Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció

A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása.

• Olvasási idő: …

Karl-Heinz Adler a német absztrakt művészet jelentős alakja. Nagyívű életművét a Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum a magyar képző-, illetve építőművészettel összefüggésben mutatja be. 

A két óbudai múzeumban megrendezett kiállítás az 1927-ben született drezdai képzőművész, Karl-Heinz Adler munkásságára épül. Az idén 90 éves Adler életművé- nek újrafelfedezése napjainkban folyik Németországban. Tavaly a berlini Eigen+Art Galériában, a mostani budapesti bemutatókkal párhuzamosan pedig a drezdai Al- bertinumban látható nagy kiállítása. Adler a német szeriális és konkrét művészet je- lentős alakja, aki 1982-ben, 55 évesen állíthatta ki először az 1957-től fejlesztett mini- malista kollázsait egy kis drezdai galériában. Az 1970-es, 80-as évektől több magyar művésszel is kapcsolatban állt, Fajó Jánossal, Nádler Istvánnal, Maurer Dórával és Bak Imrével, mindazonáltal személye és művei rejtve maradtak a szélesebb hazai közönség előtt. 

A két múzeumi kiállításon a német művész munkásságán keresztül érdekes perspektívába kerülnek a magyar művészet eddig kevéssé vizsgált jelenségei, és talán maga Adler életműve is. A Kassák Múzeumban kiállított anyag Adler abszt- rakt képzőművészeti tevékenységét foglalja össze az 1950-es évektől napjainkig. A szocializmus éveiben az NDK-ban és Magyarországon is élénk diskurzus alakult ki azokban a kérdéskörökben, amelyek szorosan kapcsolódnak Adler munkásságához. A kiállítás rávilágít azokra a párhuzamokra – vagy épp különbségekre – amelyek a német és magyar politikai és művészeti szcénában az absztrakcióhoz való viszonyt jellemezték. A rendszerváltás előtti évtizedek ideológiai környezetének a bemuta- tása is szerepet kap: az akkor érvényben lévő kultúrpolitika diktátumai Adlert és számos magyar művész munkásságát is érintették. Néhányuk, akik közvetlen kapcsolatba került a német művészettel, mint például Bak Imre vagy Fajó János, egy- egy interjú formájában szólalnak meg a kiállításon. Adler művészetének és a magyar vonatkozásoknak a bemutatása különleges lehetőséget teremt arra, hogy regionális összehasonlításban vizsgáljuk a hatvanas-hetvenes évek absztrakt művészeti gon- dolkodását és fogadtatását a korszakban. 

A Kiscelli Múzeum kiállítása Adler munkásságából kiindulva egy eddig kevés- sé feltárt témára fókuszál. Adler mint az absztrakt művészet képviselője, az 1960- as évek elejétől, egészen az 1980-as évek második feléig nem jelenhetett meg a nyilvános kelet-német művészeti életben. Ezzel szemben betonból készített geo- metrikus formaelemeit szívesen alkalmazták épülethomlokzatok, térhatároló falak díszítményeként, így épületplasztikái meghatározták a drezdai és berlini utcaképet. Az absztrakt képzőművészet tiltásának, ugyanakkor alkalmazott művészetként (épü- letplasztika, belsőépítészet) való elfogadásának a kettőssége jelen volt – bár jóval árnyaltabban – a Kádár-kor magyar művészetirányításában is. A Kiscelli Múzeum kiállítása a „magyar absztrakció” egy sajátos szeletét tárja fel: Karl-Heinz Adler geo- metrikus épületplasztikáiból kiindulva azt vizsgálja, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a magyarországi középületeken milyen módon jelenhetett meg a geomet- rikus absztrakció. Nem stílustörténeti vagy kronologikus megfontolások, hanem iz- galmas és szerteágazó, mégis sok szálat összekapcsoló szempontrendszer szerint vizsgáljuk ezeket a jelenségeket. 

A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár küldetésének tartja a különböző kulturális területek közötti összefüggések komplex vizsgálatát, a közel- múlt történetének a feldolgozását, a hatalom és képzőművészet bonyolult viszonya- inak feltárását. E törekvések jegyében jött létre a mostani, két helyszínen megvaló- sított kiállítás is. 

ABSZTRAKCIÓ KINT ÉS BENT 

A Kiscelli Múzeum kiállítása az absztrakt képzőművészet és épületdíszítés vi- szonya mellett azokat a társadalmi és kultúrpolitikai tényezőket is kutatja, amelyek lehetővé tették az absztrakt művek megvalósítását köztereken (épületek külső és belső díszeként), miközben a hivatalos kultúrpolitika az autonóm képzőművészeti megjelenésének lehetőségeit szigorú keretek közé szorította. Eközben olyan elfele- dett vagy megsemmisült köztéri munkákra hívja fel a figyelmet, amelyek a város- kép részeként szinte észrevétlenül ivódtak be különböző generációk emlékezetébe. Noha vizuális kultúránk részei voltak, épp a közelmúltban tűntek el tömegesen a szemünk elől (pl. Szervita téri postaépület díszei). Különböző okok vezetnek a művek pusztulásához: gyakori, hogy az elavultnak ítélt épületeket lebontják, és a műveket „szocialista maradványként”, értéktelennek ítélve kidobják vagy raktárba szállítják. Másfelől a tárgyak egy része a korszak művészettörténeti újraértékelésének jegyé- ben a műkereskedelembe kerül, és Magyarországon vagy külföldön talál gyűjtőre. A kiállítás egyik tudatos célkitűzése az értékmentés, hogy ráirányítsa a közfigyelmet rejtőzködő városi értékeinkre. 

A kiállítás a köztéri képzőművészet legfontosabb online adatbázisával, a Köz- térképpel együttműködésben kilép a múzeumok falain kívülre, és ezzel egész Buda- pestre kiterjeszti a témával kapcsolatos vizsgálódásait. A városi műalkotások felfe- dezésére készített térkép segítségével az érdeklődők a helyszínen is megnézhetik a Kiscelli Múzeumban bemutatott munkák máig megmaradt darabjait – például a Déli Pályaudvar falplasztikáit, vagy a ma Marriott néven ismert Hotel Duna Interconti- nental épületének díszítését. Emellett azokat a műveket is felkereshetik, amelyek nem kerültek bele a kiállítási válogatásba. A nyomozás azonban ezen a ponton sem ér véget: a múzeum felhívást tesz közzé hasonló műtárgyak felkutatására, a közön- séget is bevonva a múzeumi kutatómunkába. Így megvalósul a múzeumnak az a vállalt missziója is, hogy a város tereit kitágított múzeumként, a múzeumot pedig diszkurzív térként értelmezze.
 
Időpont: 
2017. június 1. – szeptember 17. 
Helyszínek: 
Kassák Múzeum, Kiscelli Múzeum Templomtere 
Kurátorok: 
Branczik Márta, Leposa Zsóka (Kiscelli Múzeum) Sasvári Edit, Juhász Anna (Kassák Múzeum)