nem volt lehetőségünk. Ha kimegyünk az Orczy-kertbe, és épp nem a tavon vagy a nagyréten vagyunk, olyan, mintha egy erdőben sétálnánk. Hogy ez így maradt, annak több oka is van. Szitokszó lett például mára a fakivágás, így gyakorlatilag nem – illetve alig – lehetett szakmailag indokolt lépéseket tenni a történeti parkszerkezet érdekében. De a történeti határon belül kerültük az éppen divatos, „trendi” megoldásokat. Itt vannak a legnagyobb zöldfelületek, rehabilitáltuk az íves vonalvezetésű sétányrendszert, itt a megújított tó, a szobrok, ezekben túl sok modern elem nincs. Rekonstruálandó épület, amelyet rajzok vagy épületmaradványok alapján lehetett, kellett volna rekonstruálni, nincs. Az útvonaltervezésben, bútorozásban, növényvilágban, kerti elemekben a jelenlegi Orczy-kert nem akarja fölülírni a régi, történeti réteget. És ami fellelhető volt, azt igyekeztünk hitelesen helyreállítani.
 

Orczy-kert rekonstrukció - fotó: Bujnovszky Tamás


Lehet tudni, hogy az egykori Orczy-kertnek mikből állt a növényállománya?

SzGy: Nem álltak rendelkezésünkre eredeti növénylisták, mert nem volt erre vonatkozó levéltári forrásunk, illetve maga a növényállomány is folyamatosan változott az elmúlt 200 évben. Ami leginkább előfordul a történeti kerteknél az egy-egy rendelés, vagy, hogy valamilyen díszkertészetből beszállítottak ezt-azt, de komplett növénylistákat ritkán találni. Inkább arra lehet hagyatkozni a növényfajtákban, hogy mi jellemző az adott időszakra. Az Orczy-kertben nagyon keveset lehetett ültetni az erdősödés miatt. A kevés kivétel között van például a Lovarda területe, ahol korábban egy járműtelep működött, talajszennyező ipari tevékenység folyt, ezért a területet először kármentesíteni kellett, így teljesen fátlan volt.

Milyen szobrok, kertdíszek maradtak meg eredeti állapotukban, és melyeket alkottak újra?

SzGy: Volt egy szoborprogramja a kerttörténeti dokumentációnak, amely „végigment” a szobrok történetén is, és hogy mit érdemes visszahozni erre a területre. A területen állt szobrok helyben maradtak, egyetlen új, a Kossuth szoborcsoport került be egy korábbi mellszobor helyére, de nem a Kerttörténeti Tudományos Dokumentáció vagy a stúdiónk tervei, hanem a megbízó igénye alapján.

Olvastam valahol, hogy a régi szivattyúházból kápolnát terveznek kialakítani…

SzGy: Pontosabban az volt az elképzelés (még Zoboki Gáborék ötlete), hogy nem az eredeti, 1888-as tervek alapján épült protestáns kápolnát építik vissza, hanem a funkciót költöztetik vissza, csak mai építészeti megfogalmazásban. Végül erre nem lett pénzügyi forrás, mint ahogyan a kerttörténészek által javasolt patakrekonstrukcióra sem. Arra sem jutott már a keretből, hogy a nagyréten automata öntözőrendszert alakítsunk ki, egy talajcsap-rendszer van, amelyről slaggal lehet locsolni a növényzetet. Az erdős részeken a sűrűség és az árnyékos területek miatt ez alapvetően rendben is van, de a nagyréten kifejezetten fontos lenne kialakítani az elmaradt öntözőrendszert. De nemcsak erre, hanem persze az utólagos, ötletszerű beültetések elkerülésére, a belső, murvás utak karbantartására, vagyis a gondozásra is nagyon odakellene figyelni a jövőben. Talán egy átgondolt, hosszú távú ápolási terv megvalósításával az Orczy-kert egyszer visszanyerheti eredeti tájképi szerkezetét is.


A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON Magazin Ludovika Campust bemutató mellékletében. 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Tarka teniszközponttól a zöld szőlészetig

Tarka teniszközponttól a zöld szőlészetig

A magyar építészet üde színfoltjai. 

"Számomra az építészet költészet" - Ferencz Marcel

Néprajzi Múzeum, proto-architektúra és az építész feladata. Ferencz Marcellel beszélgettünk. 

A hitelesség definíciójának margójára

A hitelesség definíciójának margójára

Rendhagyó gondolatok Szabó István vizafogói templomának újjáépítéséről Katona Vilmos tollából. 

Hirdetés