A Gellár Lászlóval készített interjút a 207-es, 2026/3-as lapszámból közöljük.
Gellár László vezető tervező szerint a Klotild-palota felújítása még a rutinos építész szakemberek számára is tartogatott újdonságot. Örül annak, hogy miként azt megfogalmazta a beszélgetés során: ezzel talán a történelmi viharok által okozott károkból is helyrehozhattak valamit.
A főváros egyik ikonikus épületét, az északi Klotild-palotát újították fel. A történelmi hűség megőrzése és az új luxuskategóriájú belső környezet kialakítása mennyi tervezői pluszfeladatot igényelt?
A Klotild-palota újjászületése lassan történelmi léptékkel mérhető feladat, melyhez szakemberek több generációja tette hozzá a maga szakértelmét. Az épület 1945-ös sérüléseiből a rendszerváltás előtt is több újjáépítési, felújítási ütem zajlott, majd a 2006-ban kezdődő rekonstrukció állította helyre az épület eredeti képét. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ennek az egymásra épülő feladatsornak a végén, az új luxusszálloda funkcióval visszaadhattuk a palota történelmileg megérdemelt rangját. Ebben a munkában az épület eredeti értékeinek ismerete mellett plusz feladatot jelenlett, hogy az elmúlt évtizedek változásiból csak az épülethez méltó megoldásokat tartsuk meg, és úgy pótoljuk a nem dokumentált, de hiányzó épületelemeket, hogy azok illeszkedjenek a palota eredeti szellemiségébe.
Mindez szükségessé tette-e cégszinten eddig szokatlan technológiák és erőforrások mozgósítását?
Szokatlan technológiákat nem tudnék mondani. A különbség más projektekhez képest talán abban állt, hogy a Klotild-palota esetében a szokásosnál intenzívebb volt a kivitelezői és a tervezői csapat együttműködése. A luxusszállodákra és a műemlék épületekre jellemző egyedi, különleges kézműves munkák folyamatos tervezői jelenlétet követeltek az építési helyszínen. Az ilyen feladatok során tanuljuk meg azt, hogy a terveket milyen alapossággal kell végiggondolni ahhoz, hogy minimálisra csökkentsük a helyszíni rögtönzéseket és a kellemetlen meglepetéseket.
Egy efféle presztízsfeladathoz kell valamilyen különleges felkészültség? Plusz ismeretek akár a projektben szereplő épület vagy időszak történelmi, ipartörténeti hátteréről, akár a hazai szállodaipar jelenlegi erős aktivitásáról, igényeiről?
Természetesen meg kellett ismernünk az épület történetét és a korszak jellemző szerkezeti megoldásait. Ebben sokat segítettek a művészettörténeti és építészettörténeti szakértő kollégák dokumentációi. Szállodai szakemberek nem lettünk, de minden ilyen munkával kicsit jobban értjük a luxusszállodák működését, na meg persze szorgalmasan lapozgattuk az üzemeltető sokszáz oldalas standardjait.
Melyek voltak a legfontosabb megrendelői elvárások a kivitelezés során?
Határidőre, költségkereten belül, luxusminőségben, ahogy ez lenni szokott... Különösen sok energiát emésztett fel a kivitelezés közben felmerült építtetői módosítások dinamikus követése engedélyezéssel, épületmodellel, anyagválasztásokkal és kivitelezői tenderekkel, de azt hiszem, ezt sok beruházásról el lehet mondani.
Mennyi fejtörést, többletmunkát jelentett az üzemeltetőtől elvárt luxusigények kielégítése?
Ezt bizony meg kellett tanulni. Szerencsére nem ez volt az első luxuskategóriás projektünk, de pontosan emlékszem, hogy először milyen nehéz volt átállni erre a gondolkodásmódra, hiszen a szakmánk során szinte mindig a költséghatékonyságot kérték rajtunk számon. Úgy látom, hogy a szálloda üzemeltetői számára a vendégek kiszolgálása és kényelmének biztosítása elkezdődik már az épület tervezésével, és nem aggódnak túlságosan a költséghatékonyság miatt. Úgy vannak vele, hogy ez legyen az épület tulajdonosának, a tervezőjének és a kivitelezőjének a problémája.
Milyen érzésekkel lép be az elkészült épületbe? Sok emlék kavarog önben ilyenkor? A munka mely részére a legbüszkébb?
Talán közhelyes, de kifejezetten felemelő érzés, hogy része lehettem egy olyan folyamatnak, amiben sok szakemberrel közösen hoztunk létre egy rendkívül színvonalas munkát. Ezzel talán a történelmi viharok által okozott károkból is helyrehozhattunk valamit. Számomra a főbejárattól az első emeleti átriumig vezető térsor a legkülönlegesebb része az épületnek, ezt jártam be a legtöbbször.
