Hirdetés

Iroda- és lakásfunkcióval újult meg a Benczúr utca 11. 

A tervezés és megvalósítás éve:

2016–2020

Telek területe:

2236 m2

Bruttó szintterület:

6931 m2

Irodaterület:

1850 m2

Építész tervező:

NAGY PÉTER, NÉMETH TAMÁS, PAPP GLÓRIA, FEHÉR ZSOMBOR (TNA STUDIO KFT.)

Projektmenedzser::

CSUHAY ATTILA (GPM KFT.)

Művészettörténeti kutatás:

BOR FERENC

Belsőépítészet:

GERŐFI J. PETRA, KRIX MELINDA, VÖRÖS ERIKA

Kertépítészet:

MASSÁNY EDINA

Beruházó:

PANNÓNIA NYUGDÍJPÉNZTÁR


Régi, műemléki védettségű épületek rekonstrukciója során az egyik legfőbb kihívás mindig az, hogyan lehet átmenteni az utókor számára a ház eredeti hangulatát. A pesti bérházak jellegzetes, egyedi atmoszférája tette ezt még inkább kardinális gondolattá a Benczúr utca 11. esetében, különösen, mivel az épület műemléki jellegének megóvása mellett fontos célkitűzés volt új épületrészek megalkotása modern építészeti megoldások beemelésével. Cikkünk az OCTOGON magazin 171-es (2021/7-es) lapszámából.

A legkarakteresebb kérdés az volt, hogy milyen változtatásokat lehet megvalósítani úgy, hogy az épületkomplexum továbbra is illeszkedjen a környezetébe. Bár a diplomatanegyedre jellemzőek a zöld tömbbelsők, ez itt már eleve nem jelent meg olyan erőteljesen, mivel korábban is volt itt egy szabadon álló udvari szárny, amit elbontottak ugyan, de ennek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy némileg kötetlenebbül alakítsák a rendelkezésre álló teret.


A telek és az ingatlan története kalandos, ugyanis több híres építész is tervezett ide házat az évek során. Az első, később lebontott épület Hild József alkotása volt; majd 1879-ben, amikor a környéken már egymást érték az arisztokraták villái, Schulek Frigyes épített ide nyaralót a családja számára. A ma itt álló épület jelentős része 1896-ból maradt fenn, azt azonban csak találgatni lehet – a nagyvonalú kompozíció finom részletei alapján –, hogy Quittner Zsigmond vagy Freund Vilmos munkája-e. Az viszont biztos, hogy a századforduló után Alpár Ignác tervei alapján bővítették az udvar irányába, és ekkor készült el az udvari homlokzat az öntöttvas oszlopokkal gyámolított erkélysorral. 1924-ben Vidor Emil szecessziós műépítész készített terveket az épület új szintekkel való bővítésére. Azóta is több, kisebb-nagyobb átalakítás történt, de az elmúlt száz évben a mostani volt a legjelentősebb, melynek során új épülettömbök kaptak helyet az építészetileg kevésbé értékes udvari szárny helyén. A patinás és a modern fúziójának tervezése során szem előtt tartották az épület történeti jelentőségét, és igyekeztek megőrizni az átlagon felüli építészeti minőségét.

Bár az udvari szárnyat teljes egészében elbontották, a megmaradt utcafronti épület egymagában is őrzi a ház gazdag történetét, hiszen szinte minden korábbi tervező dolgozott rajta. A rendkívüli múltú épület egyedi adottságai egyszerre jelentettek összetett kihívást és remek lehetőséget a felújítás és bővítés során. A tömb építészete átmenetet képez a belvárosra jellemző zártabb, valamint az összefüggő zöldfelülettel rendelkező kertvárosok szabadabb építési karaktere között. Ez speciális tervezési feladatot jelentett, hiszen a hagyományos zártsorú beépítéshez igazított szabályozási környezetben kellett elhelyezni a tömbbelsőben a szabadon álló új épületeket. Az udvari építmények telepítésének, méretének, építészeti viselkedésének meghatározása kihívást jelentett, hiszen nem egy nagy, hanem két, egymáshoz csak a földszinten, illetve a terepszint alatt kapcsolódó épületet alakítottak ki.

A komplexum két, egymástól alapvetően elkülöníthető funkcionális egységre, a Pannónia Nyugdíjpénztár székházára, valamint lakásokra tagolódik. Előbbi az eredeti épületrészben, utóbbiak ennek az utcai traktusa fölött kialakított tetőtérben, valamint az udvari új bővítményekben kaptak helyet. Bár a földszinten mindkét funkció megjelenik, azok egymástól elszeparálva, egymást nem zavarva működnek.
 


A megmaradt épület utcai homlokzatának díszeit, asztalos-szerkezeteit megóvták, ahogy a kapuját is, így a főbejárati jellegű felújított klasszikus lépcsőházon keresztül és panorámalifttel közelíthető meg az irodarész, megőrizve a főlépcsőház eredeti funkcióját. Az emeletráépítés és a padlás, valamint az építészeti értéket nem képviselő tető elbontását követően az épületrész új, manzárdtetőt szimbolizáló, a ház geometriájával harmonizáló, annak építészeti hierarchiájához igazodó tetőt kapott. Ahol csak lehetséges volt, megőrizték a korabeli mennyezeti stukkódíszítéseket, falburkolatokat, belső nyílászárókat. Az eredeti állapotában megtartott, felújított udvari homlokzatszakaszok és az erkélysorok az irodaház díszei, bár ezek csak a belső udvarból láthatóak.

Ahogy a Benczúr utca szinte egészére, erre az épületre is jellemző a magasföldszintes kialakítás, amely szükségessé tette egy, a bejárattól induló felvonó telepítését. A magasföldszinten található az ügyfélszolgálat a hozzá kapcsolódó kiszolgálóhelyiségekkel, a további szinteken irodákat, teakonyhákat és vizesblokkokat alakítottak ki, az egyszintes pincében pedig az irodákhoz tartozó kiszolgálóhelyiségek, valamint közösségi funkciók kaptak helyet. Az épületcsoport gépészeti szempontból rendkívül összetett, fűtését és hűtését mindenütt levegő-vizes hőszivattyús rendszerrel oldották meg.
 


A lakóházak és a kétszintes mélygarázs szeparált bejáraton keresztül közelíthető meg, mely az udvari bővítés utcai kivetülése, annak építészeti kialakítását és anyaghasználatát hosszabbítja meg az utcafronton, belesimulva az utcaképbe, minimális modernséget csempészve a belvárosi bérházak hangulatába. Az udvarba telepített, egymással a földszinten összekapcsolt, eltérő magasságú lakóépületek elhelyezése lehetővé tette két elkülönített belső udvar kialakítását. A belső kert az irodákhoz tartozik, a hátsó kert pedig a lakók közösségi tere.

A szinte szabadon álló, pavilonszerű épületek hullámzó geometriája körbefut, így az átforduló felületek burkolata a tűzfalat is felértékeli homlokzattá. Az önmagukba szalagszerűen visszatérő, végtelenített sávok nem öncélúak – az ívek kijelölik az erkélykorlátok és a szemöldökfák magasságát, a különböző burkolati elemek találkozási pontjait. Mindez funkciót kölcsönöz az új házak lekerekített vonalainak, egyszersmind legalizálja azokat a műemléképület szögletes formái mellett, melyekkel alaki hasonlóságra nem törekszenek, önálló építészeti egységet alkotnak. Amellett, hogy a több tömegre osztott épületek megfelelő áttekintési lehetőségeket nyújtanak, biztosítják a tömbbelső integritását is. A délnyugati telekhatár mentén átriumudvarok gondoskodnak a közlekedők bevilágításáról, valamint lehetővé teszik a tűzfalak zöldfalként történő hasznosítását. A harminckilenc, különböző tájolású és méretű – a stúdiólakástól a négy hálószobás duplexig szinte minden megtalálható köztük – lakás mindegyikéhez erkély vagy terasz tartozik, illetve a földszinten elhelyezkedők közvetlen kertkapcsolattal bírnak.


Az épületek legfelső szintjén a mélygarázsból saját lifttel megközelíthető belső kétszintes lakásokat alakítottak ki, lenyűgöző – a műemléképületből Pestre, a Bazilika tornyaira és a budai hegyekre, az új házak legfelső lakásaiból a Gellérthegyre nyíló – panorámával.

A klasszikus vonalak és a modern megoldások találkozásának eredménye esztétikus és harmonikus, ami nagyban köszönhető annak, hogy nem próbálták mindenáron egymáshoz közelíteni a két épületrész megjelenését. Hagyták azokat külön, a saját koruk építészeti hagyományai által meghúzott keretek között, egymás mellett, egymást kiegészítve élni.

 



Kapcsolódó tartalmak

Egészségügyi dolgozóknak ajánlja fel az idei szemüvegkereteit a Tipton

Egészségügyi dolgozóknak ajánlja fel az idei szemüvegkereteit a Tipton

...és a kezdeményezés mellé álltak a lencsék forgalmazói is!

Szerkezetépítés a kulisszák mögött

Szerkezetépítés a kulisszák mögött

A Párisi Udvar Budapest egyik első vasbeton tartószerkezetű épülete, ami a felújítás során is hangsúlyosan megjelent.

Ehhez az ajtónyitóhoz nincs szükség a kezedre

Ehhez az ajtónyitóhoz nincs szükség a kezedre

A karodra viszont annál inkább.

Hirdetés