A járvány után hiába akarnak sokan visszatérni az eddigi kerékvágáshoz, de felerősödhet a fenntartható termékek iránti kereslet.
Március végére nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus miatt az elsők között roskadt össze a luxustermékek piaca - írta meg a Qubit. A rendszerkritikusok véleménye szerint az első lesz majd, amelyik talpra is áll, egyelőre azonban olyan hatásokkal kénytelen szembenézni az iparág, amely jóval meghaladja a 2008-2009-es válság utáni állapotot.
A cikk felidézi, hogy a divatszektort tíz évi diadalmas és túlhajtott növekedés után nagy hirtelenséggel állította bele a földbe a világjárvány, és bár a luxuspiacot sokan hajlamosak néhány hóbortos gazdag öregember játszóterének felfogni,
de amikor a jövőjéről van szó, azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez egy iparág, amely millióknak biztosít megélhetést a gyári munkásoktól a bolti eladókon át a kisvárosi kézművesekig és művészekig.
A járvány kitörése előtt sem volt azonban minden rendben. A McKinsey egy április elejei elemzésében felhívta rá a figyelmet, hogy az e-kereskedelem felpörgése különösen a független európai nagykereskedőket, köztük sok családi vállalkozást, illetve néhány nagy észak-amerikai luxusáruházat viselt meg a leginkább. Azok a szereplők, amelyek nem tudtak az elmúlt években teljesen átállni az új disztribúciós modellekre, könnyen elhullhatnak a válságban, ahogy azok az új brandek is, amelyek még befektetőre várnak, illetve nagykereskedelmi csatornákon igyekeznek elérni vevőkörüket.
A mostani krízis fokozatosan bontakozott ki: már az év eleji kínai és hongkongi lezárások is csapást mértek a luxustermékekre, ugyanis az elmúlt években a globális kereskedelem harmadát a meggazdagodó kínaiak adták. A márciusi olaszországi lezárás a gyártási oldalon okozott problémákat, ugyanis a luxustermékek gyártásának 40%-a Olaszországban történik, a nagyobb gyárak mellett családi vállalkozások is részt vesznek a termékek előállításában. Ezután jöttek az Európában és Észak-Amerikában bevezetett korlátozások, amelyek megadták a kegyelemdöfést a luxusmárkákat futtató cégeknek. Ha ez még nem lenne elég, a luxuscikkeknek biztosan betesz a turizmus tartósnak ígérkező enyészete is, mivel egyes területeken tényleg a gazdag, utazgató kínaiak adták a vásárlók derékhadát: a McKinsey becslései szerint 2018-ban a kínai luxusköltések több mint fele keletkezett külföldön.
Mi lehet a túlélés záloga?
A McKinsey ajánlása szerint a legfontosabb, hogy a válságot nemcsak átvészelni kell, hanem a cégeknek hosszabb távon az internetet kell a működési modelljük középpontjába állítani.
Az internetes értékesítést, terjeszkedést és hirdetést már csak azért is fejleszteni kell, mert egy ideig ez az egy csatorna marad az eladások szinten tartására, emellett itt lehet a legjobban kommunikálni az ügyfelekkel, és azt a benyomást kelteni, hogy valamiféle közösség formálódik a márka körül.
A cégeknek tehát érdemes növelniük ez irányú befektetéseiket, és a reklámpénzek nagyobb részét is az interneten kellene elkölteni. A hirdetések fókuszában pedig ezúttal inkább a fogyasztók aktiválása álljon, és ne a márkaépítés. A McKinsey emellett javasolja, hogy a luxuspiaci szereplők mérjék fel a beszállítói láncuk erejét, állóképességét.
Titkon mindenki abban reménykedik, hogy ha a feltételek engedik, az emberiség egyszer visszatér a normális működéshez. A normális működés ugyanakkor valami egészen mást is jelenthet, mint a világjárvány előtt. A McKinsey-vel beszélgető menedzserek egyetértettek abban, hogy a válság után egy trend biztosan felerősödik a luxusszegmensben: a fenntartható, felelős fogyasztói hozzáállást lehetővé termékek iránti kereslet. A vállalatoknak tehát hiteles és átlátható információkat kell szolgáltatniuk termékeik gyártásáról, származási helyéről, a felhasznált anyagokról stb.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
