Hirdetés

Fischer József és Kozma Lajos budai villáinak kortárs átirata, Rosta S. Csaba és Szabó Renáta tervezésében.

A hegyoldalba belesüppedő, erdő határolta házban a fény befogása volt a legfőbb feladat, aminek köszönhetően a szalagszerűen körbefutó teraszok és a homlokzatot uraló üvegtáblák szerepe maximálisan felértékelődött. Cikkünk az OCTOGON Deco 2022/2-es lapszámából.
 


Bármennyire közhelyesen is hangzik, egy jó ház megszületése a kapcsolatokon múlik: az építész és a megrendelő, a táj és az épület, az anyag és az ember kapcsolatán. A Rosta S. Csaba és Szabó Renáta tervezte budai családi ház kapcsolatrendszere is szép lassan épült fel, és érett olyan egységgé, amelyben a természet és a geometria összhatása jól érvényesül.

Noha a megrendelő évekig kereste a számára ideális telket, a megtalált terület összetett kihívás elé állította az építészeket. A meredek hegyoldalra felfutó, keskeny telek északi irányba néz, dél felől Natura 2000 besorolású erdőség határolja, ami erőteljesen korlátozza a természetes benapozást is. Az utca felől hosszú nyélen, egy szakaszon terepbevágással érkezünk fel a hegyoldalba részben besüllyesztett épülethez. Első nézetét alulról adja a sokáig rejtve maradó, majd hirtelen, impozánsan kitárulkozó ház, ezért is fontos a megfelelő alálátás, amelyet a különböző bemetszések, kivágások erősítenek meg.
 

A hegyoldalt szinte megtámasztó ház egyetlen erővonala a homlokzatból konzolosan kilépő medencét tartó vasbeton pillérpárIntelligens világítás- és árnyékolástechnika szabályozza a bejövő természetes és belső mesterséges fényeket. A LED világítás részben rejtett, másutt egyedi lámpákkal válik láthatóvá. A szürke színhasználatot a természethez kapcsolódó zöld földszínek, rezes tónusú részletek és geometrikus minták egészítik ki.

A szoborszerű épület nyitottsága nem csak horizontálisan, de a hátsó határoló erdő felé vertikálisan is érvényesül, mindez pedig a belső terek elrendezésében is megjelenik. Az intenzív fényt és légiességet biztosító átrium köré szervezett terekben Istvándi Bea lakberendezőt az 1910-20-as évek art deco hatása vezérelte: a bézs és fekete színvilágot lekerekített formák erősítik. Belülről kitekintve minden irányba határozott vizuális kapcsolat létesül: a ház hátulról, de helyenként oldalról is befogadja a vad erdőséget, észak felé lebegve nyúlik a keleties hatású kert fölé, majd azon túl teljes örökpanorámát biztosít a völgy és a távolabbi hegyek irányába.

A falak mindenhol intelligens gépészetet, világítási és audió csúcstechnológiát rejtenek, melyeknél a megbízó egyedi ötletei és újításai is szerepet kaptak.

Összhatásában könnyed, légies, szerkezete szinte teljesen rejtve marad, filigrán fekete acéloszlopai szervesülnek a hatalmas üvegfelületekkel. A homlokzat markáns gesztusát a síkból kiúszó, a kert fölé kilépő medence és az azt visszatámasztó vasbeton tartópillér-pár adja. A dinamikus külső fehér vakolt felületekből és üvegekből összeálló forma nem titkoltan Fischer József, Kozma Lajos budai villáinak kortárs átirata.
 

A fa falpenelek otthonosabbá, barátságosabbá teszik a tereket, természetes hatást keltenek. A hálóban is megjelennek, ahol az ágytámla mögötti falszakaszt Lázár Rebeka Monstrum Mutatio című alkotása díszíti.

Helyszín: Budapest, III. kerület
Alapterület: 300 m2

Tervezők: Rosta S. Csaba, Szabó Renáta
Lapberendező: Istvándi Bea


 

További (rengeteg!) fotók a galériánkban! 


Octogon Deco Magazinunkra itt tudsz online előfizetni.

A magazin a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.



Kapcsolódó cikkek

Hétmillió dollárért adták el Frank Lloyd Wright fiának egykori otthonát, amelyet az építész tervezett

Hétmillió dollárért adták el Frank Lloyd Wright fiának egykori otthonát, amelyet az építész tervezett

Az építész iskolájának volt tanítványai vásárolták meg.

Ennek a nappalinak nincs teteje, beesik az eső, de pont ezt szeretik benne

Ennek a nappalinak nincs teteje, beesik az eső, de pont ezt szeretik benne

Japán megoldás arra az esetre, ha túl kevés a hely és nincs kert.

Hirdetés