Az épület teteje egyszerre válik tájképpé és laboratóriummá, egyesítve az épített formát az ökoszisztéma funkciójával.
A Zaka csónakház a Bledi-tó nyugati, csendes szélén található. Szerény, mégis jelentőségteljes építmény, amely az építészet, a táj, az ökológia és a közismeret közötti többrétegű kapcsolatról szól. Bled Szlovénia egyik legikonikusabb alpesi üdülőhelye, világszerte elismert kristályos tava, drámai szigeti temploma és a környező Alpok miatt. Ebben az érzékeny kontextusban az építészeti megközelítés nem az újratervezés, hanem az alázatos és szándékos újjáélesztés volt.
Az OFIS arhitekti iroda projektjének középpontjában a megőrzés és az újrafelhasználás iránti elkötelezettség áll. A meglévő csónakház lebontása vagy radikális átalakítása helyett a beavatkozás a teljes eredeti faszerkezet megtartására összpontosított, megőrizve az alpesi régiókban található hagyományos tóparti épületek arányait és építészeti nyelvezetét. A teljes faszerkezetet gondosan szétszedték, megvizsgálták és helyreállították, a fa homlokzatburkolatot pedig megtisztították, kijavították és hagyományos fenyőgyantával kezelték, amely természetes anyagként növeli a tartósságot, miközben tiszteletben tartja a helyi kézműves tudást és az ökológiai normákat.
Annak érdekében, hogy az épület lélegezzen, valamint vizuálisan kapcsolódjon a vízhez és a környező erdőhöz, a meglévő homlokzatot nem egységesen építették vissza. Ehelyett a fadeszkákat elforgatták és különböző szögben eltolták, így a lécek ritmusa bizonyos fokú átláthatóságot, árnyjátékot és szűrt kilátást biztosít belülről és kívülről egyaránt. Ez a finom tagolás az épületburkolatot pusztán védőfelületből egy érzékeny, élő membránná alakítja át, amely kölcsönhatásba lép a fénnyel, a levegővel és a nedvességgel – a tóparti környezet jellegzetes elemeivel.
Miközben a csónakház külső megjelenése visszafogott és diszkrét, létfontosságú tudományos és operatív szerepet tölt be. A Szlovén Köztársaság Környezetvédelmi Hivatala által használt két kutatóhajó fő tárolóhelyeként szolgál, amely a Bledi-tó vízminőségének ellenőrzésére irányuló rendszeres terepmunkát támogatja – ami a tó ökológiai érzékenysége és a nagy turisztikai nyomás miatt kritikus fontosságú.
A felújítás nemcsak az épület élettartamát javította, hanem a berendezések és a kutatók számára is jobb belső körülményeket teremtett. A padlót korábban borító cementlapokat eltávolították, és természetes fadeszkákra cserélték, amelyek puhább, melegebb és légáteresztő felületet biztosítanak. Ezek a szerény anyagi fejlesztések egy kényelmesebb, fenntarthatóbb és hangulatosabb teret eredményeztek, amely a tó környezetét idézi.
Ami kiemeli ezt a projektet, az a tetőrendszer. Az épület stratégiai helyzetét és tudományos célját felismerve az építészek egy sor egyedi készítésű, fából készült tálca telepítését javasolták a ferde tetőre, amelyek mindegyike helyben termesztett alpesi virágfajokat tartalmaz. Ezek nem díszítő jellegűek; a természetes szűrés és az ökológiai oktatás élő kísérletének részét képezik. Mindegyik tálcát réteges szűrő szubsztrátumok – kő, kavics, homok, föld és kókuszrost – töltik meg, amelyeken a tó vize lassan áthalad és megszűrődik, mielőtt a növényeket öntöznék. A víz a természetes szűrőrendszerekkel tisztábban tér vissza, miközben támogatja a növényzet növekedését. Az ültetett fajok mindegyike az alpesi régióban őshonos, kiemelve a terület biológiai sokféleségét, és bemutatva, hogy az egyszerű természetes rendszerek milyen mérhető ökológiai hatásokkal járhatnak.
 Fotó: Miran Kambic Fotó: Miran Kambic |
Ez a látható és működő zöld infrastruktúra gondolkodásra késztet. A csónakházat olyan oktatási eszközzé alakítja át, amely nemcsak a tudományos kutatást támogatja, hanem a látogatókat is bevonja a környezetvédelem és a víztisztítás folyamatába. A tető egyszerre válik tájképpé és laboratóriummá, egyesítve az épített formát az ökoszisztéma funkciójával.
Az újjáélesztett zakai csónakház nem harsány és nem formabontó. Szándékosan szerény, tisztelettudó és környezetébe ágyazott. Erőssége az anyagi őszinteségében, ökológiai intelligenciájában és a hellyel való folytonosságában rejlik. Nem próbál versenyre kelni a Bledi-tó nagyságával, hanem finom beavatkozással felerősíti annak természeti, kulturális és tudományos értékét. Ezzel a projekt az alacsony hatású, nagy értékű építészet modelljét kínálja: olyan építészetét, amely megőrzi az emlékeket, meghosszabbítja a meglévő struktúrák élettartamát, és az ökológia és a nyilvánosság bevonása révén új jelentésrétegeket ad hozzá. Nem csupán a hajók számára nyújt menedéket, hanem a víz, a tudás és a táj gondozásának platformjává válik.
Lokáció: Szlovénia, Bled
Alapterület: 25,5 m2
Építészet: OFIS arhitekti
Tervezők: Rok Oman, Špela Videčnik, Janez Martinčič, Rok Dolinšek, Amadej Mravlak, Vladyslav Bondarenko, Adrien Riviere
Megrendelő: Szlovén Köztársaság Környezetvédelmi Hivatala
További képek a cikk végén található galériában!
Forrás: Sajtóinformáció
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
