Elkészült az új, 400 fős veszprémi kollégium koncepciója

A veszprémi Pannon Egyetem megbízásából kidolgozták az új kollégium terveit.

• Szöveg: Schön Aurél
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Előzmények – jövőkép

A tervezési alaphelyzetet a veszprémi Pannon Egyetem megbízásából egy új, gazdaságilag diverz és társadalmilag reprezentatív kollégium megalkotásának igénye szolgáltatta. Veszprém városa az elmúlt években egyre jelentősebb kulturális és oktatási központtá vált a magyar és a nemzetközi porondon. Részben köszönhetően a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címnek, illetve az egyre növekvő nemzetközi keresletnek, a Pannon Egyetem elsősorban külföldi diákok lakhatására szánt új kollégium épület koncepciójának megalkotására kérte fel a tervezőt.

Működés – sokszerűség

A koncepció sok ponton a diverzitásra épít, melynek számos olvasata nem csak a programban, hanem az építészeti formálásban is leképződik. A koncepció sokszerűsége mint időbeliség, mint társadalmi kohézió vagy építészeti megfogalmazás egy koherens egész képét igyekszik alkotni. Az épület egyaránt válik hangsúlyos központtá az egyetem mikro- és a város makrokozmoszában. Elsődleges funkciójában kollégiumként működik azonban a földszinten megjelenő egyéb funkciókkal – külső látogatók számára is nyitott kávézó, multifunkcionális terem és edzőterem – invitáló magatartást képvisel a városi közeg irányába. Az épület egy része ezen felül az egyetemi élet periodikus ritkulásával 4 csillagos szállodaként is üzemel, melynek köszönhetően a használat időben és célközönségben is kiegészül.

Elhelyezkedés – kontinuitás

A tervezett kollégium a Pannon Egyetem Központi Kollégiumának közvetlen szomszédságába kerül. A meglévő és tervezett kollégium együttműködése mind üzemeltetés mind városi vérkeringés szempontjából előnyös kialakítás. A környező városszövetben megjelenő közösség formáló funkciók kiegészítésével (kávézón, multifunkcionális termen keresztül), adott helyzetben tehermentesítésével (edzőterem által) törekszik használati folytatólagosságra és illeszkedésre.

Formálás – átszövődés

Adott egy nagyon feszült helyzet a több emeletes, monolitikus tömegű meglévő kollégium épület és a környező alacsony-intenzív, családiházas lakóövezet között. Az építészeti formálásban jól látszik az az átmenetet képző gesztus, amely a két világ békítését célozza. A domborzatból adódóan magasabban elhelyezkedő kollégium és az alacsonyan fekvő családiházas beépítések drasztikus magasság különbségét a tornyok szintszámainak koordinált csökkentése oldja fel. Az így létrejövő tömegen hangsúlyosan szövődik át a helyi viszonyrendszer.

A funkcióból adódóan elsődleges a tömegek orientációja és a külső-belső átlátások irányított mederbe terelése. Míg a lakóegységek privát szférái között a tornyok eltolása és távolságok koordinációja nyújt komfortot addig a külvilág irányába egy, a tömegeket összefogó, de a külvilág irányába lehatárolásként viselkedő zöld „függöny” kerül elhelyezésre. A megoldás multifunkcionális; egyszerre szűri a vizuális kapcsolatokat a külvilág irányába, generál arculatot az épületnek és von ökológiai védőréteget az épület köré.

A formálás másik hangsúlyos szempontrendszere a megközelítés – funkcionalitás – egyensúly tengelyre fűződik fel. A tömeg domborzatra és urbanisztikai kontextusra reagálva differenciált bejáratokkal rendelkezik. A számos megnyitásból adódóan a beépítés használati szempontból szervesül környezetében, új közlekedési utakat teremt. A megközelítési lehetőségek és belső közlekedési rendszer funkcionális szétosztása kulcs mozzanat mely lehetővé teszi a nyári hotel üzem és a tanéveket uraló kollégiumi működés fizikai szétválasztását. Ezzel egyidejűleg az egyetem polgárainak lehetősége nyílik a meglévő és tervezett kollégiumok közti közlekedésre egy gyalogos hídon keresztül. Az üzemeltetési könnyebbségeken felül ez a gesztus hozza közvetlen relációba a funkcionálisan azonos épületeket.

Belső világ – szomszédság

A tömeges lakhatás legnagyobb kihívásait az emberi psziché korlátozott törzsi társadalomszemlélete okozza. Az emberi agy egészséges felfogóképessége viszonylag kis létszámú közösségekre limitált, ebből eredően fordulhat elő a jellemző társadalmi elidegenedés és a személyes környezetre való igénytelenség. Az erre adott építészeti válasz a lakóközösségek racionalizálása és a kisebb csoportokban megvalósuló identitás képzés lehetőségének biztosítása. Így az épület egésze különböző méretű és összetettségű használati egységekre bomlik.

A működés legelemibb egysége – a szobaközösségeket ide nem értve – az egyazon emeleten elhelyezett szobacsoportokban képződik le. Az egy emeleten élők számára lakóegységenként egy széles központi közlekedő mag, egy étkező-konyha és egy egyéni igényekre alakítható közösségi szoba áll rendelkezésre melyet identitás és praktikum szempontjai mentén a lakók maguk formálhatnak. A tömeg tornyokba rendezése praktikus okoknál fogva szintén fontos árnyalása a kis- és nagy közösségek közti átmenetnek. Mindezek összefogásaként szolgál a földszint, ahol a kollégium közösségének egészét és külsős látogatókat kiszolgáló különböző funkciók helyezkednek el míg ugyanezen emelet tetején kizárólag a kollégiumi lakók számára megközelíthető zöldtető található. A földszint kialakításánál fogva pozitívan értelmezett ütköző zóna, ahol a helyi és városi felhasználók vegyülhetnek.

Záró gondolat – Összhang

Az egyetemi élet, az ahhoz jellemzően hozzátartozó élethelyzetek sokak életében tranzíciós időszakot jelentenek két egymástól gyökeresen eltérő világ között. Az épület ezt az átmenetiséget ragadja meg, értelmezi újra és helyezi gyakorlati alapokra a fizikai környezetben, társadalmi és működésbeli sokszerűségben, illetve periodikus átalakulásban. Az így figyelembe vett szempontokra válaszként egy olyan összhang valósul meg amely a heterogenitásában egységes, alkalmazkodásával teremt identitást és nyitottságával integrálódik környezetébe.