Szögtörés

Minaro Hotel MGallery épülete Tokajban

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Palkó György
• Olvasási idő: …

Valljuk be őszintén, hogy összeszorul a gyomrunk, ha egy olyan finom vonalakkal megrajzolt, törékeny értékekkel, páratlan kincsekkel rendelkező kultúrtáj kapcsán hallunk tízezer négyzetméternyi új épületről, mint amilyen Tokaj-Hegyalja. Az itt újonnan felépült Minaro Hotel épületét Martinkó József mutatta be az OCTOGON magazin 182-es (2023/2-es) lapszámában.
 

Ez a régió a II. világháború, de talán a rendszerváltás után is kiszolgáltatottabbnak, sérülékenyebbnek tűnt, mint például a Balaton északi régiója, az Őrség vagy Pécs környéke. Lehet, hogy mindez egyfajta érzékcsalódás, de a pénztelenség, a háború, a vészkorszak, a szocializmus nagyüzemi agráriuma, a koncepciótlanság, az olcsó tömegturizmus időszakai rendkívüli károkat okoztak a szőlőkben, pincészetekben és a településképben is. Nehezebben adaptálódott itt a kortárs kritikai regionalizmus hatása, de az organikus/szerves építészet szellemi forrásából fakadó építészet sem tudott következetes, magas színvonalú építészettel kiutat mutatni. 
 

A felsorolásból kihagytam Sáros László György 1977-es tokaji hotelépületét, ami Mercure Tokaj Center néven Bordás Péterék (BORD Építész Stúdió) terve alapján újult meg tavaly (OCTOGON 2022/4-es lapszám). Tettem mindezt azért, mert az egyébként jó színvonalú felújítás és részleges átépítés sem tudta kezelni a léptékből fakadó problémát, ami itt a folyóparton, a Tisza és a Bodrog találkozásánál bántóan szembetűnő. Egész egyszerűen a tájban, a hullámzó dombok lábánál ez az épülettömeg és forma még itt, a Tisza-híd közvetlen közelében is képtelen az elvárható viselkedésre. Következésképpen állítható, hogy a sem Hegyalja dombja, sem az itteni vízpartok nem alkalmasak arra, hogy nagyobb léptékű, több ezer négyzetméteres új épületek épüljenek ezen a tájon. 

Írásunk szempontjából fontos azonban megemlítenünk Bodonyi Csaba 2014-ben átadott Fesztiválkatlanját, ami az 1999-ben végleg bezárt Bodrog-parti kőbánya „tájsebében” épült fel. A Tisza és a Bodrog partfalainak megerősítéséhez itt kitermelt, illetve innen hajókon elszállított felszíni fejtés ugyanis olyan, patkó alakú (innen a Patkó-bánya név) mélyedést eredményezett, ami alkalmasnak bizonyult arra, hogy annak Bodrogra néző, 25-30 méter magas, kétszintes kráterének alsó szintjére egy csaknem háromezer néző befogadására alkalmas lelátó és kiszolgálóhelyiségei, amolyan amfiteátrum épüljön fel.

Ez a kitűnő megoldás lehetett az előképe annak, hogy Tokaj központjától északra, a Bodrogkeresztúr felé eső Csurgó-völgy végén található egykori andezitbánya katlanjába kerüljön felépítésre a százszobás, bő tízezer négyzetméteres Minaro Hotel épülete úgy, hogy annak megjelenése, léptéke, fizikai mérete ne feszítse szét a táj adta lehetőségeket. A 2017-ben megvásárolt tízhektáros terület a bányaművelés sajátossága okán tulajdonképen egy kis és egy nagy katlanból áll, vagyis a szurdokszerűen szűk, magas falakkal rendelkező rész előterében található egy kisebb fejtés, ahol egy önállóan is működő, a földbe süllyesztett rendezvénytér, főzőstúdió épült fel.

A főépület építészeti karakterében a kőbányák teraszos, kihasított kőtömbökkel strukturált formavilága idéződik meg, illetve az itt bányászott andezit szürkés színe, ami a belsőépítészeti elemeknél gyakran vörösesbe vált.

Ez a teraszos formavilág egyébként szőlőművelésnél is bevett téri forma. Első látásra kicsit öncélúnak tűnnek ugyan a szurdok tengelyére illeszkedő épülettömeg karakteres szögtörései, ugyanakkor a helyszínen járva azt tapasztaltuk, hogy a sziklás, csipkézett kőfalak felé forduló, illetve a katlan bejárata felé néző homlokzati szakaszok rendkívül izgalmas, dinamikus kompozícióban feszülnek bele a térbe.

Ráadásul a szobák és erkélyek, valamint a katlan záródására néző teraszok valamiféle intim zártságot nyernek attól, hogy egyfajta cikcakkban közelítenek, illetve távolodnak a szurdok falától. Ez az alaprajzi képlet eredményezte azt is, hogy a bejárati épülettömeg és a katlanba benyúló tömeg bezárta szög üveges befedésével a recepció, vagyis a fogadótér természetes bevilágítást nyer. Üzemeltetési, kivitelezési és értékesítési szempontból is jó tervezői döntésnek tűnik, hogy a hotel tömegének geometriájából fakadó módon száz ugyanakkora alapterületű, ugyanúgy berendezhető szoba szerkeszthető ki. Azért nem pontosan száz, mert néhány dupla alapterületű szobában lakosztályok várják a vendégeket. 

Belépve a hotelbe a már említett fogadótérbe érkezünk, amiből egy kisebb, jól lehatárolt konferenciaterem nyílik, illetve a bár, aminek a folytatásában az étterem. Kissé zavarba jövünk viszont attól, hogy belső térben dél-amerikai indián, prekolumbián, mint később kiderül, inka dekorációs elemeket látunk. Kérdésünkre azt a felvilágosítást kapjuk, hogy a beruházó cégcsoport korábban már két tematikus hotelt is fejlesztett, az afrikai Bambara Hotelt, illetve az arab tematikájú Shiraz Hotelt, így amikor kulturális referenciát kerestek az új szállodájuknak, akkor a tokaji aszú kapcsán emlegetett „folyékony arany” kifejezésre az aranyban fürdő mitikus El Doradót fűzték rá, így az épületben található wellness medenceterek, a szobák mosdóinak zöld burkolatai a dél-amerikai dzsungelt idézik és még az ágyneműk, lakberendezési kiegészítők között is találkozhatunk az indián kultúrából inspirálódott megoldásokkal. Ha már a wellness részleg szóba került, akkor az ház külső megjelenése kapcsán nem kerülhetjük ki az épületet övező teraszok, illetve medencék említését sem. 

Összegzésképpen elmondható, hogyha a tokaji turizmus nívójának emelésében egy olyan hotel is szerepet játszhat, ami a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatásokat biztosítja vendégei számára, akkor a Minaro Tokaj Hotel MGallery építészeti karaktere, elhelyezése a lehető legjobb megoldásnak tűnik. Ezen a tájon, ami a borkultúráról, tulajdonképpen a kőbe vájt pincékről, a bányászott kőből épülő présházakról, illetve a kövek ásványi anyagát a földből magába szívó szőlőről szól, akkor ez az épület megtalálta a helyét. 
 

Dudinszky Tervezőiroda | Web | Facebook | Instagram

 

 

 

 

 

Az OCTOGON magazin 182-es (2023/2-es) új lapszámában sok egyéb mellett a BIVAK Stúdió mobil szaunaépületéről, a Ligetvári István tervei alapján felújított borzaspusztai templomromról, a Bártfai–Horváth Építészműhely által jegyzett Szondi utcai társasházról és az Annus Marina által tervezett Bosch kőbányai innovációs kampuszáról is olvashattok.

Az OCTOGON-ra erre linkre kattintva lehet előfizetni!

 

 

 

 

 

További képek a galériában!