Biennálé-körkép Kovács Dániellel, a Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának 2021-es kurátorával

A Velencei Építészeti Biennálé 2021-es magyar kiállítása, az Othernity kurátorát kérdeztük az idei nemzetközi anyagról, saját kedvenceiről. Íme Kovács Dániel szubjektív tárlatvezetése

ZA: Neked személy szerint mi volt  a benyomásod az idei biennáléról?
KD: Nekem és azoknak, akik részt tudtak venni a Biennále megnyitó napjain, az esemény elsősorban az elmúlt másfél év alól való lassú felszabadulást jelentette. Jó volt végre felhőtlenül beszélgetni, persze csak a szabad ég alatt. A koronavírus-járvány teljesen új tartalommal töltötte meg a főkurátor, Hashim Sarkis „Hogyan fogunk együtt élni?” kérdését, az erre reflektáló tartalmak az építészet szerepét is komolyan firtatják.

ZA: Hogy illeszkedik ez a biennálé az eddigiek sorába?
KD: Egyrészt természetesen illeszkedik, hiszen alapvetően még a járványhelyzet előtt indult el a munka. Másrészt ennek kapcsán is, azt gondolom, felerősödtek azok a kérdések, amelyek a Biennále szerepét kutatják – ide sorolhatóak vagyunk akár mi is, akik egy nemzeti pavilonban egy nemzetközi együttműködést mutatunk be. Bármilyen meglepően hangzik, beszéltünk olyan nagyobb ország kurátoraival, akik ezt csak szerették volna, de nem kaptak rá lehetőséget.

ZA: 60 nemzeti pavilon szerepel a biennálén. Neked melyek a kedvenceid a nemzeti kiállítások közül, és miért?
KD: Azt gondolom, a biennálén a nemzeti kiállításoknak akkor van értelme, ha nemzetközi szinten releváns kérdésekről, témákról tud beszélni olyan módon, hogy az minél többek számára érthető és fogyasztható legyen. Mi ezt próbáltuk a magyar pavilon kiállításán, úgy tűnik a visszajelzésekből, hogy sikerrel. A személyes kedvenceim közé tartozott idén a lengyel, a Fülöp-szigeteki, a litván és a ciprusi pavilon, de számomra nagy öröm volt látni a Szamos kolozsvári szakaszának rehabilitációs terveit is a központi kiállításon, amelyen egy nemzetközi pályázat eredményeként a spanyol PRÁCTICA iroda dolgozik. 

 

A lengyel pavilon felvetését a vidék jövőjéről nagyon aktuálisnak gondolom, a megvalósítás koncepciója pedig sok párhuzamot mutat a miénkkel – ráadásul egy magyar irodát, a GubaHámorit is felkértek a részvételre. 

A  lengyel kiállítás, aTrouble in Paradise a közjavak (commons) újraértelmezése mentén keresi a lehetséges alternatívákat a főkurátor "Hogyan fogunk együtt élni" kérdésére. Az egyes tervezőcsapatok spekulatív projektjein és interdiszciplináris kutatómunka eredményén keresztül feszegeti a vidékkel kapcsolatos, leginkább negatív sztereotípiák és beégett paradigmák érvényességét. A PROLOG+1 által megálmodott, nemzetközi alkotók közreműködésével létrehozott kiállítás arra kíván rámutatni, hogy a jelen gazdasági, környezeti és lakhatási problémáira választ jelenthetnek a kihasználatlan területek. A magyar projekt SACRED SPECIES című munkája egy vidéki életkörülmények radikális megváltozását bemutató allegória segítségével mutat rá a táj és ember jelenlegi viszonyrendszerének dilemmáira. Spekulatív tervükben a Fa egy mindenek fölé emelkedő, egyúttal érinthetetlen, szent egyeddé válik, amely teljesen újrarendezi a vidéki életközösségeket, megváltoztatja az infrastruktúrákat és ezzel radikálisan átalakítja az ember lakókörnyezetét is. 

„A vidék nem hierarchikus, hanem horizontális entitás, amelynek a működését csak akkor érthetjük meg, ha a táji felépítését szemléljük. Ebben a mellérendelt felfogásban érdemes vizsgálódni a tájban, és eldönteni, hogy a távoli horizonton derengő városi sziluett vajon veszélyt jelent-e a Paradicsomra.” – állapítják meg a kurátorok.

A Trouble in Paradise kiállítás projektjei balról: Traumnovelle: EURECA, KOSMOS Architects: Countryspine, RZUT: Social Infrastructure. A kép a Zachęta — National Gallery of Art, Warsaw tulajdonában van

 

Hasonló volt az érzésem a ciprusi pavilonnal, ahol talán egy kicsit túl komplex gondolatvilágot sikerült átültetni egy megejtően szép téri környezetbe. 

"Anachoresis upon inhabiting distance" címmel a ciprusi pavilon azokat a "térbeli élményeket vizsgálja, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a távolságtartás válik a társas események fejlődésének paradigmájává". A pavilon helyspecifikus installációja egy tárgyat helyez a fókuszba: az asztalt, amely különböző tartalmak megjelenítésére képes. Azt vizsgálják, hogy az asztalon lévő mindennapi tárgyak manipulálása hogyan változtathatja azt olyan motívummá, amely lehetővé teszi a néző, használó számára, hogy újraértelmezze az együttlét téri értelmezését, feltételeit.

forrás: archdaily


A Fülöp-szigetek kurátoraival jó barátságba kerültünk, és nagyra értékelem azt a munkát, amit közösségépítőként végeznek – erről szól a pavilonjuk is.

A pavilon kurátora a Framework Collaborative névre hallgató együttműködés, mely a GK Enchanted Farm fenntartható farmgazdaság közösségének tagjaiból, valamint ifj. Sudarshan Khadka és Alexander Eriksson Furunes építészekből áll. Az installáció középpontja egy könyvtárépület, melyet Brgy falu lakói és az építészek terveztek meg és építettek fel közösen a Biennálét megelőzően. A kiállítás kitekintést nyújt a világ minden táján létező, tradicionális közösségi tevékenységekről. Az erre a tevékenységre a Föld különböző országaiban használatos szavak között, melyek megjekennek a pavilon falán, a kaláka is szerepel. A Fülöp-szigeteken Bayanihan-nak nevezik azt a hagyományát, amikor a vidéki közösségekben egy család elköltözik a faluból, és házát is magával viszi. Ilyenkor a helyiek segítenek a ház költöztetésében, együtt, vállukon cipelik a könnyű, faszerkezetes épületet. 


A Litván Űrügynökség pedig Julijonas Urbonas elképesztő konstrukcióival egyszerre felszabadító és elgondolkodtató.

Egyre inkább rá kell ébrednünk a Föld és az emberi faj törékenységére. Egyre világosabb, hogy a végítélet közeledtével nincs reális túlélési tervünk. Mik az alternatívák? Két lehetőségünk van: rendezünk egy bolygónyi méretű temetést,vagy megalkotjuk a Föld és lakói történelmének emlékművét. Ideje mindkettőn elgondolkodni. - Julijonas Urbonas

A litván kurátor, Jan Boelen szerint a jelenlegi világválság a képzelőerő válsága, amelynek hiánya korlátozza az ambíciókat és a terveket. A Litván Űrügynökség (LSA), Julijonas Urbonas munkáit bemutató pavilon egy új űrkorszakot mutat be prototípusokkal és kutatások nyomán. Lehetővé teszi a látogatók számára, hogy képzeletük segítségével elmeneküljenek a Földről egy másik bolygóra. Urbona legújabb projektje, az Emberek bolygója az emberi testet használja egy mesterséges bolygó alapanyagául. Az installáció közepén egy 3D szkenner van felszerelve, amely beolvassa a látogatókat, akik részt vesznek a projektben, és animációs szimulációkként "kiküldi" őket a világűrbe. ahogy egyre többen látogatják a  pavilont, az animációs szimulációk egy új bolygót kezdenek kialakítani.

Vegyük az emberek nagy tömegét, fosszuk meg őket minden társadalmi, faji, kulturális, szexuális, politikai és gazdasági konstrukciótól, és tereljük össze őket úgy, hogy hosszú ideig szorosan egymás közelében maradjanak. Ez lenne az emberi építészet abszolút újraértelmezése - Julijonas Urbonas, a Litván Űrügynökség alapítója

The LSA identity design: typeface based on human skeleton, 2021 © Julijonas Urbonas and Studio Pointer*. .

AKi pedig a magyar pavilon kiállítására kíváncsi, tartson a magyar kurátorokkal 


 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Con-nect-ed-ness: a vízrendszer, ami összeköt – a 17. Velencei Építészeti Biennálé Dán Pavilonja

Con-nect-ed-ness: a vízrendszer, ami összeköt – a 17. Velencei Építészeti Biennálé Dán Pavilonja

A dán alkotás arra hívja fel a figyelmet, hogy az építészet láthatóvá teheti a láthatatlant, és szoros kapcsolatot hozhat létre az emberek és a Föld elemei között.

Építészetről és kánonról - Mit gondolnak a kurátorok a 17. Velencei Építészeti Biennálé magyar anyagáról?

Építészetről és kánonról - Mit gondolnak a kurátorok a 17. Velencei Építészeti Biennálé magyar anyagáról?

Hamarosan megjelenő print kiadványunk interjújából szemezgettünk.

Megnyílt a 17. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonja

Megnyílt a 17. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonja

A Ludwig Múzeum Facebook oldalán osztotta meg a virtuális megnyitóhoz készült videót.

Hirdetés