Hirdetés

Gunther Zsolt tervezte családi ház

Hajlék a magason.

Hirdetés

Építész: Gunther Zsolt 
Szöveg: Balog János 
Fotó: Darabos György

A telek meglehetősen hosszan kúszik föl a hegyoldalon. A ház állhatna lejjebb is, esetleg némileg magasabban, megtalált helye mindenesetre nem csupán topográfiailag indokolt. Noha a város roppant közel, ő mégis kinn, a hegyek között, végtelen nyugalomban létezik. A birtoklás tartózkodó, humánus formáját mutatja, teljes összhangban az elvvel: nem másoknak “megmutatni”, hanem magunknak megteremteni! A “magunk”: szülők és három gyerek.
E sorok írója jól ismeri az építtetők változatos véleményét építészükről. Az elégedettekét is. Ezúttal valami minőségileg másról van szó. Már a házzal, annak nyitottságával érzett azonosulás is meglepő: “Én határozottan erre a házra gondoltam”— mondja a tulajdonos. Az építész, Gunther Zsolt, meghökkentően fiatal ember. Különösen, ha meggondolom, hogy már a grazi nemzetközi pályázat első díja, győri bank- és üzemépületek, szociális objektum, vállalkozók háza, lakóépületek sorakoznak a munkásságában, valamint egy diplomáciai lakópark Budapesten. Aminek folytán az jut az eszembe: nem is olyan mindennapos, hogy fővárosi ember nem helyben választ tervezőt a háza megépítésére.

Egyszóval, sikeres ember Zsolt. Ezért is érdekel a véleménye a Bauhaus új keletű, számomra rokonszenves népszerűségéről. “Kezd divattá válni, mert e címkével könnyebb eladni a tervet” — véli némi aggodalommal. Nekem meg eszembe jut, hogy mostanában több apróhirdetést is olvastam megvételre kínált “Bauhaus-lakóházról”, ami a hosszú szünet után immár egyre jobban hangzik. De vajon igaz is? A lényeg, hogy Gunther pillanatig sem kérdőjelezi meg az irány múlhatatlan érdemeit, de hiszi, hogy korunk túllépett rajta, és olyan megoldásokat, olyan technikát kínál, amelyek jóval magasabb fokon, új eszmékkel gazdagítva és a dogmákat elvetve, segítik megújítani az egykori ideákat. Szó, mi szó, beszélgetésünk során eljutunk a Bauhaus funkcionalizmusához, ami éppen a családi házak megszerkesztésében teljesedett ki. És eljutunk még közelebbről ahhoz a traktushoz, amelyet a homlokzat teljes faborítása emel, ki és tesz megkapóvá. Ennek megjelenése ugyanis ha magyarázkodást nem, de egyfajta magyarázatot megkövetel. Tény, hogy a függőleges nyílás a konyhának kölcsönöz fényt, a vízszintes az étkezőnek. Ez nyilván elsősorban abban tudatosul, aki a munkapultnál tesz-vesz, illetve aki az ebédlőasztalnál falatozik. Miután azonban egyik helyiség-részben sem teljes a nyitás, egyik nyílás sem ömleszt korlátlanul fényt, hanem célzottan szórja, helyben és időben változatosan. S mert fantasztikus panoráma nézőterén leledzünk, cseppet sem csodálkozom Gunther hasonlatán: “mint egy szép nő meztelenül, avagy mértékkel kendőzve…” Hát igen, a kevesebb olykor több, kalandozom el magam is.

Az építész azonban, mint aki kedvenc témájára lelt, nem ereszti el a fonalat. A művészettel, ha tetszik, annak többrétegűségével példálódzik. “Először egyszeri, ám jó esetben egyre több jelentése is kibontakozhat a megoldásnak. Ilyen értelemben a dolgom egyáltalán nem minimalista. Nézzük csak az átláthatást. Benn vagyok, teszem azt, a nappaliban, kifelé pillantok jobbra-balra, az átellenes erdőség vagy a belső udvar irányába. Ez már egy “réteg”. De a patióról is áttekinthetek, a szobán át, a hegyoldalra. Ez már újabb “réteg”. Ám, akárcsak a konyhában vagy az étkezőben, nem az egészet látom, csupán tudom, hogy minden ott van, és hogy milyen. Ha pedig történetesen az “egészre” akarok rátekinteni, megtehetem a nappali adott pontjára lépve.”

Lépjünk hát tovább. Beszéljünk a ház egészéről, amelynek szögletességét — nem kimondottan ezét, hanem általában a négyzetes határoltságot – nyűgnek, korlátozottságnak, ha ugyan nem korlátoltságnak tartják sokan. “Valóban, eléggé kvadratikus ez a ház — így az építész —, de ebben még rengeteg lehetőség rejlik. Formálási esély a terek elhelyezésében, akár vertikálisan is. Ez pedig további izgalmas feszültségeket teremthet. A dogmák mellőzésével, természetesen. Eltérni persze, lehet, ha kell. Itt nem kellett.” 
Hátra van még a fej, a tetőzet. Eszem ágában sincs inszinuálni, de bizonyos vagyok benne, hogy némelyek el sem tudják képzelni az erdőt magastetős, tornyos “vadászházak” nélkül, amire akad is minta a közelben. 

“Nem kell! — támad föl az építész határozottsága. — Növényzet növi körül a házat, és ha valami zavaró az érvényesülésében, az éppen az efféle kalap. — Vállalni lehet itt is, mondjuk a kimetszett téglalapformát. A létrejött dialógus és vele a feszültség is egyfajta alkalmazkodás, többek közt a léptékben.  
Mi fontosabb akkor — kötözködöm —, a ház, ahogy megpillantom, vagy amit a házból látok? Az illeszkedésnél tartunk, ugyebár. Gunther Zsolt merészen elvágja a csomót: —Ha nem illeszkednék, akkor most nem erről beszélnénk.”
Én egy kicsinyt meghökkenve elhallgatok, mert a visszanézőben kirajzolódott kép ugrik be, még a fotografálás délelőttjéről. Bólintok. Hiába a ház éles metszésvonala, fehérsége, pláne faborítása, háromszor jártam ott, s volt, hogy teljesen harmonizált, máskor figyelmet keltve feleselt a környező világgal. Élt. Szóval, a maga módján illeszkedett hozzá. Egyszer kivillogva, másszor elvegyülve benne. Ha van a magabiztosságnak igazán rokonszenves, visszafogott formája, akkor ez maga a szerénység.

A szöveg nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2001/4. -es számában.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Eredményt hirdettek a MOME-campus pályázaton

Eredményt hirdettek a MOME-campus pályázaton

Huszonkét pályamű érkezett be. 

Ikrek hegye - Családi házak Budapest szélén

Ikrek hegye - Családi házak Budapest szélén

Az ikerség inkább erős kapcsolatot feltételez, mintsem egyformaságot, ha létezik egyáltalán az építészetben vagy az életben egyformaság. 

Fény járta test

Fény járta test

Családi ház Kovács Péter építész és munkatársai tervei alapján.

Hirdetés