November témája: a hő

Novemberben többnyire már fűtünk. Hogy idén mennyit, az majd kiderül. Legyen hideg, vagy meleg, az OCTOGON online novemberi témája mindenesetre a hő, és annak építészeti, designnal kapcsolatos vonatkozásai. 
 


A BME folyosóján remegő térdekkel felvételire várakozva azon törtem a fejem, mit is mond ki a termodinamika második alaptörvénye. A rettegett ajtón kilépők ugyanis egytől egyig arról számoltak be, hogy a fizikából felvételiztető tanár ezzel kapcsolatban érdeklődött valamiről. Hogy miről, arra már nem emlékszem, ahogy a helyes válaszra sem – azt már akkor sem tudtam. A , mint energia nem foglalkoztatta a gondolataimat. Az azóta eltelt több évtized azonban változást hozott – ebben is. Ma már nincs olyan földlakó, akit ne riasztana a korábban globális felmelegedésnek, ma klímaválságnak hívott apokaliptikus jövőkép, a kihívás, hány fokkal tudjuk csökkenteni a hőmérséklet-emelkedést, hogy egyáltalán életben maradjunk. És bár a kilátások nem túl kecsegtetők, azért – ide illő frázissal szólva – felvesszük a kesztyűt: a hőtechnika és az ezzel kapcsolatos kérdések előkelő helyet foglalnak el az építészeti tervezésben. 

 


Elődeink – úgy tűnik – nem fáztak annyira, vagy csak jobban tűrték. Eredendően többek közt a hideg elől húzódtunk barlangba, majd házba, de hosszú évszázadokig beértük azzal a kényelemmel, amit a falak önmagukban nyújtani tudtak. Néhány magától értetődő praktikával – kicsi ablakok, majd dupla üvegezés – csökkenteni tudták a kiáramló hőmennyiséget. A fűtőberendezések is igen korlátozottan működtek, és mivel működtetésük nem kis munkával járt, racionálisabb keretek között lobogtatták a tüzet elődeink.

A fogyasztói luxussal mindez megváltozott, a „télen is alsógatyában rohangálunk a lakásban” a modern idők sportja. A meleget sem bírjuk, kell a klíma, ezzel együtt jár a pára szabályozása, a szerkezetek hőszigetelése – a hűtés-fűtés megoldása; a korszerű gépészet egy élettér kialakításának és működtetésének költségét sokszorosára emeli. Ekkor kerül képbe a megtérülés, vagyis, hogy a beépített energia ára hány év távlatában válik nullszaldóssá.

Közben szennyezzük a levegőt, aztán bonyolult megoldásokat találunk ki arra, hogy mégse szennyezzük annyira. Valójában a kényelem okozta azt, hogy ma oda jutottunk, hogy aggódnunk kelljen a sarki jég olvadása, a föld elsivatagosodása miatt; a hővel való bánásmód kulcskérdéssé vált, nem hagyható figyelmen kívül. Egyre inkább felértékelődnek a természetes megoldások, és ezzel párhuzamosan annak belátása, hogy bizony le kell mondani a megszokott kényelemről.

A hővel való küzdelem végső soron két irányból közelíthető: vagy a korszerű anyagok és technológia révén kreatív gyártmányokkal vesszük körbe magunkat, vagy megtanulunk úgy építkezni, mint elődeink – ésszerűen.

A hónap során mindkettőre mutatunk példákat. 
 


A helyzetünk nehéz, de nem reménytelen. Amennyire alapvető – és valljuk be, a tervezők számára mumus – a hőtechnikai szabványoknak való megfelelés az építészeti munkában, annyira kevéssé látványos a végeredmény, nem kimondottan egy designmagazin top témája. Pedig például a homlokzati hőszigetelés épületszerkezeti megoldása az építészeti minőséget nagyon is befolyásolja.

Műemlékek esetében alapvető kihívás az eredeti homlokzati megjelenés megőrzése mellett a korszerű hőtechnika megvalósítása. A hunagocellből kialakított építészeti tagozatokat inkább ne tekintsük követendő példának, mégis, valahogy meg kell oldani a feladatot, a homlokzat hővédelmét. Ebben nagy szerepük van a korszerű ablakszerkezeteknek, amelyek kialakítása szintén nem egyszerű a műemléki szerkezetek méreteinek megőrzése mellett – márpedig a hiteles megjelenés kulcsa sokszor épp a filigrán megjelenésű tagozatokon, keresztmetszeti méreteken múlik. 

A hidegre-melegre a ház ugyanúgy öltözködéssel reagál, mint a lakói, sokszor a kettő nem is független egymástól. Ha új épületről van szó, a hőszigetelésre burkolat kerül, és nem mindegy, hogy mi és hogyan – a burkolat lehetőség a kreatív tervezésre és a monoton sematizmusra egyaránt. Szeretjük a régmúlt hangulatát idéző, sokáig és bizonyos feltételek mellett ma is divatos követ és téglát, a szépen öregedő fát, de ma már hódít a szálcement is, amellyel másfajta esztétikát ölt az épület.

A kortárs homlokzatok alapvető anyaga az üveg – nem kell bizonygatni, mennyi kihívást rejt ez az anyag a hőtechnika szempontjából. Ahogy erősödik a napsugárzás, egyre fontosabbá válik az árnyékolás és szellőzés, és annak is természetes, ősi praktikái. Úgy tűnik, a hővel való küzdelem alapjaiban alakíthatja át az építészeti kultúrát, legalábbis bizonyos lépték esetén. 

 


Nem túl régi fogalom a klímavédelem terén a városi hősziget-hatás. A jelenség új alapokra helyezi a városi zöldfelületek kialakítását és kezelését, és helyzetbe hozza a tájépítész szakembereket. Budapesten elindult kis léptékben egy folyamat, amely korszerű szemléletre épül, jó lenne, ha hasonló az építés terén is mutatkozna.

A passzívház először üdvözítőnek tűnt, mára talán vesztett vonzerejéből, részben a hozzá szükséges anyagok, gyártmányok energia-lábnyoma miatt, részben mert túlzottan technokrata, a természetes megoldások egyszerűbben megvalósíthatónak tűnnek. A gazdaságos passzív működés indukálta forma esztétikája sem vált igazán meggyőzővé. Ez persze elsősorban a családi ház méretű lakóépületekre igaz, de eleve kérdés, mennyire gazdaságos ez a lakhatási forma. A többlakásos házak másfajta megközelítést igényelnek, a hőszivattyús hűtés-fűtés, a felületi fűtés ma már szinte kötelező kellék, de e téren még van hova fejlődni, egyelőre a szomszéd Bécsből kell kölcsönöznünk a jó példákat az előre átgondolt „hőtudatos” építésre.

Új építészeti feladatot jelent a korszerű energiákra való áttérés folytán funkciójukat vesztett hőerőművek hasznosítása, Bécsben persze már ilyen is épült, de Magyarországon is van, lesz rá példa Inota esetében.  

 


A ruha-, kesztyű-, pihe-puha pléd-designnak nagy lökést adhat az energiatakarékosság. Az én kedvenc ruhadarabom egy „sellőgúnya”, halfarok formájú lábmelegítő, ami télen, munka közben nélkülözhetetlen – igaz, már évek óta inkább felöltözünk otthon, mint fűtünk. Nem kényszerből és nem is ökotudatosságból, inkább csak a józan észtől vezérelve. A design terén ennek az iránynak a szélső pólusát a fedél nélküliek számára tervezett, kihűlést gátló kellékek jelentik, de a hétköznapi életben is előbukkantak már a fűtőszálas ruházati darabok. Milyen hasznos lenne például olyan felsőben bringázni, amiben a fűtést a tekerés során keletkező energia szolgáltatja. 

Mindenre igyekszünk a hónap során példát mutatni a szalmából készült szigetelőpaplantól kezdve a Mapei korszerű hőtechnikai tulajdonságú felületburkoló anyagain át a szálcement és üveg homlokzatokig. Gondolunk az aszály sújtotta városi fák túlélésére, ami egyben saját túlélésünk záloga. Adózunk a hőfürdő örömeinek egy mobil szauna bemutatásával, megnézzük, mi készül Inotán, és a ház lelke, a tűzhely, illetve kandalló sem marad ki a válogatásból. Egy pillanatig sem tévesztjük azonban szem elől: hőből is megárt a sok!

 

Tilly Kettle: Woman with a muff, 1760-as évek

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Elkészült az East Gate Pro Business Park első üteme

Elkészült az East Gate Pro Business Park első üteme

Újabb ipari csarnokokat adott át a WING.

Kezdetben vala a hideg…

Kezdetben vala a hideg…

November témája: a hő

Hirdetés