A You Are Hotel helyi védelem alatt álló homlokzata nem csupán a modern építészet ragyogó példája

Cikkünk a 207-es, 2026/3-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Szira Péter
• Fotó: Bolla Zoltán
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Azt mintha már az évek óta egyre nagyobb számban ide-oda vonuló turista jelenléte végképp igazolta volna, hogy a szálláshely-létesítésre koncentráló befektetői bizalom nem alaptalan Budapest vonatkozásában: ez a város régiós, sok meglepetéssel kecsegtető központ marad, a turizmusba és az idegenforgalomba áramló befektetések pedig nem lesznek kútba hajigált összegek. Különösen meggyőző, hogy nem gyors pénz keres magának hirtelen realizálható hozamot. Hosszas tervezés előzte meg a hotelüzletágban terjeszkedni kívánó, francia hátterű befektetőt, hogy a Palotanegyed egy rejtett kincsét adja vissza városi használatba. A You Are Hotelnek helyet adó épület változatos múltja és gondos, értő kezek vezette felújítása elegendő muníciót szolgáltat egy reményt keltő, Budapest fejlődését is szolgáló jövőnek.

A Szentkirályi utcai Stühmer csokoládéüzem épülete évtizedekig a Palotanegyed egyik különleges, de méltatlanul elfeledett, rejtőzködő házainak sorát gyarapította. Sok van mi csodálatos, de a csokinál nincs csodálatosabb, idézzük meg a Madách Imre-epigon Hakapeszi Makit, Kemény Henrik dörzsölt és kizárólag csokoládét habzsoló bábfiguráját a Stühmerek nevét viselő épület kapcsán. Tanulságul érdemes lesz röviden felidézni a kiegyezés utáni Budapest első aranykorához nem csekély mértékben hozzájáruló csokoládés és cukorkás dinasztia megállapodásának és gyarapodásának történetét a magyar Királyság fővárosában. (Zárójelben azt sem haszontalan invokációként rögzíteni, hogy koronként változó erkölcsi imperatívuszok befolyásolták a hazai üzleti világ meghatározó személyiségeinek viszonyát az egyéni és a közösség gyarapodásának arányosításához, és az elég meghökkentő végeredmény szerint 150 év sem volt elegendő, hogy az általános emberi minőség ilyen értelemben akárcsak megközelítse e rég letűnt kor mecenatúrájának etikusságát.)

A Szentkirályi utca 8-as számú házban bizonyos Nagy Ferenc működtetett cukorkakészítő üzemet. Nagy Ferenc a kor szokásának megfelelően az ipari képességekben jóval előrébb járó nyugat-európai területekről csalogatott a fejlődés reményében szakembert. Az északnémet településről, Sternbergből származó Friedrich Theodor Adolph Stühmer 1866-tól kapcsolódott be a vállalkozás fejlesztésébe. Két év múlva már önálló üzlete lett, később Nagytól meg is vásárolta a Szentkirályi utcai üzemet. 1882-ben az ingatlan is Stühmer Frigyes és neje, Koob Etelka tulajdona lett.

Stühmer Frigyes korai halála (47 esztendős volt mindössze 1890-ben) után tulajdonrészét kiskorú gyermekei – Frida, Ilka, Eleonóra, Frigyes, Géza és Jenő – örökölték. A család a tulajdonjogot 1928-ban a Stühmer Frigyes Rt.-nek engedményezte át, és e cég maradt a gyár tulajdonosa az államosításig, 1948-ig. A gyártás 1941-től elkerült a Szentkirályi utcai üzemből a rendkívül korszerű, új ferencvárosi gyárba, amelynek társadalmi tulajdonba átment gépeit és technológiáját a Budapesti Csokoládégyár néven alapított szocialista nagyüzem használta 1964-ig, amikor egy még nagyobb hal, a Magyar Édesipari Vállalat le nem nyelte emezt is.

Az Einstand viszont nem csupán a technológiára és az infrastruktúrára terjedt ki, hanem az innovációra is, például a Stühmer 1941-ben bevezetett népszerű termékére, a Tibi csokoládéra: a még ma is népszerű édesség a nevét az alapító unokájától, Stühmer Tiborról kapta. Amúgy a Zizi és tejkaramell szerelmesei sem biztos, hogy tudják, hogy zabrált innováció édesítette meg keserű hétköznapjaikat a szocializmusban. E rövid társadalomés családtörténet után térjünk rá az átalakított és minden részében megújult épületre.

A Szentkirályi utcai ház az elmúlt 160 során csak rövid időközönként tudott nyugalmi helyzetet felvenni, az idő nagy részében ugyanis átépítés átépítést követett. „Az átalakítások és bővítések során egy olyan összetett, különböző szerkezeti megoldásokkal bíró, eltérő szintmagasságú, már-már patchwork jellegű épületegyüttes jött létre, amelyből egy egységes 21. századi hotelt kialakítani komoly kihívást jelentett. Tulajdonképpen egyetemi kurzusként is tekinthetünk a házra, hiszen a Gábor-féle tankönyv [dr. Gábor László: Épületszerketettan I-II. – a szerk.] szinte minden eleme megtalálható volt ebben az épületöszvérben, annyi átalakítás zajlott itt” – fogalmazott a bejárás során Vécsey Kristóf, a D55 Építész Iroda egyik alapítója, a hotel építész tervező csapatának – Bognár Dániel és Gál Ádám társaságában – tagja.

A kihívást tehát elsősorban az épület szerkezeti összetettsége jelentette, hiszen a megrendelő egy minden szegletében azonos szintű szolgáltatást nyújtani tudó épületet kért, melybe résmentesen integrálhatóak az új brand – ötcsillagos minőség csillagok nélkül – működési modellje által meghatározott belsőépítészeti igények. A különböző időszakokban épült szárnyak mind az adott kornak megfelelő – gyakorlatban szinte teljesen eltérő – technológiával épültek, eltérő szintmagasságokkal, amelyeket itt-ott rafináltan elhelyezett rámpákkal kellett áthidalni. (A rafinériát az akadálymentesítés és a szintmagasságok eltüntetésének elegáns összefésülése jelenti.) Az új funkció – 94 szobás, egyedi víziójú, a YOU-brandhez illeszkedő hotel – új alaprajzi elrendezést kívánt, ami rengeteg szerkezeti átalakítást igényelt, melyeket egyedileg, az aktuális pozíció függvényében kellett megoldani.

A folyamathoz szükség volt egy komplett épületdiagnosztikai vizsgálat elkészítésére, pontfelhős felmérésre, majd az alapok és egyes szerkezetek utólagos megerősítésének tervezésére is. Vécsey Kristóf érdekességként megemlítette, hogy még egy fémdetektoros szakit is felkértek, hogy alaposan kutassa meg a szerkezetet, aki igen jó aránnyal talált rá a rejtett vagy nem jelzett acélgerendákra. Ugyancsak a sajátos hazai viszonyokra jellemző, hogy kizárólag az 1990-es években végrehajtott változtatások rajzai tűntek el, a többi egytől-egyik a tervezők rendelkezésére állt.

A helyi védelem alatt álló utcafronti homlokzat nem csupán a modern építészet ragyogó példája – egyben a ház szerkezete is meglepően tiszta képletként olvasható le róla –, így a felújítás során eredeti állapotba történő visszaállítása is a tervezési feladat részét képezte. Többek között így vált újra olvashatóvá a régi, levakolt, kőbe vésett felirat és az évszám. Az I. világháborút követő területvesztések sokkja alól a Stühmer család sem tudta vagy akarta kivonni magát, amit nyilván kereskedelempolitikai szempontok is indokoltak, és csak később, a 30-as években cserélték le a Nagy-Magyaroszág címert a ma is látható gyümölcskosár-szimbólumra.

A homlokzat karakteres ablakkiosztása az ipari jellegre utal – no meg egy tábla csokoládéra –, a manzárdablakok viszont újak, azok a '90-es évek alakításai során kerültek a házra. Új formájú nyílászárók csak a hátsó, U alakú szárnyba kerültek. A homlokzati tömeg szürke színezése az épület eredeti, ipari karakterére tett félreérthetetlen utalás. A hotel részeként működő Celsius étterem bejárata a homlokzat közepén ugyancsak karakteres építészeti motívum az íves üvegfelülettel, ez szintén az eredeti állapotot tükrözi – korábban itt volt ugyanis a gyár édességboltjának bejárata, kirakata. (Éjszakai megvilágítása az adventi ablakos ajándéknaptárat idézi, nem csupán megható, kimondottan látványos is, érdemes arra sétálni egy este.)

A hotel főbejárata egyszerre praktikus és formabontó. Kényszerűségből a vendég- és a gazdasági bejárat egy téren osztozik, s a lehetőségeket még egy, amúgy elegánsan elrejtett trafó is szűkítette. A megoldás azonban még Párizsban is megállná a helyét. A mozaikburkolat egy francia művész munkája, aki egy véletlenszerű Budapest-térképszelvény metszetet pixelesített túlméretesre. A meghökkentő bejárat dongaboltozatos födémjén absztrakt, vonalas figurák tekeregnek, mintegy sürgetve a vendéget, hogy mihamarabb lépjen be a belső udvar szabad és az ég felé kitárulkozást engedő terébe. Ez Dóra Ádám képzőművész saját kezű munkája.

„A belső udvari homlokzatok különböző szintmagasságokból adódó, eltérő magasságú, szélességű, ritmusú nyílászáró osztását egy homogén, hálós raszterrel kívántuk rendezni. Egy roppant izgalmas, többször is újragondolt folyamat során végül sikerült a legoptimálisabb megoldást elérnünk. A sárga szín a budapesti épületek eklektikus, színes homlokzati világát idézi. Az egyszerű formák, az expandált lemezből készített korlátok, a látszó acélszerkezetek az épület ipari, történelmi múltjához illeszkednek” – avat be a részletekbe Vécsey Kristóf. Az épület hátsó, U alakú részeire egy-egy új emeletet terveztek a D55 építészei. Ezzel új pozícióba került a (dupla) lift is, így szükségessé vált az épület alapozásának megerősítése.

A szerkezetépítés során a hat utcai szintet kellett kitámasztani, amíg bekerültek az új teherhordó oszlopok. Ugyancsak komoly kihívás volt az étteremmel közös lobbytér lefedése az udvar irányába. Ezt a robusztus üvegszerkezetű teret tűzvédelmi okokból le is kellett határolni, amit egy, a laikusok számára láthatatlan tűzgátló függönnyel oldottak meg. Ugyancsak a földszintre kerültek a munkaidőben bérelhető coworking irodák és egy konferenciaterem. A pinceszinten található a spa és a wellness. Fontos megemelni, hogy a hátsó traktusban gyönyörű dongaboltozatos tereket találtak, ám az egyre szűkülő magasságuk miatt csak egy kis mozitermet sikerült bepréselniük oda a tervezőknek.

A belsőépítészet francia ízlést, eleganciát és bátorságot mutat. Ilyenek például a szokatlan, térbe állított mosdók nem csupán a közösségi vizesblokkokban, de a szobákban is. A magas minőségre pedig példa a hangfalrendszer és okosvezérlés valamennyi szobában. Jellemzőek az egyedi készítésű, magyar mesterek keze munkáját dicsérő fa mobiliák és a porszórt acélbútorok. A design egyértelműen fiatalosra van hangolva, ha és amennyiben a színes és vibráló, folytonos impulzusokat generáló látványok ezzel a jelzővel azonosíthatóak. (Úgyhogy ezek szerint én magam is annak számítok…)

Sok-sok réteg rakódott egymásra másfélszáz év alatt a Szentkirályi utca 8-ban, ezeket a tervezők – és a kivitelező Swietelsky – igyekeztek mind a maga minőségében és a múlt építőinek képességeit megsüvegelendő tisztelettel megidézni. „A hétvégén itt töltöttünk egy napot a családommal, és a kisebbik fiam megkérdezte a lobbyban állva, hogy apa, azt az asztalt te tervezted? Nem, feleltem. És a lámpát? Azt sem, válaszoltam. Na jó, de a burkolatot legalább… – kérdezte már egy kissé leverten. És amikor arra is csak a fejemet ráztam, már le sem tudta volna tagadni a csalódását. – Akkor te mit csináltál? Hát igen, nekünk tervezőknek nem maradt más feladatunk, mint jó karmester módjára összehangolni a különböző szakágak terveit, hogy aztán a végeredménnyel mindenki elégedett lehessen. Én a megnyitón az iroda nevében is csak azt tudtam mondani, hogy nagy örömmel tölt el, hogy részesei lehettünk ennek a folyamatnak” – zárja gondolatait Vécsey Kristóf tervező.