Erről szóló cikkünk a 125-ös, 2016/1-es lapszámunkból közöljük.
A délnyugati fekvésű saroktelek magasabban fekvő végében helyezte el a tervező a tetőterasszal együtt háromszintes házat, kiemelve azt az erősen lejtős terepből. Ennek köszönhetően nemcsak a kertben nőtt fenyőliget, hanem a nagyszerű panoráma is a kompozíció részévé válhatott: a dombok között tiszta időben el lehet látni a Belvárosig, ami városi villává avatja a valójában erdőszéli házat.
Ahogyan egy mai család történetében ott a huszadik század teljes lenyomata, éppúgy viseli magán az épület több évtized jellegzetességeit. Kortalanság helyett valódi időtállóság jellemzi. A kora-moderntől örökölt kubusai, finom lekerekítései talán legintenzívebben az oldalsó utca és a hátsó front felől érvényesülnek, mintha csak a dombtetőn átbukó szél és eső koptatta volna. A bejárati zóna kővel burkolt falába természetesen ágyazódik be Garányi József 1964-es kerámia domborműve, amelynek szín- és formavilága összecseng a galériaszerűen kialakított emelet falát borító festménnyel, a Picasso-tanítvány Pedro Simon munkájával.
Az alsó utca felől garázs és bejárat is nyílik, s hosszú lépcsősor vezet a kerten át a házhoz, saroktelek lévén a megközelítés a ház mellől is lehetséges. A család számára a gépkocsitárolást az épülettől elválasztott, terepszintbe süllyesztett garázsban oldják meg. Fedett-nyitott előtérrel csatlakozik a hátsó bejárathoz. Innét aztán folyamatos átmenetekkel tárul fel a konyha, az étkező, no meg a társalgó, amely elegáns, egyedi, nagyméretű kandalló köré szerveződik. Ide érkezik egy kis előtérrel a ház első bejárata is. Az étkezőtől néhány lépcső választja el a délnyugati nappalit, amelyhez a teraszok és a kert közvetlenül kapcsolódnak, s amelynek csodálatos fókuszpontja a hatalmas üvegtáblák mögött megnyíló kilátás.
Az idővel folytatott izgalmas párbeszédét bontják ki aztán a burkolatok, anyagok és bútorok is. Tudatosságot és a legjobb értelemben vett bőkezűséget árulnak el a beépített anyagok. A nagyméretű táblákban lerakott valódi kő világos, meleg tónusai közt elszórtan intarziaszerű sötétebb sávokra rímelnek a sötét kőben természetesen jelenlévő világos zárványok. Ugyanez az anyag tér vissza a vizes helyiségekben, ahol lepelként borítja a padlót és a falak víznek kitett felületeit.
Magasfényű, nikkelezett kilincsek és szerelvények hozzák vissza megint csak a harmincas évek kedvelt anyagait, technológiáit. A tároló funkciókat finom struktúrájú, bordázott fapanelek rejtik, a kővel együtt a hetvenes évek reprezentatív tereit megidézve, de „retró” hangulat nélkül. Ugyancsak fa, méghozzá szinte kezeletlenül, a maga nyers anyagszerűségében megjelenő anyag adja a nappali padlózatát is.Ez a tapinthatóság, a valódi anyagok textúrája, hőmérséklete, akusztikája teremti meg a ház sajátos légkörét.
Eleganciája mellett józan racionalitás nyilvánul meg az épületben. Méretét tekintve nem több mint kényelmes családi otthon, s ez teszi lehetővé, hogy valóban minden sarka, szeglete személyes térré váljon. A mértéktartó építészeti – és megbízói – magatartás azonban egy pillanatig nem fakad kényszerűségből. Ahol szükséges és indokolt, nagyon is nagyvonalú ez a ház, aminek jó példája a galériaszerű emeleti közlekedő alatti nagy belmagasságú társalgó. Tengelyében áll az önmagában is kortárs műalkotásként felfogható egyedi kandalló. Mögötte kényelmes lépcső vezet az emeleti privát zónába, hegesztett korlátja a Napraforgó utcai házakra utal, ahogyan az üvegezett tetőkiemelés és a tetőterasz is.
A házat belülről kisszériás designbútorok, mennyezetig felfuttatott ajtónyílások, egyedileg megtervezett és legyártott elemek „öltöztetik”. Elemeire bontva: a hasonló igényszintű házak nemzetközi trendjébe illeszkedik. A hosszú tervezési és kivitelezési folyamatnak köszönhetően sok más villaépülettől mégis megkülönbözteti az, ahogyan a terek és tárgyak a ház filozófiáját követik, ez pedig állásfoglalás a valódi igények, a kézművesség és a személyes terek kialakítása, végső soron egy humánus, hétköznapi esztétika mellett.
Tervezés éve: 2009
Átadás éve: 2014
Építész és belsőépítész tervező: Bara Ákos (Bara Design Studio)
Munkatárs (engedélyezések): Váji László
Munkatársak (belsőépítészet): Benson Marcell, M. Tóth Miklós
Art works: Garányi József (fali relief, 1964), Pedro Simon (festmény az aulában)
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
