Irimiás Balázs decemberben kérdezte az építészeket. 

A kortárs művészetet bemutató múzeumok a világ „karbantartott felén” évtizedek óta − látszólag − nagy érdeklődésre számot tartó kiállításokat produkálnak, ebbe a trendbe − látszólag − a magyar csúcsintézmények közül is néhányan be tudtak evezni, pusztán szakmai irányvonalakat adaptálva és betartva. Ami kívülről szemlélve sorbaállásnak, pezsgésnek, életnek tűnik, azt belülről annál több kritika éri, elsősorban a látogatói kör homogenitása okán (Amerika nagy múzeumaiban például a fehér közép-, felsőközép osztálybeli értelmiség, Európában ennek megfelelő, szintén jól körülhatárolható kör). És ez az önmagát múzeumokkal kielégítő kör sem tűnik magabiztosnak abban a tekintetben, hogy az ő saját X-Y-Z generációs utódait bevonzza-e majd valami a szülői elvárásokon kívül, avagy saját jogon a nevezett műintézményekbe.

Amit Európában mi elkezdtük a római korban a meghódított görög területekről hozott műalkotások utcai bemutatásával, később az arisztokrácia magángyűjteményeivel, amik a felvilágosodás korától már külön ennek szentelt intézményekben, valóban mindenki által látogatható formában álltak rendelkezésre, azt a japánok a késői erőltetett menetű modernizációjuk közepette importálták csak, mint eszmét az európai műveltségű Meidzsi császárnak köszönhetően, a 19. század végétől. A második világháború utáni újjáépítési lázban, mikor a nyugati világ hű követése, adaptálása, a megélt jólét hirtelen elképzelhetetlen felhalmozáshoz vezetett, jött az első műkincsforradalom. A ’80-as évek ingatlanár-alapú gazdasági boomjában/buborékjában már Tokiót hívták a világ legjelentősebb műkincstemetőjének, és itt nem feltétlenül reinkarnálódtak a temető lakói azóta sem. A kései kezdés majd az erősen üzleti alapú műkincspiac ellenére, a japán kontemplációra épülő műélvezői hagyományok újraéledéséből mégis megszületett valami, ami az egész világ múzeumiparának egyfajta kiutat mutat a digitális kor kihívásaival kövezett labirintusból.

fotó COPYRIGHT SIGN irimiás Balázs

Japánként talán elsőként, 2004-ben robbant be a SANAA a kanazavai 21. Századi Művészeti Múzeummal a nemzetközi múzeumtervezési szcénába, olyannyira, hogy a Velencei Biennále Arany Oroszlán-díját besöpörve sorban kapta a nagyobbnál nagyobb presztízsű felkéréseket a világ minden táján. A sikeres menetelést 2010-ben az építészeti Nobellel, a Pritzker-díjjal koronázták meg. Az Egyesült Államokban a Toledo Museum of Art üvegpavilonját, majd a New York-i New Museumot, Franciaországban a majdnem 30 ezer négyzetméteres Louvre Lens-t, Svájcban a Rolex Tudás Központot jegyzik, és úgy tűnik, hogy nemsokára Magyarország is gazdagítja ezt a sort. Az Új Nemzeti Galéria városligeti épületének nyertes pályázata került ki Sejima irodájából.Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa (SANAA) múzeumépületei az eltelt egy évtizedben fáradhatatlanul kutatják a múzeumok használatának építészeti re-interpretációját. Az általuk tervezett múzeumok kivétel nélkül nagy nemzetközi figyelmet kaptak érzelmi intelligencián alapuló építészetük és szokatlan emberközeliségük miatt.

A szűkszavú építészpárossal a megnyert pályázat szerződésének aláírása előtt ültünk le beszélgetni, éppen a tervezési helyszín közelében, a Városligeti-tó partján. Különösen értékeltem a szituációt, mert ugyanennek a lapnak a felkérésére, 2001-ben már eltöltöttünk egy alkalommal három hónapot Tokióban egy tervezett SANAA-interjú miatt, japán tolmáccsal, rengeteg lelkesedéssel és próbálkozással, de végül nem jártunk sikerrel, pedig akkor hol volt még a Velencei Biennále kurátorsága, az Arany Oroszlán-díj vagy a Pritzker! Ezek után érthetően nem számítottam arra, hogy Budapesten lesz a következő felvonás.

Volt-e korábban bármi kapcsolódásuk Magyarországgal? 
Esetleg jártak erre?

Sejima: Most vagyunk először Magyarországon. Eddig nem volt alkalmunk itt dolgozni, úgyhogy az egész nagyon új és nagyon izgalmas.

A tervpályázatra beadott épület meglehetősen markáns külső jegyekkel bír, mint különböző méretű és lejtésű tetősíkok egymásra vetett halmaza jelenik meg. Engem leginkább egy ázsiai halászfalura emlékeztet, ami a globális felmelegedésre való tekintettel lehet, hogy nem is olyan elrugaszkodott asszociáció itt, a Kárpát-medence közepén. Hogyan született az ötlet?
Nishizawa: Nem volt szándékunkban halászfalut imitálni. A célunk az volt, hogy egy múzeumot csináljunk egy parkban, egy múzeum-parkot. Ezek a formák tetők és szintek, amelyek emlékeztetnek minket a fák lombkoronájára, funkcionálisan ugyanakkor elmossák a határt a múzeum és a környező park között.

kép COPYRIGHT SIGN SANAA / Liget Budapest

A Galéria a legnagyobb magyar közgyűjteménnyel rendelkezik, de nem kizárt, hogy nemzetközi gyűjtemény is része lesz az új intézménynek. Az épületnek van bármilyen kapcsolódása a magyar épített örökséghez, vagy inkább nemzetközi kapaszkodókat keressünk?
Sejima: Éppen csak elkezdtük a projektet, így van még tanulnivalónk a múzeum lenyűgöző gyűjteményéről. De a Budapestről szóló első élményem az, hogy ez egy rendkívüli szépségű város, erős építészeti örökséggel, ezért mi is masszív anyagot kerestünk, mint a beton. Egy ilyen típusú anyaggal nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy túl nagy kontrasztot teremtsünk a parkkal, ezért a finoman ívelt rámpák és tetők rendszerével úgy érezzük, az épület lágyabb benyomást kelt, jobb viszonyba kerül a közvetlen zöld környezetével.

Volt a megrendelőnek bármilyen külön kérése?
Sejima: Ez lesz az első projekt-találkozónk a megrendelővel és a csapattal, nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Szívesen dolgozunk velük együtt, hogy jó megoldásokat találjunk.

Van magyar partnerük, akivel együtt dolgoznak majd?
Sejima: Igen, a Bánáti és Hartvig iroda lesz a partnerünk, de más magyar, európai és japán szakértők is közreműködnek majd a tervezésben.

Mi volt a fő koncepció? A „fehér kocka”, mint ideális kiállítótér fejlődött valamit a 21. században?
Sejima: A fehér kocka egy önálló életet élő tapasztalat egyúttal, de ebben a projektben nem csak, mondjuk úgy: ellenőrzött tereket akartuk teremteni, amikre nagy szükség is van, hanem olyan tereket is, ahol a látogatók megállhatnak és kapcsolatba kerülhetnek a parkkal. Ezek a pihenők nagyon fontosak a tervben és a múzeum narratíváját tekintve egyaránt. Azt hiszem ez a galéria különleges tulajdonsága.

kép COPYRIGHT SIGN SANAA / Liget Budapest

A kanazavai Kortárs Művészeti Múzeum óta lezajlott-e bármiféle belső téri fejlődése az önök által tervezett múzeumoknak?
Sejima: Azt gondoljuk ez a helyszín több lehetőséget teremt majd a múzeum számára, hogy a természeti környezettel keveredjen.

A Városligetben történő építkezés egy jelentős vitatémává nőtte ki magát Magyarországon, leginkább azért, mert a helyi emberek nem érzik magukat megkérdezve és bevonva a döntés-előkészítési folyamatba, és érthető módon a nagyvárosi zöld területek egyre nagyobb értéket képviselnek. Emellett Budapest rendelkezik korábbi, használaton kívüli rozsdaövezetekkel, amelyek akár alkalmasak is lehetnének egy hasonló célú rehabilitációra. Mit gondolnak a Galéria elhelyezkedéséről? Ideális a 21. században egy közpark ilyen funkcióra?
Sejima: A mi fókuszunk az volt, és most is az, hogy világszínvonalú múzeumot tervezzünk, ami harmóniában van a parkkal. A Liget Park egyedi, különleges szépségű helyszín, így reménykedhetünk abban, hogy ez az épület is − a többi múzeummal egyetemben −, hozzáadott kulturális, építészeti értékkel gazdagítja a parkot.

kép COPYRIGHT SIGN SANAA / Liget Budapest

Hogyan néz ki egy napja az irodában? Bemutatná, hogyan dolgozik? 
Sejima: Mi nagyrészt csapatként dolgozunk. A koncepciót is közösen rakjuk össze. Az irodánk ennek megfelelően elég demokratikus hely.

Egy héten mennyi időt tölt a Sejima-, mennyit a SANAA-irodában és mennyit az egyetemen?
Sejima: Három irodánk van: a SANAA, Nishizawa irodája és az enyém, egymás mellett dolgozunk, ugyanazon a helyen, ezért ez nagyon kényelmes felállás.

Hogyan tölti a szabadidejét? Megengedheti magának, hogy elvonul egy csendes helyre, ahol nem elérhető a nap 24 órájában?
Sejima: Igen, van időnk szabadságra is. Ezt nagyon fontosnak tartjuk.

Japánban néha kritizálják az épületeit a fenntarthatóságuk miatt. A hatalmas üveg- és plexifelületek óhatatlanul nagy hűtési költségekkel nézhetnek szembe. Mi a hozzáállása általánosságban, és különösen ebben a városligeti Galéria-projektben?
Nishizawa: Ez Japánban is egyre fontosabb kérdésnek számít. Minden projektnél alaposan tanulmányozzuk a helyszínt és annak természeti adottságait azért, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk.

kép COPYRIGHT SIGN SANAA / Liget Budapest

Tervezik, hogy tartanak előadást valamelyik helyi egyetemen? A diákok nagy várakozással tekintenének rá.
Sejima: Igen, kifejezetten szeretnénk egy helyi egyetemen előadni. Reméljük, hamarosan sor is kerülhet rá.

Van idejük Magyarországon egy kis városnézésre, egy múzeum, egy fürdő meglátogatására?
Sejima: Ezúttal csak nagyon röviden vagyunk itt, de a következő alkalommal próbálunk sort keríteni rá. Szeretnénk meglátogatni a híres fürdőket és felfedezni kicsit a Dunát is.

Az interjú nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2016/01 -es lapszámában.

Az interjú elkészítésében közreműködött Irimiás Olga.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 125 - 2016/1. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Lyon Euronews, ÚJ Nemzeti Galéria, Béres Attila, Bara Ákos, Gunther Zsolt, Csillag Katalin, Váncza László, El Kazovszkij


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Rózsa Luca Sára, Tranker Kata és Ulbert Ádám az Esterházy Art Award 2021 díjazottjai

Rózsa Luca Sára, Tranker Kata és Ulbert Ádám az Esterházy Art Award 2021 díjazottjai

Az elismeréshez kapcsolódó kiállítás 2021. december 1-től 2022. február 13-ig látogatható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, Budapesten.

 

A nívó láthatatlan alkotóelemei
  • 2021-10-22 13:00
  • Deco

A nívó láthatatlan alkotóelemei

Interjú Simonkovits-Légrádi Petrával Az alkotók – egy ház átalakításának története című doku-realityről. 

A villamosmérnök lételeme az alkotás

A villamosmérnök lételeme az alkotás

Évi kétmillió megtervezett m2 felett az ARTREA. Kulcs a komplexitás.

Hirdetés