Hangolódjunk a Nyugatira

Szombaton hirdetnek eredményt a Nyugati pályaudvar környékének rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton.

Még néhány nap, és kiderül a nemzetközi építészeti tervpályázat eredménye, melyet a Budapest Fejlesztési Központ hirdetett a Nyugati pályaudvar és környékének megújítására. Addig is, míg az eredményre várunk, gyönyörködjünk a már felújított műemlék vasszerkezetben fém-üveg tematikánk jegyében. A pályaudvar csarnokának 2020-ban befejeződött felújításáról Bán Dávid írt az OCTOGON 2021-es első, 165-ös, műemlék-felújításokat szemléző lapszámában, Bujnovszky Tamás pedig költői fekete-fehér képesszével örökítette meg az impozáns tetőszerkezet felújítását. 
 

 

Kincskeresés a részlegesen megújuló Nyugati pályaudvaron

Amikor Klösz György, a 19. század utolsó évtizedeinek megkerülhetetlen hazai vizuális krónikása 1877-ben – feltételezhetően, március 20-án – elsütötte fényképezőgépét az akkor épülő Császári Királyi Szabad Osztrák Államvaspálya Társaság Felvételi Épületének oldalsó állványzatán, nem csak egy ikonikus fényképet, de a vasút-, város- és az építészettörténet számára is fontos dokumentumot készített a mai Nyugati pályaudvarról. 1875 és 1877 között rendszeresen készített képeket a főváros új pályaudvarának megszületési folyamatáról. A sorozatnak talán legemlékezetesebb darabja az említett kép, ahol az új épület már lefedve, jóformán teljesen készen áll, miközben a régi indóház bontás alatt álló oldalfalai és tetőzetének részletei még a csarnokon belül árválkodnak.
 

A csarnok teljes beállványozásával minden elem állapotát pontosan fel lehetett mérni. Az acélszerkezetet felújították, a faanyagok teljes cserére szorultak

A pályaudvar történetének sarokkövei ismertek, ám falai számos további titkot rejtenek. A helyén állt az 1846-ban átadott első hazai vasút, a Pestet Váccal összekötő vonal indóháza. Az eleinte még másodlagosnak tartott személyszállítás szerte Európában, így hazánkban is gyors és látványos növekedésnek indult. Az indóház hamar szűkösnek bizonyult, ezért új felvételi épületre és csarnokszerkezetre írtak ki pályázatot, amit az osztrák August W. De Serres és a párizsi Eiffel iroda munkatársai nyertek el, akik végül Bécsben készítették el a végleges terveket. A régi indóházat elbontották, fölé új csarnok épült, és 1877 őszén átadták a forgalomnak a főváros egyik építészeti gyöngyszemeként tündöklő pompás épületet. Míg az egy évtizeddel később létrejött Központi (mai Keleti) pályaudvart németes, addig a Nyugatit franciás megjelenésűnek tartják, előképéül pedig a párizsi Gare d’Austerlitz (korábban Gare d’Orléans) épületét említik a kutatók.

Az impozáns épületben az udvari elvárásoknak megfelelően királyi várót is létesítettek, kihasználtsága azonban mindig is alacsony volt, a nemzetközi és reprezentatív forgalom inkább a Keletiben zajlott.

A csarnoktér elrendezése a kor nemzetközi mintáit követte: a kiemelt indulási oldalon szépen kiépített előtérrel, kocsifelhajtóval, a túloldalon pedig az érkezési résszel. Külön várótermet és vendéglátást kaptak az I., a II. és a III. osztályú vasúti kocsikhoz igyekvő utasok. Emellett a pályaudvar épülete jelentős városképi elemmé is vált, hisz előterében húzódott a nagyszerű bérpalotákkal kiépülő körút.
 

A keretállások legnagyobb részét az 1970-es években kicserélték, de a körúti oldalon kettő még a pályaudvarral egy idős, ma is jó állapotban van


Ennek ellenére nemegyszer felmerült, hogy elbontsák, vagy radikálisan átalakítsák. Ahogy egész Európában, Budapesten is terítéken volt egy külső, modern központi pályaudvar létesítése. A legmerészebb elképzelésekkel Vágó József állt elő az 1930-as években: a felszabaduló vasúti területeken toronyházakkal tarkított, autóforgalomra épülő új városrészt vizionált, a felvételi épületet pedig szinte a felismerhetetlenségig átalakította volna egy új Nemzeti Sportpalota számára. A pályaudvar végül megmaradt, állapota romlott, miközben utasforgalma nőtt. Az 1970-es évek elején ismét felmerült a bontás gondolata, az évtized végén viszont a metróépítéssel egyidejűleg az addigra műemléki védettséget kapott épület komolyabb, ha nem is teljeskörű rekonstrukción esett át.

 

 

A Nyugati pályaudvar hasznosítása mind a mai napig viták témája; újrapozicionálására, a vasúti területek újrahasznosítására több terv is született, majd halt el. Jelenleg a Déli és Nyugati pályaudvarok alagúttal történő összekötésének, ezáltal egy nagy forgalmú vasúti tengely létrehozásának tanulmánytervei készülnek. Idő közben azonban annyira leromlott az épület, és leginkább a tetőszerkezet állaga, hogy a rendbetétellel nem lehetett várni a jövőbeni tervekre. Ezért a MÁV saját hatáskörén belül megrendelte a tetőszerkezet és a vágánycsarnok homlokzatának műemléki felújítását.
 

A vörösfenyő lambériák és szarufák idővel színben is beérnek, az acélszerkezetek háromrétegű, tűzálló kék festést kaptak


Az MG Építész Iroda tervezésében és a Magyar Építő Zrt. kivitelezésében tavaly májusban elkezdődött munkálatok első lépéseként a csarnokot teljesen kiürítették, majd a belső térbe hatalmas, szövevényes állványzatot építettek, így az épület minden részlete tapintható közelségbe került. A munkálatok előrehaladtával folyamatosan tárultak fel az épület további hibái, kerültek elő megoldandó problémák. Az 1979-ben befejeződött csarnoktető-felújítás hiányosságai miatt nagyobb eső esetén állandósultak a beázások, amelyek hamar kikezdték a tartószerkezetet és a falakat is.

A mostani állványozás lehetőséget adott a helyzet pontos felmérésére, számbavételére és pontos statikai felmérés alapján a rekonstrukciós tervek elkészítésére olyan részek esetében is, amelyeket csak később javítanak ki. 

Első körben a vágánycsarnok, a pénztárcsarnok és a gyorsétterem tetőrekonstrukciója készült el a koronázópárkány vonaláig. A csarnok Teréz körúti végén viszonylag jó állapotban megmaradt két eredeti keretállás, ezeket, valamint a többi, az 1970-es évek végén beépített elemet szükség szerint javították. 1962-ben, tolatás közben elszabadult egy vasúti kocsi, mely a körúti üveghomlokzatot áttörve az előtető egyik tartóoszlopát is kidöntötte, és egészen a járdáig kifutott, de az acélszerkezetben komolyabb statikai kárt nem okozott. A visszaállított oszlopon megmaradt törést a mostani feltárás is megtalálta, kijavításán dolgoznak. A csarnok teljes acélszerkezete megtisztult, három rétegben egységes kék védőfestést kapott, a tetőzet faanyagát pedig újraácsolták. Megújul a teljes tetőfelületen a fémlemezfedés, valamint a bevilágító acélszerkezete az üvegezéssel együtt.
 

A tető új üvegezése még több fényt enged a csarnoktérbe, egyúttal a világításrendszer is teljesen megújul


A rekonstrukció során új és több, a műemléki igényeket is figyelembe vevő csapadékelvezetőt építettek be a csarnokba. Megújul a tető és a két függönyfal üvegezése is, ezáltal a csarnoktér lényegesen világosabbá válik. A tetőre kéthéjú, átszellőztethető szerkezet került, ami az alatta levő faanyagok élettartamát is növeli. Egy 1966-os képen jól látható, hogy az oszlopokon a főpárkány vonalában palmetta díszes fejezetek voltak, melyek az 1978-as felújítást követően már nem kerültek vissza, ezeket – korabeli rajzok és fényképek alapján – fémrestaurátorok segítségével pótolták.
 

 

 

A rekonstrukciót végző tervezők javaslatot tettek az eredeti színvilág, a nyílászárók barna festése mellett a vakolat világosabb árnyalatának visszaállítására. A csarnoktérbe belógatott acél függesztők találkozási pontjainak díszes fedőelemei közül néhányat fel kellett újítani, és megoldást kellett találni a főhomlokzati óra megfelelő megközelíthetőségére is. A homlokzat ékkövének számító koronadísz rögzítésére is új megoldást kellett találni. A természetéből adódóan szellős csarnokban problémát okoz a galambok tömeges beköltözése, ezt a mechanikus védelem mellett az állatok befogásával igyekeznek megoldani.

 

 

Tervezés: 2012–2015
Kivitelezés/átadás: 2020–2022 
Beépített terület: 13 677 m2
Az épület eredeti tervezője: August W. De Serres, 1874-1877

Építész vezető tervező: dr. Márkus Gábor (MG Építész Iroda)
Építész munkatársak: Liebhardt Cintia, Jurity Andor
Statika: dr. Dudás Zsuzsanna, Sámson Gábor (Főmterv Zrt.)
Művészettörténész, műemlékvédelmi szakértő: Galamb Zsuzsanna
Kőrestaurátor: Kovács Attila, Szűcs Katalin
Szilikátrestaurátor: Czifrák László



 

Bujnovszky Tamás további fotói a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

„Új jövőbe ível bele az aggastyán híd”

„Új jövőbe ível bele az aggastyán híd”

Irodalmi idézetet keres a Lánchíd-felújítás mottójának a Városháza.

A sümegi Püspöki Palota festőrestaurálása

A sümegi Püspöki Palota festőrestaurálása

Így állították helyre a sala terrenát, azaz nyári hűsölő termet.

Spirituális és építészeti örökség Kőszegen

Spirituális és építészeti örökség Kőszegen

A Benedict Hotel felújítása a Gutowski Robert irodájától.

Nincs találat!

Hirdetés