Cikkünket a Deco bookazin 2025/1-es lapszámából közöljük.
Olasz éttermet tervezni Budapesten egyszerre tűnik a világ legegyszerűbb, illetve legbonyolultabb kihívásának. Sokan gondolják azt, hogy a Föld legismertebb és legglobalizáltabb konyhája olyan, mint a macska: mindig a talpára esik. Elronthatatlan, maximum ananász kerül a pizzára. Ráadásul azt is gondolják, hogy az olasz étterem is hasonlóan működik: lehessen hosszú tésztát kapni bármivel, tésztalepényt akármivel, kortynyi fekete folyadékot melegen, illetve legyen a falon legalább egy olasz trikolor, kockás abrosz az asztalon, nádszövet valahol, raffiás chiantis palack dekoráció. Ha ezek rendelkezésre állnak, akkor Kinshasától Kisinyovig, Houstontól Hamburgig bármi olasz étteremmé válik. Természetesen, akik így gondolják, tévednek, mert ez egy nagy szamárság: nem ezek miatt a dolgok miatt épültek a világ legtávolabbi szegletében is kitűnő atmoszférájú és konyhájú olasz éttermek.
Laposnak hat a megállapítás, de az olasz konyhához olaszok kellenek. Pontosabban olaszok, akik szívesen lépnek fel a világszínpadon. Szólisták vagy díszletépítők, tulajdonképpen egyre megy. Fontos az olasz szellem és a helyi közönség találkozása. Megértették ezt a receptet a Retek utcában, az egykori Trombitás-kert, majd ilTreno helyén új koncepció mentén olasz éttermet nyitó, egyébként egy sor szuper hellyel rendelkező tulajdonosok akkor, amikor a „modern trattoria” koncepciót Galeotti Álmos és a remek Ristorante Uliassiból érkező Giuseppe Merlinora közvetítésével megvalósították Budán. A pizzát elhagyó, ugyanakkor a tésztaételek világát kiteljesítő koncepció azonban önmagában kevés lenne a konyhát vezető Kardos Dániel séf nélkül.
Lapunk számára azonban fontosabb egy másik alkotópáros, nevezetesen a Barcelonában élő Bajor Ádám építész és Davide Roncato olasz tervező, akik egy sor közös munkán vannak túl. Az eredeti étterem alaprajzában radikális átalakítást eszközöltek a két szint összekötésében, a mosdók átszervezésében, illetve a modern trattoria koncepcióhoz hozzájáruló „open kitchen” alkalmazásával. Az összes lámpa és a Bajor Ádámék számára rendkívül fontos kiegészítők (párnák, gyertyák, dísztárgyak, faliképek) újak, gyakran egyedileg gyártottak. Teljesen új a bárpult, ami egyszerre hat egy kortárs képzőművészeti installációnak, profán oltárnak és egy menő olasz diszkó bárpultjának.
Fantasztikus a Nemes Nati keramikussal és Imre Kinga grafikussal közösen alkotott kerámia murál, ami ízesen idézi a vidéki Itáliát, illetve a képzőművészetet. Minden anyagszerű, mézes csillogású, napfénytől aranyló hatású. Végül még egy mondat a bár, az étterem Giulia „social club” alcíme és a „modern trattoria” kapcsán: ha figyeljük az olasz gasztronómia globális energiáit, akkor vegyük észre azt is, hogy miközben ezeket a sorokat olvassa a kedves olvasó éppen Aperol vagy Campari spritzet, hugot kortyolgat, esetleg negrónival, vermuttal emeli a hangulatát. Itt van tehát az új hullám, ami immár az éttermi bárok felé terelik a figyelmünket.
További képek a cikk végén található galériában!
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
