Harmonikusságra törekvő gondolatmenet rejlik emögött a szigorú és kemény vonalakkal megrajzolt építmény mögött. Erről szóló írásunk a 137-es, 2017/5-ös lapszámunkból közöljük.
Az ideális családi ház stílusáról kár vitatkozni, hisz a benne élők kívánságai a legfontosabbak. Vajon kialakulhat-e itthon minőségi kortárs építészetre számító tulajdonosi réteg a lakóházak esetében, vagy arra csupán a drágább villák körében számíthatunk manapság? E Budapest környéki ház választ ad a kérdésekre.
Nehéz fába vágja a fejszéjét bárki, aki Budakeszin próbálja megvalósítani álmai otthonát. A zsúfoltan lakott település a szabadon álló telkek szempontjából kezdetben nem sok jót ígért annak a kétgyermekes házaspárnak, akik mégis meglátták a lehetőséget egy romos házban.
Kezdetben aggasztó volt a helyzet: a meredeken lejtős terepen egy 10 éve lakatlan, valamikor az 1970-es években épült dohos kísértetház várta őket. Csodára volt szükség. A felkért építész, Borsay Attila neve arról is ismert, hogy fiatalon, egy mesteriskolás csapat tagjaként nyerte meg a Roosevelt irodaház tervpályázatát, de az igazi hírnevet a 2007-ben megépült balatonlellei BL Yachtklub és üdülőtelep hozta meg számára. Lakóház-építészetével még nem tűnt ki – eddig. A négyzetes alaprajzú, régi házban ugyanis meglátta annak a lehetőségét, hogy az országban oly ritka, minőségi kortárs családi ház szép példáját hozza létre.
Ami az álomtelket illeti: innen autóval és tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető a főváros, emellett a telket a szomszédos erdő és a budai hegyekre nyíló kilátás teszi különlegessé. Az utca felől szándékosan rejtették el a házat, így most mindössze egy garázs látszik a kerítésen keresztül. Megtartották a korábbi épület alapozását, a félig földbe süllyedő alsó szintek főfalait, de a tetőteret és az emeletet lebontották, ezáltal az eredetinél majd’ 100 négyzetméterrel kisebb, de kompaktabb otthon jött létre, amelyben nem találni kihasználatlan területet.
Felül egy középfolyosós rendszerre fűzték fel a lakóhelyiségeket, melyek utca felé eső felülete zárt és privát, de a hegyek irányába már széles ablakokkal nyílnak. A szinteket a ház egyetlen grandiózus eleme, a lépcsőház köti össze. Itt, a bejárati ajtót átlépve az emelet magassága is kibontakozik – a tervezőt dicséri, hogy a ház teljes struktúrája már az első pillanatban átlátható.
Közösségi térré alakították a korábbi szuterént, belmagasságát pedig a padló mélyítésével növelték meg. Belépve ide rögtön az épület közepén találjuk magunkat, s bár egy statikai bravúrnak köszönhetően az alaprajz osztatlan maradhatott, fejben minden funkció – azaz a konyha, az étkező és a nappali – elkülönül. A helyiség fala délnyugati irányban, a hegyek felé üvegajtóval nyitott, így minden alkalommal élvezhető a fantasztikus naplemente látványa.
Ami az enteriőr programját illeti, az időtálló ízlésen volt a hangsúly. Éppen ezért borult minden fehérbe: a faburkolat a fürdőkben, valamint az igazán unikális fehér tölgyfapadló. Sehol nem volt helye az éppen aktuális, de tiszavirág életű divatoknak, minden részlet átgondolt. A bútorok szolidak, könnyed eleganciájuknak köszönhetően légiessé teszik a nappalit.
A tudatos tulajdonosi attitűd az alaprajztól kezdve az utolsó villanykapcsolóig résen volt és a kényelmet, praktikusságot, fenntarthatóságot hivatott biztosítani. Ennek megfelelően mennyezeti hűtés-fűtés gondoskodik a hőmérséklet stabilitásáról a házban, de sokat segít az is, hogy az alsó szint félig a földbe mélyed. E házban sikerült elérni, hogy az energiatakarékosság és a luxus ne konfrontálódjon egymással.
Míg a ház elől zárt, a hátsó homlokzat – persze a maga visszafogottságával – már mozgalmasabb képet mutat. Egy méternyire, konzolosan nyúlik előre a felső szint – ez némi fedettséget biztosít a terasz számára, melynek fehér padlóburkolata a nappali parkettájának vizuális folytatásaként frappánsan köti össze a belsőt és a külső teret.
Itt folytatódik meredeken a kert, melyen a keresztülfutó lépcső kezdetben dilemmát okozott. A középső allé helyett végül szerpentines lejárót építettek a támfalakkal tagolt teraszos elrendezésű telken. Így több kisebb sík terület jöhetett létre, melyeken – a szülői ihletettségnek hála – változatos tematikájú helyekre csöppenhetünk. Hol egy mászófal, hol egy sütögetős placc, hol pedig egy konyhakert tűnik fel az udvaron.
A szigorú és kemény vonalakkal megrajzolt építmény mögött harmonikusságra törekvő gondolatmenet rejlik. Ugyan a modernista megjelenés Borsay karakterjegye, a végleges formát adottságok, döntések és következmények sora alakította – mint a meglévő négyzetes alap, a lapos tető melletti elköteleződés, a konzolos struktúra, vagy a minél letisztultabb homlokzat igénye. Mindez oda vezetett, hogy a megvalósult esztétika könnyedén testesíti meg a mögöttes tartalmat. Nem a szabályos külső miatt tökéletes a ház, sokkal inkább azért, mert a család minden igényéhez precízen illeszkedik. És bár puritán homlokzatról van szó, maradjunk az esztétikánál. Mert ez a ház szép, és ahogy az őt körülvevő rengetegen hangoztatja: cseppet sem rideg. Tervezőjének és tulajdonosainak köszönhetően egész egyszerűen perfekcionista.
Építész tervező: Borsay Attila
Statikus: Surányi György
Gépész tervező: Detre Zsolt
Elektromos tervező: Kovács Gyula
Kertészet: Bán Karolin
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
