A szobi Malomkert területén álló Bagolyvár felújítása

Nem, ez nem egy eddig lappangó Agatha Christie krimi sokat sejtető címe, és nem is az a mese, amelybe gyerekkoromban mindig beleborzongtam – az Ezeregyéjszaka Gólyakalifája. Ez maga az idilli valóság, kint a végeken, nem messze a szlovák határtól. Akik mindezt lehetővé tették: a Nanavízió tervezői, Pajer Nóra és Soltész Noémi és munkatársaik; ők varázsoltak kies lakot az omladozó építményből. A szobi Malomkertben álló Bagolyvár felújításáról az OCTOGON 189-es, 2024/1-es számában számoltunk be.

A Nanavízió tervezői kellő érzékenységgel nyúltak a témához, alkotói vénájuk a jellegtelen épületszárny újjávarázsolásában markánsan kemény eredményt, míg a belső terek öltöztetésében finom eleganciát szült.

A Bagolyvár létező romantikus épülettípus, amely nem nélkülözi az irodalmi és egyéb művészi előképeket. Az említett mesében a Kalifa és kísérője elfelejtenek időben gólyából emberré visszaváltozni, és újabb intézkedésig kénytelenek madár alakban menedéket keresni maguknak. Ehhez választják az elhagyatott, düledező torony alját, ahol a fentebbi szinteket a baglyok foglalják el. De említhetünk frissebb példát is, Mijazaki Hajao legújabb opusát, amelyben a nyolcvanéves, búcsúzó Mester az élők és holtak közös világát hol máshol képzelné el, mint egy növényekkel sűrűn benőtt, romos toronyban. Itt ugyan baglyok helyett pelikánok és papagájok tanyáznak, de ilyen nüanszokon nem érdemes fennakadni, a csőr a lényeg – gondoljunk csak Kós Károly sztánai Varjúvárára, amely az idézett hangulatot mesterien közvetíti. Summa summarum a festői tájban festőien ódon, inkább magas mint széles házikó az építészettörténeti keresztségben a Bagolyvár nevet kapta. Se szeri, se száma az országban a hasonló nevű, többnyire vendéglátó funkcióval bíró helyeknek. Amiről mi most beszélünk, az történetesen Szobon újult meg, és kapott csinos kortárs toldalékot. 


Szob maga csak a melankolikus beállítottságú utazókban kelt romantikus képzeteket; világvégi hangulatával a Dunakanyar mostohagyermeke. A Duna-parti bicikliút itt látványosan véget ér, a lángososnál felkanyarodva, a kocsma és a bolt közt áthaladva egy kevésbé csinos aluljáróban találjuk magunkat, majd következik a magyar vasúti végállomás, amely nyugodtan állhatna Chihiro szellemországában is. Innen indul a kisvasút a tényleg festői, ámbár inkább börtönéről nevezetes Márianosztrára, és tovább, be a Börzsöny vad erdejébe. A kettő közt, a vasúton túl, de Sturovón (becsületes magyar nevén Párkányon) innen bújik meg a Malomvölgy, amelyről – lévén, hogy biciklin mindig elakadtam a lángososnál – eddig csak annyit tudtam, hogy ott, egy táborban készülnek a világvégére a magyar prepperek. 


Abban az időben, amikor a világvége még kevésbé volt aktuális, itt volt gondűző birtoka a helyi ipart fellendítő Luczenbacher családnak. A 18. században Belgiumból érkezett iparos família nyitotta a márianosztrai kőbányát, ők építtették a kisvasutat, ami hajdan ipari vasútként funkcionált. Az ő gyárukból származik a szobi pecsétes tégla, volt fűrészmalmuk és gőzhajózási társaságuk. A városban álló kastélyukat (ma kollégium) a huszadik század elején a városligeti romantikus Vajdahunyadvárat is jegyző Alpár Ignác tervezte. Malomvölgyi nyaralójuk egy festői birtokon, a Damásdi patak partján állt, kis fahíd vezetett a Bagolyvárnak nevezett épülethez, amely eredetileg könyvtárként, afféle elvonulóhelyként funkcionált a romantikus természeti környezetben. 


A terület a szocializmus idején annyi hasonló birtokkal együtt a helyi termelőszövetkezet kezelésében állt, ami nem tett jót az épületállománynak. Jelenlegi tulajdonosát magával ragadta a hely vadromantikája, nagy ambíciókkal vásárolta meg a területet. Hasonlóan az elődökhöz, virágzó vállalkozásban gondolkodott, ökoturisztikai központot álmodott a mesebeli völgybe, és mivel eredeti foglalkozása állatorvos, a hazai őshonos állatoknak ebben nagy szerepet szánt. Mindenekelőtt megtisztította a terepet a dzsungeltől, tavat duzzasztott, beindította az ökogazdaságot, ahol az állattartáson felül gyümölcsfeldolgozás is folyik. Felújította és panzióvá alakította az itt álló kúria-épületet, lovardát nyitott, és kabinházakból álló szállást terveztetett, szintén a Nanavízióval. Utóbbi egyelőre várakozik, időközben a változó gazdasági környezetben leginkább az esküvők bizonyultak népszerűnek, így a fejlesztés ebbe az irányba folytatódott. 

A Bagolyvárról dokumentáció néhány archív képeslapon kívül nem maradt, ezeken romantikus, klasszicizáló ízű, összetett tömegű építmény látható, pártázatos toronnyal, hozzá kapcsolódó robusztus, bástya-szerű épületrésszel és a korábbi képeken favázas tornáccal ellátott, kontytetős szárnnyal.

A veranda a későbbi fotón már nem szerepel, az egyszintes szárny körben téglafalas kialakítású. Az építtetők kiemelten kezelték az építmény tájba helyezését: a birtok mélyén, a patak, illetve tó túloldalán, kis magaslaton kialakított természetes teraszon áll, a hozzá vezető hidacska tengelyében, az épület alatt pedig a magaslat támfalában boltíves szentélyfülkét alakítottak ki. Telepítésénél fogva alkalmas helyet kínál az elvonulásra, kifejezetten ideális helyszín tehát az elbújni óhajtó pároknak, legyenek épp friss házasok, nászutasok vagy kapcsolatukat felfrissíteni kívánó megfáradt veteránok. 

A Nanavízió tervezői kellő érzékenységgel nyúltak a témához, alkotói vénájuk a jellegtelen épületszárny újjávarázsolásában markánsan kemény eredményt, míg a belső terek öltöztetésében finom eleganciát szült. A házikóban négy apartman kapott helyet, egy részük kétszobás, elegáns fürdőszobával, kényelmes pakolóhelyekkel. A kifejezetten nászutasoknak szánt lakosztály a torony emeletén találta meg privát atmoszféráját, saját jacuzzis terasszal. A toronyban tekergő csigalépcsőn felmászva már megcsap a mindennapokat magunk mögé utasító szabadság szele. Ez az élmény azoknak is jár, akik már a házasság vagy akár a családi élet taposómalmát hajtják megadóan, a torony tetején ugyanis őket is várja egy terasz, ahonnan belátható a birtok mesebeli tája, valamint remek kilátás nyílik a nászutas teraszra, ami nyilván jobb kedvre deríti az élet megfáradt robotosait. 


A torony és a bástya korhű külsővel újult meg, amennyire az adatok ezt lehetővé tették, a földszintes szárny viszont kortárs köntösben született újjá – égetett faburkolatot kapott, fölötte a tetőt pedig bohókásan megborzolták a tervezők. A szabálytalan geometriájú, ferde tetőgerincű idom formája rímel a torony ablaknyílásait keretező ferde síkok karakterére. A hófehér klasszikus „vár” és a kortárs kabin szorosan összesimul, egyetlen, jól sikerült vizuális egységet alkot. A belsőben ugyanez a rendező elv működik, de itt a kortárs megoldásoké a fő szólam, ezt festik alá az arany világítótestek, dekoratív tapéták, pasztellszínek és arany díszítőcsíkok, valamint a mindenütt megjelenő hatalmas tükrök akkordjai. A régi és az új külsőt a belsőben is megkülönböztették, előbbiben a burkolatok, fürdőszobai szerelvények antik mintákra hajaznak. A megújított szárny nagy ablakai belülről mély kávával kialakított kuckóként működnek, olvasólámpa és párnák fokozzák a luxust – a ráérős időtöltés illúzióját. 

Bagolynak is jó ilyen várban lenni, hát még nászutas galambpárnak – a többi szárnyas pedig csicseregjen csak odakint, a falakon túl, a mesebeli kertben, a világtól elhúzódó testünk-lelkünk üdítésére. 

 

 

Tervezés éve: 2020
Kivitelezés/átadás éve: 2022
Bruttó terület: 280 m2
Építész vezető tervező: Pajer Nóra és Soltész Noémi
Építész munkatársak: Bartos Cecília Abigél, Csobolya Nóra, Gencsi Katalin, Guld Beatrix


Nanavízió | Web Facebook | Instagram

 

 

Az OCTOGON legújabb lapszáma mától a polcokon: hagyományainkhoz híven év elején az épületfelújításokra és a műemlékvédelem témakörére fókuszálunk. Az elmúlt időszak kvalitásos felújításairól, többek között a Lánchíd megújulásáról (CÉH Zrt./FŐMTERV), a Jáki Szent György-templom felújításáról  (Sarkadi Márton/Péterffy + Dőry Architects), egy klasszicista kúria bölcsődévé alakulásáról (Zsuffa és Kalmár Építész Műterem) vagy éppen a Lechner Ödön-féle Postatakarékpénztár régen elbontott központi csarnokának rekonstrukciójáról is olvashattok. A címlapon Bujnovszky Tamás fotója a Nyugati pályaudvarról,

 

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

2024/1 189. lapszám - Octogon

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Nők az Építészetben | Pajer Nóra, Soltész Noémi, Nanavízió

Nők az Építészetben | Pajer Nóra, Soltész Noémi, Nanavízió

„A válaszunk a klasszikus kérdésre, hogy karrier vagy család: IS.”

Két nő vezet egy építészirodát, na és? | Structures of Feminarchitecture

Két nő vezet egy építészirodát, na és? | Structures of Feminarchitecture

Beszélgetés Pajer Nórával és Soltész Noémivel, a Nanavízió Építésziroda alapítóival, vezető tervezőivel 

TOP TRIÓ | Nanavízió

TOP TRIÓ | Nanavízió

TOP TRIÓ elnevezésű sorozatunkban mindig egy-egy általunk felkért építésziroda fejti ki a véleményét három kedvenc épületéről – építészek építészekről.

Hirdetés