A budapesti Városháza épülete.

Tavaly év végén elstartolt, és már javában zajlik a Városháza parkjára kiírt térépítészeti pályázat. A jelenlegi feladatrész egy nagyobb projekt első lépése, amely fokozatosan igyekszik használhatóvá tenni a patinás, ám sok szempontból funkcióját csak nagy kompromisszumok árán betölteni képes műemléket. Mi rejtőzik a falak mögött? Cikkünkben felderítjük a Városháza épületének anyagi és szellemi hátországát. 

 

 

Nem a mostani pályázat az első próbálkozás, már 1898-ban pályázattal akarták megoldani a Központi Városháza ide költözését az úgynevezett Régi Városházából. Ez a mai Piarista Gimnázium (volt Bölcsészkar) helyén állt a Duna-parton, és az Erzsébet híd építése kapcsán bontották le a klasszicista belvárossal együtt. A fővárosban három „városházának” nevezett épület is van, illetve volt: az említett Régi, az Új-, és a Központi Városháza, amely írásunk tárgya. Az Újvárosháza Steindl Imre tervei alapján épült 1872-ben a Váci utcában, eredetileg a városi törvényszék számára. A jelenleg is igazgatási funkciót betöltő, díszes neoreneszánsz épület most az állam tulajdona, a fővárosnak ingyenes használati joga van rá.

 

Régi Városháza, fotó: Klösz György/FortepanÚjvárosháza, tervezte: Steind Imre (1872)

 

A Központi Városháza épületében 1894 óta működik Budapest vezetése. És bár az épület hatalmas, mégis kezdettől csak kényelmetlenül, ugyanakkor helypazarlón tudja befogadni az utólag ráaggatott funkciót. Eredetileg ugyanis katonai célokra épült a 18. század végén, amikor a terület még a város szélének számított. A változásokat jól mutatja, hogy az akkori város határát jelző városfal, amely már az építés idején útját állta annak, hogy a nagyszabású építészeti koncepció megvalósuljon, azóta eltűnt a mai belváros épületei alatt.
 

Invalidus-ház, tervezte: Anton Erhardt Martinelli (1727 -1741)Invalidus-ház, 1770, ismeretlen szerző. Forrás: Központi Antikvárium


Anton Erhard Martinelli itáliai építőmester 1727-től 1741-ig épülő, a tervek szerint négy udvar köré szervezett monumentális tömbje eredetileg a török elleni harcokban megsebesült, magukat ellátni nem tudó hadirokkantak – az invalidusok – számára épült, 4000 férőhelyre tervezve. Ennek a fele valósult meg, a városfalat akkor nem sikerült elbontatni, ma ennek vonalában halad a Károly körút.  
 

Invalidus ház, Martinelli eredeti terve

 

 

Az Invalidus-ház eredeti terveit Salomon Kleiner bécsi mester rézmetszetei őrizték meg az utókornak, és ezen az épület leginkább egy római castrumra emlékeztet. Eredeti funkciójában 1783-ig működött, ekkor a házat kaszárnyává alakították. A következő 300 év alatt kiegészítések és bontások révén az épület elért a Károly körútig, az istállókat később piac-csarnokként hasznosították, de működött itt tébolyda, kápolna és ispotály is. Budapest 1873-as egyesítése után pedig ezt az organikusan nőtt monstrumot találták megfelelő méretűnek ahhoz, hogy a leendő világvárost igazgató intézményt befogadja.

 

 

 

A városháza 1898-as ideköltözése idején nem volt kétséges, hogy a főváros irányításának otthona szimbolikus épületet követel. Az épület városszerkezetben elfoglalt helye idő közben gyökeresen megváltozott, város szélére szorult kaszárnya-kórházból belvárosi közigazgatási intézménnyé vált, amely azonban szerencsétlen módon főbejáratával egy szűk utcába szorul. Az idők folyamán többször kísérleteztek azzal, hogy az utca túloldalán álló épületek bontásával teret képezzenek a monumentális homlokzat előtt, sikertelenül. Ez a helyzet ma is, nemhiába igyekezett minden azóta lezajlott pályázat a Károly körút, a tényleges városi fókusz felé fordítani az épület fő megközelítését.

 

 

Az első pályázatot a birtokba vétel után után írták ki – a nyertes terv az épület elbontását javasolta. Ehelyett ideiglenesnek szánt beavatkozások történtek, a 19. és 20. század fordulóján Hegedűs Ármin építette át az épület oldalszárnyait, a földszintig lebontva azokat. Később a hivatal növekvő létszáma miatt kétszintes pavilonszárnyak kerültek az udvarokba, majd a kor műszaki követelményeihez való igazodás jegyében egy trafóház – ez lett később a Merlin Színház – és egy tűzoltóbázis is létesült.

 

Vágó József terve a Városháza Duna-parti elhelyezésére 1936-ban

 

A főváros 1940-ben írt ki újabb pályázatot, amin rengeteg építész indult, többségük romantikusan túlfűtött, gigantikus toronnyal, visszalépcsőző szintekkel és árkádokkal kialakított, erődszerű birodalmi épületnek álmodta az új városházát. A pályázaton induló Preisch Gábor visszaemlékezésében említ egy díjazatlan tervet, amely az akkor már megépült Madách téri kapuívvel szemben mélyen a telekbe nyúló teret alakított ki, és a körúttól távol, a mai keresztszárny vonalában helyezte el a 82 méter magas toronyszerű irodaépületet. Ez a 80 évvel ezelőtti elképzelés azért érdekes, mert nagyjából megegyezik a városháza jelenlegi helyzetével.

 

Városháza pályázat, 1940. Kertész és Wiechinger terve, I. díjVárosháza pályázat 1940, Körmendy Nándor megvételt nyert terve

 

A 2. világháborúban a Károly körúti oldal elpusztult, az újjáépítés pedig a minimumra szorítkozott. Így jött létre az akkor Tanács körútnak hívott Károly körúton a bódésor, melyet 2005-ben bontottak le. A főváros csak 2008-ban írt ki újabb pályázatot a 2006-ban elindított Budapest Szíve programhoz kapcsolódóan. A Városháza-Fórum címet viselő projekt a nyitott városháza eszményét vizionálta a műemléki értékek megtartása mellett, Budapest ma sem létező, rég áhított főterét kívánta megteremteni egy zavaros, különböző léptékű, korú és karakterű épületekkel szegélyezett térsorban. 

 

térfalak alakulása a Károly körúton. Erő Zoltán budapesti főépítész jóvoltából

 

A 12 pályázat közül kiválasztott nyertes terv, Erick van Egeraat munkája a Martinelli-féle keretes beépítést elevenítette fel: a barokk palotát a Károly körút felé egy ikonikus külsejű, áttört épületrésszel egészítette ki, amely Deák tér felőli sarkán felhasadt, és ezen keresztül „szippantotta be” az utcán járókat a fórum udvarára. A tervek többsége hasonló elvet követve lezárta a fórumot a kiskörút felől, de például a városháza területével sokat foglalkozó Zoboki Gábor irodája a már említett háború előtti tervhez – és a mostani elképzelésekhez – hasonlóan nyitott udvart képzett a Madách tér tengelyében. Ennek hátfalaként hangsúlyosan jelent meg a Központi Városháza műemléki tömege. 

 

Városháza Fórum pályázat, 2008, Erick van Egeraat díjnyertes terveVárosháza Fórum pályázat, 2008, a ZDA iroda terve

 

A 2008-as pályázat és az annak nyomán kialakult diskurzus felszínre hozta a hatalmas telek és épület kezelésének minden problémáját, nevezetesen a több száz éves terek és a mai használati igények közt feszülő funkcionális és eszmei ellentmondást, és a városszerkezeti anomáliákat. A komplex projekt ugyanis nem csak arról szól, hogy működő és a környezetével kommunikáló kortárs közintézményt kell létrehozni, vissza nem térő lehetősége annak is, hogy azt a lukat, ami ma Budapest közepe, értelmes struktúrává változtassuk.

 

 

A térszerkezeti rendetlenséget kívánta és tudta volna orvosolni az Andrássy út torkolatával szemben az elkaszált 1997-es Nemzeti Színház pályázat, amely tagolta volna az Erzsébet tér, Deák tér, Madách tér nagyon különböző karakterű, most mégis egybefolyó térsorát, de csak egy újabb gödörrel sikerült azt megfejelnie. A fókusz máig hiányzik, helyette ott villog az óriáskerék jó pénzt hozó cirkuszi látványossága.

 


Pénz pedig 300 év alatt sosem volt a komplex problémának megfelelő szintű válasz kidolgozására, és az sem segít, hogy ma mindenképp választási ciklusokon átnyúló beruházásról van szó. A lehetőségek feltérképezésére a Főváros részletes tanulmányt készíttetett, amely a történeti, építészeti, üzemelési és finanszírozási lehetőségek függvényében négy alternatívát vázolt fel a lehetséges továbblépésre. Ennek tanulsága, hogy a jelenlegi helyzetben csak kompromisszumos fejlesztésre nyílik lehetőség.

 

 

A legnagyobb probléma a több mint 250 éves épület, amely kaszárnyaként jól működött, a pátoszra, hierarchiára sokat adó korszakokban városházaként is elevickélt, ma azonban nem felel meg a 21. századi igényeknek. Egy dolgozóra mintegy 60 négyzetméter terület jut, miközben egy modern irodaházban 10-15 négyzetméter az optimális. A méltóságteljes, ám többnyire üres folyosókon csak a karbantartók őgyelegnek kis kocsijukkal, a 18. századból örökölt, rokkant-kórházra optimalizált alaprajzi rendszerben – melyet a műemléki tanulmány megtartandónak ítél – egy bevilágítás nélküli középső traktus teszi lehetetlenné az értelmes használatot.

 

 

A széles folyosók egyrétegű ablakain centis réseken húz be a szél, és szabadon kering a kifűthetetlen belmagasságú terekben. Az épület pillanatnyilag szürreális elvarázsolt kastély, ahol több száz év építészeti relikviái agonizálnak a vég különböző stádiumaiban, kábelkötegek kagylós barokk falfülkén száguldanak keresztül, Szent Flórián saruja a szomszédos kávéautomatára hág. Minden forduló meglepetéseket tartogat; a padlás legmagasabb pontján, a budapesti városháza tornyában decens falfirka vall a 21. századi Magyarország társadalmának mentalitásáról. Bevételt kell szerezni a méreténél és állapotánál fogva is hatalmas összegeket felemésztő felújításra, de ez még nem oldaná meg a hivatal ésszerű működését. 

 

 

A megoldás egy máshol felépült, korszerű, 21. századi épület létrehozása lenne, melynek feltétele a mostani épület eladása, ami adott esetben megfelelőbb funkciót is biztosíthatna a műemlék számára. A hazai közegben mégsem lenne szerencsés, és hosszú távon állandó bevételt sem termelne a fővárosnak. A város vezetése tavaly ősszel végül hibrid megoldást választott: a meglévő együttest megtartva a későbbiekben lehetővé tenné a telek Károly körúti részén egy új, korszerű épületszárny létesítését is.

A most kiírt fővárosi pályázat nem véletlenül kapta a Városháza park elnevezést, ugyanis a hivatali parkolás megszüntetésével megnyitja a telket a Károly körút felé, hogy ezen keresztül tárja fel a városháza eddig elzárt két udvarát. Ez a város felé nyitott udvarral forduló kialakítás, amely itt a korábbi beépítéséből és finanszírozási kényszerből adódó kompromisszum, egyébként klasszikus megoldás a várossal párbeszédben álló közintézmény szellemiségének hangsúlyozására.

 

Oslo, Városháza, 1931-1950, Arnstein Arneberg, Magnus PoulssonTokió, Városháza, Kenzo Tange 1991.

 

A fővárosi büdzsébe egyelőre annyi fér, hogy a pályázat eredményétől függetlenül, még a tér kialakítása előtt felújítják a Merlin Színházat és a városháza Károly körút felé néző homlokzatait. A Gerlóczy utca felé is kinyílik az épület, ide költözik a Budapest Galéria. Ebben a traktusban eredetileg hat méteres belmagasságú, boltozott térsor volt, amit 1900-ban fafödémmel két szintre osztottak; ezt ismét összenyitva a galéria a Kiscelli múzeumhoz hasonló, artisztikus kiállítótérhez juthat.

 

 

Ha végigtekintünk a budapesti városházák építésének viszontagságos történetén, a tendencia nyilvánvaló. A hajdani városszéli kaszárnya a főváros közepére ékelődve csakis úgy élheti túl az eltelt 300 év társadalmi változásait, és felelhet meg funkciójának, ha képes megnyílni a város felé, és maga megteremti ennek feltételeit. Ennek első lépése a Városháza Park pályázat, melynek eredménye 2022. április végére várható.

 


 

További képek a Központi Városháza mai állapotáról a galériában!
Fotók: Zöldi Anna




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Barokk templom felújításához keresnek önkéntes szakembereket

Barokk templom felújításához keresnek önkéntes szakembereket

Szomorú állapotba került Vizsoly görögkatolikus temploma.

Itt lakott Vörösmarty Mihály

Itt lakott Vörösmarty Mihály

Megújult a költő egykori kápolnásnyéki otthona.

Töltsd le a 149-es lapszámot!

Töltsd le a 149-es lapszámot!

Szellemi táplálék a karanténban: a teljes OCTOGON 149-es lapszám, pdf formátumban.

Hirdetés